Egyszerű augusztusi nap

Telik az augusztus, én siváran ülök a nappalimban. Ezt az életképet tudom prezentálni a kedves érdeklődőknek, és sajnos magamnak is. Néha nézek valamit, mint a koreai főnök Kim, vagy iszom, ez az aktivitás. Még eligyekszem úszni, hogy azért már. Értelmezni nem nagyon tudom a helyzetet, megviseltek a dolgok, megfáradtam, rám telepedett az idő, az elmúlt események? Ki tudja? Jelzem is előre, hogy nem lesz ez egy nagy volumenű megszólalás, inkább olyan próbaféle, hogy vajon formába tudom-e hozni magam, ismerem-e a betűket. Ha valakinek van jobb dolga, hát nyugodtan végezze azt, nem lesz itt világmegváltás.

A sok szürke semmibe aztán tegnap utat tört egy hír, azt is mondhatnám áttörtek a napsugarak a felhőn: A tudósok megállapították, hány perc pihenő szükséges két merevedés között. Végre, végre végre, ezt amúgy senki nem tudta, ez a szám, ez az információ a ködbe veszett, főleg mi nők támolyogtunk ez ügyben teljes bizonytalanságban. Én is sokat töprengtem ezen nyugodt perceimben, meg amikor nem voltam ilyen ványadt állapotomban. Fel, fel merült bennem a kérdés, vajon hány perc kell tényleg, és miért nincs ez már tudományosan körbejárva. Szerencsére a tudósok érzékelték ezt a hiány, ha lassan is. Nem az én tapasztalataimra hagyatkoztak, ez egy pozitív fordulat a történetben, mert azok megfejthetetlenül szélsőségesek. Volt, hogy úgy láttam hetek és hónapok is kellenek bizonyos férfiaknak két felállás között, mások viszont percek alatt regenerálódnak. Ebből bármire következtetni még egy brit tudósnak is igazi cselendzs lenne. A tudomány azonban ennél sokkal merészebb, egyedi útvonalakat jár be és inkább sok más adatot vesz figyelembe épülésünkre és fejlődésünkre.

Most, hogy elolvastam a hírt már látom és érzem, a jövő tipródásait, az álmatlan éjszakák forgolódásait, azon fogok töprengeni, hogyan mérték ezt meg, le vagy fel a tudósok? Hogyan jutottak el az eredményhez, nyilván fáradságos munkával, de mégis milyen módszerekkel. Egyelőre semmi ötletem nincs ezzel kapcsolatban, és ez igencsak zavar, az nem lehet, hogy álltak ott kalendáriummal a megfigyelt egyedeknél....

Nézzük az eredményt, amely így hangzik, minimum átlagosan 30 perc szükséges az újjáébredéshez, de van hogy 24 óra is kell.... egy kicsit szélesnek tűnik a réndzs. Őszintén, ha végig gondolom nem is értem, hogy ez miért fontos, egyáltalán miért volt erre szükség? Sokszor az egyig eljutni is igen göröngyös az út, sőt így aztán, hogy az egyről a kettőre mennyi idő alatt jutunk el, az meg már tényleg átkozottul fontos információ.

Érdekesebb volt megfigyelni a férfiak reakcióját, amikor ezt felvetettem csevegésképpen.... Azonnal felhorkantak és megvetően véleményezték a kutatási eredményeket, még hogy fél óra, ekkora viccet... mert szerintük pár perc elég, na jó mondjuk hat, de megint mások végtelen erekcióról számoltak be. Én csak hallgattam, cukik voltak, na és én tényleg nem akarok frusztrációt okozni. A kutatás eredménye valahogy számomra is csalódás, olyan komolytalan - 30 perc és egy nap között, most mégis mennyi? Olyan ez mint az egyszeri időjárás-jelentés, napsütés várható, helyenként felhőkkel, itt ott csapadék is előfordulhat, szélsőséges esetben jégeső...

amedeo_modigliani_3497090b.jpg

Számomra fontosabb az a kérdés, hogy hány nap, esetleg hónap kell, hogy egyáltalán férfi közelbe kerüljek.... Most jut eszembe egy nőnek nem is szabad ilyesmin gondolkodnia. Te jó ég, hát ezzel próbálkozom visszaírni magam. Megyek inkább megnézem a Modigliáni kiállítást. Szegénynek rettenetes élete volt, egyrészt csak a hosszú nyakú nőket szerette, de ami ennél is borzasztóbb egész életében beteg volt és ez nehezen kombinálható az ivászattal, mondhatni ez egy vesztes kombináció. Egy hajnalon aztán italos állapotban kinn maradt a hidegben, ezt a beteges szervezete nem bírta és pár nap múlva el is halálozott, 36 évesen. A tragédia azonban még csak ezután kapott lendületet: élettársa nyolc hónapos terhesen öngyilkos lett, levetette magát az ötödik emeletről. A lehetőség, hogy egyedülálló anyaként villanthat nem tűnt neki vonzónak, fene érti...

Hogyan éljük túl a szerelmi csapásokat

Tanácsot kértek tőlem, hát azonnal tollat ragadtam:

Szerelmesnek lenni nagyon jó, ezt már több évezrednyi kutatás és tapasztalás is bebizonyította, azonban van egy kellemetlen mellékhatása, lehet, hogy véget ér. Esetleg - ami még rosszabb - úgy ér véget, hogy egyszerűen lepattintanak. Neked nem ért végett, de közlik, hogy ennek ellenére vége van. Van ilyen. Az élet azonban folytatódik, a nap felkel, reggel lesz, a macska éhes, gyűlik a szennyes, a kenyér megszárad a szekrényben. Sőt, ennél nagyobb dolgok is történhetnek. Mi a teendő?

Érdemes ezt összeszedni, magam is átzuhantam valami hasonlón mostanság. Benne voltam valami "kapcsolat" félében, talán jószándékú ismerkedés kategóriába sorolhatnánk? Esetleg biológiai érdeklődéssel összekötött verbális barátkozás lenne a megfelelőbb elnevezés, de mindezek sem takarják igazán a mibenlétét ennek az interperszonális reakciónak. Éreztem én, hogy a katarzis felé haladunk, hogy vége lesz, de egyszerűen nem volt meg bennem az a bizonyos lelkierő, hogy ki rakjam a pontot. Kaptam rá időt is és lehetőséget is, de tényleg. Én mégis úgy voltam vele, hogy ezt a vackot ő dominálta, akkor fejezze is be a maga módján. Na az Ő forgatókönyve úgy nézett ki, hogy eltűnik, mint az Excaliburben a hadsereg: belemegy a ködbe, oszt nincs tovább. Kénytelen voltam tehát irodalmilag beleavatkozni (levélírás), mire is kaptam egy nagyon klassz levelet elzárólagosan. Egy mondatot. Tiszta és radikális megoldás,

Tehát hogyan tovább?

Erre nagyon jó stratégiák vannak:

1. Temetkezz munkába

Én megpróbáltam, erőteljesen, állatira beletemetkeztem, ráadásul olyan a munkám, hogy akármekkorára dagaszthatom, vagy lejjebb ereszthetem, mint egy lufit, úgyhogy most felfújtam. Ott álltam betemetkezve a munkában és egyszer csak kifakadt az egész, megjöttek az ünnepek ugyanis. Hazaértem, elindítottam a kedvenc zenémet és rájöttem, hogy az is mind rá emlékeztet, és csak sírtam sírtam, mint állat. Két héttel a levél után, karnevál. Tanulság: a betemetkezés csak elodázta, de nem temette el ténylegesen a dolgot.

2. Emlék süllyesztő

Ajánlatos az összes tárgyiasított dolgot, ami a múltra emlékeztet belevágni egy remek dobozba és berúgni az ágy alá. Én, mivel romantikus lélek vagyok, egy rózsamintás, halvány rózsaszín dobozt választottam erre a célra, bele gyömöszköltem az összes CD-t és DVD-t, valamint a könyvet, koncertjegyeket, colás dobozt, rajzot, neki gyűjtött lakásokat, szóval mindent, amit tőle kaptam és rá emlékeztetett. Ezek egy részével szentimentálisan ki volt dekorálva az íróasztalom és az éjjeliszekrényem, most üresek lettek, ez is jó ok egy hatalmas bőgésre. Tanulság: a tárgyakat pillanatok alatt pótolja a képzelet és mivel nincsenek a helyükön még plusz bőgést generálnak - de reméljük csak egy ideig.

3. Emlék satírozás

A helyzet visszamenőleges átértékelése, nagyon fontos folyamat. Most így innen, kisírt szemekkel, az egy mondatos levél reflektorfényében, helyére kell rakni az egész történetet. Lebontani a cukormázat meg egyéb rózsaszín vackot, amelyeket a szerelmes női szív tud korlátlan mennyiségben gyártani és azzal átszínezni a dolgokat. Egy szép, ugyanakkor drámai napon végig kell siklani a történeten és csak szembenézni, szembenézni. Példát venni a férfiaktól, hogy ők ezt milyen szikáran tudják. Amikor sikerült szembenézni és észbe tódulnak régi dolgok, akkor nyugodtan lehet megint zokogni, és zokogni. Tanulság, az emlékezés egészen váratlanul, elfeledett kellemes perceket idézhet fel.

4. Új pasi felkutatása

Igen, száz százalékos segítség, azonnali, rapid férfi és farok utánpótlás. Én is megpróbáltam erre az ösvényre tekeredni, mert hogy nagyon elszánt vagyok "megoldani, nem bánkódni" ez a mottóm. Gondoltam ilyen pólót is gyártatok magamnak. Elkezdtem, tehát összeírni, hogy milyen férfit is akarok...nem hiszitek el, gyakorlatilag leírtam az éppen véget ért kapcsolat férfiszereplőjét. Hát eszemnél vagyok? És patak vizesre bőgtem az egész listát miközben WASP-ot meg Overkill-t, Whitesnake-t meg hasonlókat hallgattam. Végül is belementem valami áldatlan randevúba, ami szerencsére dugába dőlt, úgyhogy ráfoghatom, hogy azért bőgök. A teljes letargiához segítség, ha elképzeljük, hogy ő viszont tiszta lappal, egy tőlünk sokkal szebb és izgalmasabb, új nővel feszít...Tanulság? Mittom én.

5. Barátnős buli

Az ember kihez is folyamodik, ha nem a barátnőihez, felhívtam az egyiket, a legrégebbit és előadtam a tervemet, hogy eszméletlen bulit rendezünk és sörözni fogunk, meg elmegyünk valami eszelős retródiscóba, vagy hasonló eklektikus helyre. Természetesen lelkesen egyetértett. Ezek részleteibe bonyolódva és egyeztetve a dolgokat, mi történt? Előbukkant az ő volt pasija, egyszerűen megbékéltek és egymás karjaiba hullottak. Ennek én szívből örültem, mert legalább nekik legyen jó, ha már nekem szar. de azért ettől függetlenül remekül tudtam magamból - a szememre gondolok, vízfolyamatokat elővarázsolni. Ilyen velem miért nem és máris láttam magam előtt, hogy visszatér, hogy ír nekem, meg hasonló eszement mulatságok....Tanulság: hasonló a hasonlót vonzza, és sírni bármikor, bármiért lehet.

6. Iszom és felejtek

Gondoltam egyet, akkor itt az ideje, hogy végre teljesen leigyam magam, az indok adott, ez semmiképpen nem számít alkoholizmusnak vagy ilyesminek. Teljesen igazolt, tudományosan és irodalmilag körbejárt tény, hogy ilyenkor az emberek egyszerűen isznak. Rárévednek egy pontra és csak öntik, öntik a piát a szép kristálypohárba, onnan meg ugye magukba. Egyszerű, nagyméretű pamutpólóban vannak, meg macska nadrágban, és nincsenek megfésülködve, ez az outfitt. Kicsit problémás, ha az embernek van gyereke. Az odajön és kerek szemekkel, aggódóan megkérdi: Anya, te most mit csinálsz? Tényleg, mi a jó fenét is csinálok éppen? Erre mit válaszolhatnék? Pedagógiai alapon leiszom magam gyermekem, hogy lásd, ezt nem kell. Tanulság: italozni, csak akkor, ha megvan oldva a gyerekszittelés, tehát körültekintően, de az meg nem spontán...á jobb lesz sírni egy sort a párnába.

7. Férfigyepálás

Amikor a fenti dolgok egyike sem segített immáron, akkor egyik utolsó lehetőségként az egész férfinemet lehet kompletten, úgy ahogy van, temetni. Mert végül is mire jók? Ugye, és milyenek már? Erre egyébként azonnal van közönség, mégpedig úgynevezett együttműködő közönség és pillanatok alatt interaktívvá válik a virtuális közösség. Minden nőnek vannak kétes emlékei ezzel kapcsolatban, melyeket ilyen körülmények között gátlástalanul elő lehet adni és mélységes egyetértésben ki lehet tárgyalni. Amúgy van hátulütője a dolognak, egyrészt a nagy kődobálásban, hirtelen rádöbben az ember lánya, hogy de marhára szeretne mégis egyet. Akkor ismét eljő a pillanat, amikor fel lehet bontani a százas csomag papírzsepit, lehetőleg mézes - liliomvirágos illatosításban, fel lehet használni és lehet bőgni, bőgni.

8. Imídzsalakítás

Ez menetközben jutott még az eszembe, hiába szertelen az agyam, megvan viselődve, a bú és a bánat járja át, meg annak keresése, miért is zokoghatnék még. A pszichológusok által is javasolt terápia még a fodrász, és a gyökeres átalakulás. Radikálisan új frizura, ha eddig hosszú volt, akkor most rövid, ha eddig fekete volt, akkor most piros stb. Persze az új megjelenéshez nem árt az új egyéniség sem. Ezért azonnali látókör szélesítésképpen vágjunk bele valamibe, ami már régóta feszíti a képzeletünket, csak hát persze az a pasi elvitte minden időnket és energiánkat. Javaslat ókori görög edények erotikus jeleneteinek tanulmányozása...Tanulság: mindig lehet valami újat tanulni, a legváratlanabb helyzetben is

Címszavakban további támpontok: shopingolás, ez nálam technikai okok miatt elmaradt, heves cukrászdalátogatás, mi lett volna ha forgatókönyvek készítése elméletben...aztán eszméletlen romantikus filmek nagy dózisban történő megtekintése, nagyon ellenjavallott. Állítólag az eszméletvesztésig űzött sport is sokat segít.

Visszaolvasva az egész eszmefuttatást, egyetlen közös tényezőre bukkantam, ez pedig a bőgés. Tehát lányok egy-egy szakítást úgy lehet feldolgozni, ha az előírt köbméter könnycseppet előállítjuk, nincs mese, ez alól úgy tűnik nincs felmentés, és semmiféle segédeszközzel el nem kerülhető. A másik dolog az idő, az majd lehet segít még. Nem tudom, de azt a kurva dobozt nem tudom elég messzire lökdösni az ágy alatt, mindig elérem.

Remélem segítettem.

A legokosabb asszony

Ez a nyár is itt van, nem tud ez már változni, a tavasz után ideér, ha akarja az ember, ha nem. A nyarat valamilyen szinten akarom, bár régen voltam ilyen hervatag állapotban. Meg a bikini body, az is állatira izgat.... már a sajátom... Új divat van, hasfal vonal, és ilyenem végre van, úgyhogy egy ok a boldogságra. Folytatom a gondolatmenetet: megint egy magányos nyár, ez dalként jól hangzana a Fásy mulatóban, egyébként azonban igen szánalmas. Ezekből a friss gondolatokból is látszik, hogy mekkora lankadásom van, olyan valahogy, mint amikor a puncs fagyi összeolvad a csokoládé fagyival és benne úsznak még itt ott kekszdarabkák... (Lehet az a bajom, hogy célul tűztem ki a lakás átfestését, és most nincs hozzá kedvem és ezt tudat alatt azonosítom a nyárral és inkább a nyarat utálom, mert a munkát nem szabad, asszem ez lesz az, de az annyira titkos, hogy csak zárójelben merem ideírni) Talán elég zavaros bevezetőt írtam, indokolt egy új bekezdés.

img_3128.JPG

Voltam kisfalumban a messzi pusztaságban és igyekeztem magam jól érezni. A falusi élet nagyon vidám és változatos, lehet jönni, meg menni. Az emberek nagyon lelkesen megvitatják, hogy ki mit főz, de azt hogyan, és mi a földrajzi helyzete (hát itt vagy? hova, hova? stb) Odalátogatva, az ember részese lehet a népi szófordulatok születésének,  mondhatni beleszólhat édes anyanyelve formálódásába. Mesélek egy példát: koncentrat, ez a szó az állati táp szerb neve, jah, ilyen vegyes környezetből származom tehát még ilyen multikulti is van a dologban, nyelvek, népek egymásra hatása - gyönyörű. A koncentrat szóból aztán valami érdekes folyamat során koncert lett, valamiért ez a népeknek ott jobban tetszett, így jobban ismerték - nem tudom. Az állattáp tehát új nevet kapott - koncert. Ez a nyelvi fejlődés aztán érdekes összefüggéseket eredményezett, melyek egy titokzatos, kultúrával átitatott, esetleg arra éhes kisfalut sejtetnek. Az ide látogató idegen azt tapasztalja, hogy az emberek magas gyakorisággal ezt az eseményt emlegetik különös összefüggésben. Koncertért megyek, melyik koncertet használod a disznóknak, drágul a koncert... Tolok egy koncertet a csirkéknek, a Pistáék koncertjét próbáltad már,  és így tovább. Remélem ez a bekezdés is nagyon szellemes és tanulságos volt.

Látogatás a temetőbe, ez kötelező része az ilyesfajta hazautazásnak, sok mindenki nincsen ott, szerencsére a családom él és virul, a nagyszülők, persze ők már ott pihennek. Állunk ott elmélkedve a nagyi lakodalmas kalácsán, hogy azóta se tudja azt senki úgy elkészíteni bezzeg, bezzeg. Titokban mindenki nagyon szomjas, és menne már haza, amikor azt mondja az egyik rokon:

- Nézzé oda - és mutogat erősen. Lassan a megadott irányba fordítom a fejem, nem túl lelkesen, mert nehezen hiszem, hogy bármi izgalmas lehet egy falusi temetőben, még ha dombtetőn is van, (mellesleg innen van a legszebb és egyetlen kilátás a falura, de mi ezt fenntartjuk a holtaknak, had nézelődjenek).

- Na látod, ott a Kati négy ura, egymás mellett! Tudod a Katit, az a nagy frizurás, pék vót az apja. Ott, ott, látod má? Na az egy okos asszony, tán a legokosabb a faluba! Négy ember, négy országbul, van amelyikkel tán egy évig se vót együtt! Van egy szerb, egy szlovén, egy svéd, meg egy német, oszt mind meghalt, asszonygyák, mind után kapja a nyugdíjat, legokosabb asszony! Mindet túl is élte, most vett egy házat.

woman-black-veil-ravens-stones.jpg

Nézem a négy márványkockát, szépen egymás mellett sorakoznak, egyformák, gondolom nem akart részrehajló lenni. Még a falu kibeszéli, hogy valamelyik urát jobban szerette. Meg van adva a módja, ez tény és való, nem szólhat senki semmit. Mindegyiken más név, csak a szerető feleséged Katinka ugyanaz. Süt a fejemre a nap, semmi szél, azon gondolkodom, hogy mi a fene is van itt? Már itt is frusztrálnak? Legokosabb asszony mi? Hirtelen semmi használható nem jutott az eszembe - hol járok én a Katihoz - de mit is mondhattam volna, se élő, se halott férjeket nem tudok felmutatni, nyugdíjat se szereztem még sehogy, miféle érvet pattinthatnék elő, amely megcáfolná ezt a tapasztalást?! Lapítottam hát, mint gyík a sziklán: lúzer vagy anyukám, a falu népe megmért és ennyi. Sehol nem vagyok, kényszeredetten bólogattam, valamit motyogtam is azt hiszen, magamban meg arra jutottam itt az ideje, hogy lenyomjak egy fröccsöt.

Ezek után semmilyen tudományos eredményről nem tudok beszámolni, azt hiszem ez most teljesen érthető. Hagyjuk a fenébe ezt az ismeretterjesztést, praktikus dolgokat ezentúl minden embernek, valamint bácsikat a néniknek.

 

 

 

Egyéjszakás kaland

10641255_10153396654351543_7284696020244285519_n.jpg

"Egy amerikai kutatás szerint az egy éjszakás kalandok során a nők ritkábban élveznek el. A szexuális elégedettséget a körülmények ugyanis tovább bonyolítják. A hangulat és lelki állapot, így a depresszió, a szorongás, a bizalom vagy az intimitás, mind-mind jelentős szerepet játszanak az orgazmusban és az általános kielégülésben. Ez különösen a nőkre igaz, akiknek többnyire nyugodtabb, ellazultabb állapotra van szükségük az orgazmus eléréséhez, mint a férfiaknak."

Elérkezett a pillanat: magányos életemben megérett a helyzet, hogy ráébredjek, itt bizony hagyományos értelemben vett partnerkapcsolat nem lesz. A férfiakkal nem jutok dűlőre, meg sehová se. A fene tudja mi a baj? Gyerekem van? Túl komolynak hatok? Vagy egyszerűen csak nem jól választok? Mit tehet ekkor egy magányos nő, aki marha nehezen lépi át a határvonalat a free sex életmód felé? Határozott döntés hoz és beugrik a mélyvízbe, vagy megy apácának.  Próbáltam én szex nélkül elleni, de tényleg, van hogy megy is hetekig, aztán egyszer csak olyan módon tör rám a hiánya, hogy legszívesebben szétrágnám az ajtófélfát, feszült leszek, meg idegbeteg. Úgyhogy - egyéjszakás kaland, vagy párórás mittudom én. Nem látok más megoldást.

Előszedtem a női magazinokat, meg be gugliztam a témát a netre, hogy megfelelően feltudjak készülni a dologra. Nagyon nem mindegy ez nekem, pláne egy ilyen országban. Végig böngésztem, a sok roppant bölcs és hasznos tanácsot. "Mire ügyeljünk, ha egyalkalmas szexbe bocsátkozunk" "10 tanács egyéjszakás kalandhoz" "Hogyan éljük túl a kalandot" . Jobb kedvem nem lett tőle, bevallom, sőt egyre mélyebbre süllyedtem szegény kanapémba és egyre inkább romlott, feslett állatnak éreztem magam. A szövegekben minduntalan az volt az alaphelyzet, hogy holmiféle bulin, nyaraláson, partin, design bútorok között, kiszemelünk egy átkozottul szexi fickót és vele szemezgetünk, majd ágyba vonulunk. Mindeközben fancy koktélt iszogatunk, habfehéren villog a fogunk, rettent fasza, fekete, combtőig felhasított szoknya van rajtunk, ebből következően egy gramm felesleg sincs rajtunk, na és a hajunk az meg tökéletesen lebben a naplementében. Hol van az én életemben ilyesmi? Ébresztő! Aztán nyavalyogtam a kérdésen, hogy mennyire erkölcsös ez, most miféle nővé válok ezek után, mit fogok gondolni magamról? Átlépek egy határt? Végleg romlott leszek? Ezt a gondolatmenetet végül elvetettem hiszen mindenki meghal egyszer, legyen jó, vagy rossz. Végül is úgy döntöttem felpattanok a netre, jobb híján,  és megpróbálok belőni egy pasit magamnak, nézzük mi lesz belőle.

Mottómat, valami  bomlasztóan szexi szövegre cseréltem, hogy a kapás minél gyorsabb legyen, persze azért ezt is kétszer meg kell gondolni, mert jó lenne olyannal összefutni, akire azért rábírok nézni. Közben kiagyaltam magamnak néhány paramétert, milyen férfit is akarjak? Hát ha már, akkor válogassak. Legutóbbi szerelmi katasztrófám alapján egy szőke, kék szeműre gondoltam, aki 175 cm magas és 85 kg, na ilyet akartam magamnak és pont. Meg még arra is gondoltam titokban, hogy ez jó megerősítése lesz viharvert női önbizalmamnak, ha erősen leszűkítem a választékot és ennek ellenére mégis oda lesz értem valaki!!! Na, ravasz, mi! (Arra a forgatókönyvre, hogy érdektelenségbe fullad a kísérlet, nem gondoltam - hiába optimista az vagyok)

Nagy volt a nyüzsi az oldalamon, rengeteg levelet és chattmeghívást kaptam. A színvonalról most nem beszélnék, de hát mire számíthattam, olcsón próbáltam adni magam. Végül is találtam egy férfit, aki valamelyest megtetszett, és ami a legfontosabb teljesen megfelelt az előre elképzelt paramétereknek! Rövid beszélgetés és képcsere után, megállapodtunk abban, hogy pár nap múlva találkozunk. Hátradőltem és figyeltem magamat, hogyan romlok, miként indul ez a folyamat? De azonkívül, hogy erősen elzsibbadt a nyakam, mást nem vettem észre. Lehet romlottnak születtem?! Gondolkodtam, hogy tényleg képes leszek én erre az egészre? "Azért" odamenni és találkozni egy vadidegen férfival, hogy hátha nyomban le is fekszem vele? Ezen a ponton kicsit ideges is lettem: "Ne így tedd fel a kérdést kérlek" - mondtam magamnak.

A randiig pár nap volt hátra, tudom ez így már nem tipikus egyéjszakás kaland, de ez volt ami legkevésbé érdekelt. Közben gondolatban számtalanszor lemondtam az egészet. Mindenféle szövegeket találtam ki, hogy miért is lehetetlen a találkozás, persze nem azért, mert megfutamodnék, á dehogy éppenséggel cunami közeleg Budapest felé, meg leállt az egész villamosforgalom valami járvány miatt, szóval teljesen érthető és ésszerű magyarázatok jutottak az eszembe. Meg idegbajos voltam, meg szánalmas. De végül is a megbeszélt időpontban ott álltam a metró bejáratánál.

Az egyéjszakás kaland során a legfontosabb, hogy meglegyen a fizikai vonzalom. Emellett figyelj oda, hogy megbízható(nak tűnő) partnert válassz! Már az elején puhatold ki, hogy nincsenek-e furcsa szexuális szokásai, vágyai (a csókolózás jó próba lehet), hogy ne kerülj később kínos helyzetbe!

Ezt megpróbáltam életszerűen elképzelni, amint lazán ülök a bőrbevonatos nagyon grande bárszéken és fesztelenül beszélgetek a kiszemelttel, majd lazán közbevetek erre irányuló kérdéseket, te figyelj szoktál fán lefelé lógva? Netán ostort pattogtatva?  Marha jó.

Ha tudod, hogy benne van a pakliban, hogy ágyban kötsz ki egy idegennel, gondolkodj előre (persze egy egyéjszakás kalandot nehéz előre megjósolni)! Nőknek például érdemes frissen szőrteleníteni és szexi fehérneműt húzni.

Pár másodperc múlva megláttam őt, ahogy az utcán közeledett, megfelelt egy nekifutásnak, megvan a fizikai vonzalom,  -  az előírásnak megfelelően. Egymásra mosolyogtunk, megyünk akkor kávézni kérdezte - ez volt a jel, ha elfogadom a kávét, akkor az azt jelenti, hogy bejön, ha nemet mondok, akkor máris búcsúzhatunk. Még egyszer ránéztem és igent mondtam a kávéra. Gyerünk Banyus, vesd oda magad

Merthogy a kávé már a lakásán volt. Kedves volt, még érdeklődött is irántam, meséljek magamról, mondta. Szerintem igazán rendes. Olyant is mondott, hogy szép az arcom! Kellemesen beszélgettünk mielőtt a hálószobába mentünk. Hát ez van, meglettem szexelve és nem egyszer. Egyszerűen nem is tértem magamhoz! Akartam! Igen, mindent és többször is. Őszintén szólva nem zavart semmi ez a két óra alatt, ezen én voltam a legjobban meglepődve, basszus tényleg ki vagyok éhezve, tényleg van ilyen.

maggie.jpg

Ne gondolj folytatásra! Lehet hallani olyan történeteket, amikor egy forró együttlét később kapcsolathoz vezetett, de ez a kivétel, ami erősíti a szabályt. Ne áltasd magad azzal, hogy több is lehet belőle, ezzel csak fájdalmat okozol magadnak!

Ne várj csodát! Bármilyen kiábrándítóan hangzik, de a legtöbb esetben az egyéjszakás kalandra nem úgy fogsz visszaemlékezni, mint életed legjobb szexélményére. Előfordulhat ugyan az is, de általában nem ez a jellemző. Gondolj csak bele, hogy egy szerelmes pár is csak többszöri alkalom után szokik össze teljesen. Indulj úgy az éjszakának, hogy szerzel néhány kellemes percet, órát magadnak!

Ne menj el szó nélkül! Ha jól érezted magad a sráccal, ne menj el szó nélkül. Lelépni és eltűnni, míg ő mélyen alszik, nagyon könnyű lenne. Egy valamire való csaj azonban inkább puszit nyom az idegen arcára és a fülébe súgja, hogy köszöni a szép estét, majd becsukja maga mögött az ajtót. Ennél nem kell többet mondanod, ez éppen elég.

Jobban érzem magam? Talán. Lehet tényleg kell a szex a túléléshez? De ennyi munka és idegeskedés egyetlen alkalomért? Mennyi kockázat, meg idegbaj? Akkor x idő múlva megint ugyanezt végig küzdeni? Most szerencsém volt, mert egy viszonylag rendes pasival futottam össze, de... Jaj...Egydélutános kaland, mert végül is az enyém az volt, hát megvolt. Legyen lelkifurdalásom? Voltak pillanatok, amikor össze-vissza éreztem magam, de nem tudok mit tenni! Képtelen vagyok egyfolytában csak várni, várni holmiféle igazira. Egy évet szenvedtem egy fickóért, a lelkem kiraktam érte, küzdöttem érte, munkát tettem bele, aztán semmi, de a legnagyobb semmi! Nincsen ennyi évem, és nincsen ennyi érzelmi energiám sem. Vajon más, hogy oldja ezt meg???? Savanyodás?


Már megint itt van a szerelem 2.

Ismered a szerelem és a herpesz közötti különbséget? A herpesz egész életen át tart.

Frédéric Beigbeder

Most olvastátok? Hát már ezt is megírta valaki, akurvaélet, mi marad nekem? Maradt itt még olyan értelmes kombinációja a szavaknak, melyet nem jegyzetelt le senki?

A címet csak viccből adtam, blikkesedek (ilyen jópofa, könnyen hülyére vehető nő vagyok) nincs semmilyen szerelem, de valahogy el kell nevezni az irományokat. Csodálatos munkámnak, illetve munkahelyemnek köszönhetően, reggel nyolc és négy óra között úgy próbálom életben tartani az agysejtjeimet, hogy mindenféléket keresgélek a neten, meg elolvasok roppant érdekes dolgokat. (említek egy példát, az egyik angol jóember, bevallotta a BBC-nek, hogy ő végül is arra gondolt, az ő szavazatát nem is számolják) Egyébként az agyhalál várna rám, bár így is úgy érzem, minden nap egy bő marék, halott agysejt távozik a fejemből salakanyag formájában (ezen szoktam bánatosan töprengeni). Miközben tehát az eszem túléléséért küzdök, találtam ezt a nagy bölcsességet, amely fentebb olvasható. Teljességgel magával ragadott. Bár fél évvel előbb olvastam volna, talán ez a mese is másképp végződött volna. De végül is örökké tanul az ember - kellett ide már az egészséges mondat. Holtig tartó tanulás, ez is karban tartja az agysejteket.

img_2460_szerkesztve.JPG

Testi és lelki fejlődésem összhangja folytán eljutottam a nirvána azon különleges állomására, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni és nem akarok vágyakat érezni, meg egyéb más ilyesmit sem, nem valahogy. És fénnyel akarok táplálkozni. Nagy a zen bennem, összeálltak a molekulák, hogy kozmikus összhangot építsenek a holdfogyatkozással és spirituális csakra támadással kiküszöböljék a bennem lévő testi is érzelmi alantasságot. Az is lehet, hogy táltos leszek,még nem tudom. Elég volt. Érthetetlen, úgy értem számomra érthetetlen okokból olyasféle embereket vonzok magamhoz, akik viccelni akarnak velem, de nem úgy hogy nevetési, hanem kibaszási formában. Felkapnak, vidáman megforgatnak a fejük felett majd elhajítanak, szállj szállj magasra, és puffanjá. Persze ez csodálatos érzés, hiszen már annyi forrásból tudjuk, hogy a szenvedés a lélek kovácsa, és hogy a művészetek a fájdalomból fakadnak. De a faszomat. Meg hazudnak is nekem, manipulálnak, én meg benyalom, ahogy mondanák. Csak azt nem értem, hogy én miért nem érzek efféle cselendzset, hogy jól átbasszak már valakit. Megyek itt korrektbe, mint a hülyegyerek. Nyilván ez valami káros mutáció.

Ráadásul ha ez nem lenne  elég, akkor a fázis eltolásos szituáció is beugrik. Nem vagyunk egy hullámhosszon, ahogy a szakirodalom mondaná. Magyarázom, éppen nem kész még valamire, vagy éppen készen van. Szexi vagyok, egyszerű kell szürke, ha én azt gondolom, hogy jó akkor adjunk az ártatlanságnak, na akkor meg szűzkurva vagyok. Picsába már. Csillogó szemekkel követem a férfit, nem jó, mert ő éppen szenvedni akar, éppen inkább a viszonzatlan szerelemről szeretne tapasztalatot gyűjteni. Egyszerűsítem a dolgot, könnyed vagyok, ő éppen akadályokkal szeretné megméretni magát. Na gondolom, akkor most megküzdesz értem, á nem fáradt. Szexistennő vagyok, baszki ő éppen beért az aszexuális korszakába, másra terelődtek a hangsúlyok,érzelmet akar, lehengerítő szerelmet, a nagy Őt, vagy csak úgy éppen nem érti senki őt.

Ültem a monitor előtt, éppen a tobzoska nemi életéről és vadászatairól néztem egy igen tartalmas natgeo összeállítást, megjegyzem egyes gonosz, ázsiai emberek halomra öldösik ezt az origamira hasonló, formailag teljesen értelmetlen állatkákat, azért hogy megegyék, ki érti ezt, na és azt gondoltam, hogy a kurva életbe.

Van egy jó hír is, kisebb lett az ózonlyuk, lehet örömködni, ha valaki ráér.

 

 

 

 

We're out

Nailyet politizálni fogok!

Már megint történelmi pillanatokat élek meg, pedig nem is vágytam rá, annyi már a történelmi pillanatom, eh. (Személyes okok következményeként én mindig kicsit feszült állapotba kerülök, ha egy politikus történelmi időket, pillanatokat emleget, valahogy ez rosszul hat rám.) A britek történelmileg nagyot szavaztak, legalábbis ez van minden helyi újságban. Nagy véletlenre kiszavazták magukat az Unióból, Ők milyen történelmi pillanatot éltek meg pénteken reggel, nem is számítottak rá. Azt hitték egy átlagos péntek, na jó tegnap szavaztak valamit, arra végképp nem gondoltak, hogy ez befolyással lesz teszem azt az árfolyamra, így aztán már döbbenten néztek. Mások boldogan vigyorogtak, függetlenség napja, aszonták és nem a filmre gondoltak, meg ilyet rikkantottak, hogy a birodalom minden kibír.

13510914_10154493307779305_7902161969528145005_n.jpg

Az eredményen igen csak meglepődött a két nagy ideológiai vezér is, aki mindezt vágyva vágyta, kigondolta. Nigel még a választásokat követő éjszaka is csak arról beszélt, hogy hát ezt elbuktuk, na de majd legközelebb... majd ledőlt egy pár órácskára és reggel arra ébredt, hogy megnyerte a népszavazást. Erre igazándiból nem számított. Egyik riportban el is mondta, hogy a legfőbb ütőkártyájuk, hogy miszerint hetente 350 millió fontot, fognak ezentúl az EU helyett az szigetország egészségügyi ellátására költeni, izé az egy kamu volt, nem kellett volna ilyet mondani, mert ez nem igaz és  ő személy szerint nem is mondta.... Boris a másik, meg egyszerűen prime minister akart lenni, és úgy számolta ehhez érdekes lesz ezt a kavicsot a vízbe dobni... Ja, és ott van  Cameron a harmadik, aki úgy vélte, nagyszerű ötlet lesz népszavazni, mi baj lehet ugyan már belőle. Kíváncsian várom a fejleményeket, csak az idegesít, hogy a walesi nyugalmazott bányászok szavazata az én életemet is befolyásolja némiképpen. Az egyik kommentelő igen sokatmondóan mutatott rá a lényegre: Vajon örülhetünk-e egy olyan eredménynek, mellyel leginkább Donald Trump, Marie la Penn és Vladimir Putin elégedett... Ezek így együtt marha jól hangzanak.

Ha női szemmel nézzük és miért ne mivelhogy egy nő vagyok Donald Trump és Boris Johnson még hasonlítanak is egymásra. Mindketten ugyanazt a férfi szépséget képviselik, jó lesz igazítani az elvárásokon, zilált szalma haj, vizenyős tekintet, kiforratlan, cseppet szétpüffedt arcvonalak, némileg darabos testalkat, úgy látszik ez a modell kezd nyerővé válni, meg a hülyeség hozzá. Azt is tudjuk már a Facebookról, meg tweeter és hasonló helyekről, hogy a hülyeségekkel lehet legtöbb lajkot szerezni, itt az ideje ezt a való életben is kipróbálni.

Szerintem nagyon izmos, öröm rájuk tekinteni. Tovább mennék és egy kellemes ábrát nyomnék ide:

cltl4jfweaebnun.jpg

A népszavazás eredményének közhírré tétele után a britek lázas kutakodásba kezdtek a guglin, szerették volna megtudni, hogy végül is mire is adták a voksaikat. A legkellemesebb meglepetés számomra a második helyezett kérdés. Mi is az Európai Unió? Én tisztelem ezt a kíváncsiságot, hát legalább így utólag derüljenek már ki a dolgok. Nézzük már meg legalább itt a végén kinek is intünk búcsút. Nem tudok mást tenni, mint stílusosan Churchilt idézni, aki azt mondta:

"A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." - ő ezt persze arisztokratikus felsőbbrendűségéből engedte meg magának, de azt hiszem ez a kijelentés kezd új értelmet nyerni napjainkban

Sok érdekes fejlemény várható még e tekintetben, hogy csak egyet kiragadjak, a spanyolok máris meghirdették a nagy jótékonysági akciót, mely így hangzik British refugees wellcome, állítólag egy rakat angol nyugdíjas él a spanyol partokon vidáman, a kellemes napsütésben a még kellemesebb fontjaiból, tehették, ezt hiszen az unió területén voltak, sajnos ez most megváltozik, letelepedési és tartózkodási engedélyt kell majd kérniük... és még olyan ötletek is elhangzottak, hogy Gibraltár, akár spanyol is lehetne, hát ez van kérem, haladunk tovább.

Amúgy lázas aláírásgyűjtés folyik a népszavazás megismétlésére, melyet percenként ezren írnak alá, most több mint 2,6 milliónál tartanak, gondolom a kérdés így hangzana: Ki akarunk lépni az Unióból? de tényleg?

Végére J. K. Rowling nyilatkozatát tenném, akivel mélységesen egyetértek,

"még sosem kívántam ennyire, hogy tényleg legyen varázslat..."

 

Egy poszt a normális pasikról, de tényleg

Röpködök ide-oda  a témákban, már ami a társkeresést és párkapcsolatokat illeti és leragadok nyilván a problémásabb eseteknél, ezért joggal ér a kritika, hogy csak "nyafogok" a férfiakkal kapcsolatban. Magamba szálltam és elismertem, hogy ez így tovább nem mehet, kell egy posztot szánni a normális, hétköznapi férfiaknak is. Mert vannak! És sokan vannak, nap mint nap itt mennek el mellettem az utcán. Egyetlen apró picinységet róhatnék fel nekik, hogy nincs zöld karszalag rajtuk a következő felirattal: "szabad, normális pasi vagyok". Így enélkül sajnos elég nehéz helyzetben vagyok...

e9dd3fc296dbd8eef19c9ddfe4c8fd76.jpg

Ettől eltekintve itt vannak közöttünk. Térképezzük fel, hol találhatunk ilyen férfiakat:

1. Szülői értekezlet

Ha egy férfi itt megjelenik, biztos, hogy nagyon helyes és aranyos, sőt a családját a szívén viselő ember, sajnos nagy valószínűséggel foglalt is. Minden esetre a jelenlévő anyukák édes izgalommal figyelik a fehér hollót, az egyetlen férfit az épületben. Miért van ez így? Azért már árnyaltabb a dolog, újabb tapasztalatokkal gazdagodtam, földrajzilag változatosabb a kép, a gazdagabb vidékeken több apa jelenik meg....

2. Óvoda, bölcsi: érkezés a gyerekért

Ha egy gyerekért az apja megy, akkor az nagy valószínűséggel elvált apuka, és hát ha ilyen törődős, akkor normális lehet, ha nem pechünk van, de azért érdemes rárepülni és édesen kacarászni, hogy már milyen ügyesen adja a gyerekre a cipőt, nahát! És az apuka mindig ilyen türelmes? (ajánlott erős pillarebegtetés a kérdés feltevése közben). Azért felmerülhet a lehetősége annak is hogy egy rendes házasemberrel futottunk össze és akkor nincs az szer amivel lemossunk magunkról az undok házasságromboló bitch szerepkört. Te jó ég azok a tekintetek.

3. Virágüzlet, ajándékbolt

A normális férfi éppen virágot vesz a barátnőjének, vagy feleségének, ha szerencsénk van, akkor csak az anyukája születésnapjára, és akkor szabad a pálya, pénztárcát földre ejtve indulhat az akció... Ez annyira szép, leginkább filmekből ismert jelenet, javallott a nőnek elesni, elcsúszni, vagy magára, esetleg a férfire önteni valamit, ezek szoktak működni - állítólag

4. Hajókirándulás

Előzékenyen kíséri nőnemű rokonait a fedélzeti napozóhoz, miután biztonságba helyezte őket, meghívhatjuk egy koktélra - talán. Ez egyébként teljességgel nagyon praktikus ötlet, láthatjuk szombatonként, amint férfiak tömegesen szállnak hajóra várva életük szerelmét. Az életből ragadtam az ötletet.

5. Koncert a Müpában

Ezt figyeld micsoda végtelen szerencse, felér egy lottó találattal: elmész egyedül egy komolyzenei estre és melléd vett jegyet a szintén magányos, nagyon normális férfi. Elképesztő fordulat az életben. Természetesen ő is éppen ki van éhezve egy új kapcsolatra, és teljességgel nyitott és kiegyensúlyozott, semmi aggodalom benne nincsen. Ja, és éppen te vagy az esete kémiailag is. Alig várjátok az amúgy szellemi eufóriát okozó koncert végét, hogy végre egymásnak szentelhessék a figyelmet...

6. Művészettörténeti előadás a XIX. századi porcelánokról

Félő, hogy ebben az esetben megint a sok vadász kevés fóka esete foroghat fenn, de ha itt megjelenik egy férfi, az biztos, hogy nagyon normális és igényes. Próbáljunk meg megbotlani és ráesni, az talán segít, hogy ránk figyeljen. A norvég és brit tudós csapat igazán kikutathatná, hogy mekkora a valószínűsége, hogy ilyen rendezvényen felbukkanó férfinek és az lehetőség szerint milyen állagú. Jó lenne egy szorzó vagy valami állandó, a Schmidt szám ( ez az állandó a terem négyzetméteréből, az előadás várható IQ színvonalától és a levegő nedvességtartalmából megadja az egy férfira jutó nők számát) vagy ilyesmi.

7. Internetes társkereső

Haha, most vicceltem...végül is nem, biztos akad ott is, csak nem írta ki a reglapjára, hogy éppen koncertre készül a Müpába, vagy hajókirándulásra a nagynénikéjével.

8. Javaslatokat kérek....

Mielőtt az a vád érne, hogy megest ironizálok és komolytalan vagyok, bevallom tényleg azt teszem és ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy mennyire nehéz és rögös út vezet ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő férfit különösen így 40 felett, és gondolom fordítva is ugyanez igaz. Pedig milyen jó lenne, de most komolyan, ha egy nagyrészt normális pasi csak úgy kicsippentene magának és akkor:

soha többé nem kellene fellépnem a társkereső oldalra,

szabadon lehetnék végre nő a levendula gyűjteményemmel és receptes kiskönyvemmel, a jóga leckéimmel meg egyéb zagyvaságokkal, ja és csacsoghatnék összevissza

az Aida győzelmi kórusát fütyülve vasalnék

piciny tánclépésekkel vacsorát készítenék, de minden este istenbizony

és minden hónapban vadiúj szexi fehérnemű szettet vásárolnék

csak és kizárólag az én normális férfim kedvéért, én a vélhetőleg normális nő!

Rózsi néni nagy pillanata

Előre bocsájtom, hogy ez végtelenül egyszerű írás, semmi fordulat vagy váratlan esemény nem fogja megzavarni az olvasót, tehát ezzel a lendülettel érdemes nekifogni.

Elmentünk nyilvánosan focimeccset nézni, kell az, lássanak a lányok férfi princípiumokat, otthon ebben hiányt szenvedünk, importra szorulunk. Én apámtól tanultam a sport szeretetet, a foci nézést, meg egyéb drukkolást. Ezeket mind a mai napig vidáman művelem, ha úgy adódik. A lányoknak nekem kell ezt tovább adni, révén apjuk inkább  a passzivitás mellett döntött minden tekintetben, így ebben is - bár mondjuk ez a legkevesebb.

img_2963_szerkesztve.JPG

Kiballagtunk tehát a Margit szigetre, hogy focilázban égjünk. És égtünk, eleinte csak a napon, de később minden a várakozásnak megfelelően alakult. A meccs izgalmas volt, volt igazságtalanság, bénázás, meg ügyeskedés, erőlködés meg gól is. Ez utóbbinak köszönhetően megérhettük azt is, hogy üvöltő és őrjöngő tömeg részesei vagyunk. Az eredmény döntetlen lett, amely mindenki számára  általános elégedettséget okozott. A lányok pedig láthattak szenvedélyes, dühös, káromkodó és örömködő férfiakat, amint férfias bájjal kiontják az érzelmeiket, megbeszélik a dolgokat, szakértenek, söröznek és petárdáznak. Jó volt na. Összetartozás érzésben is megmártóztunk, mert hogy végig vonultunk akkor már boldogan a körúton. Adott volta program, hiszen nem járt a BKV. Mindenki önfeledten üvöltözött és igyekezett marha boldog lenni. Mondhatom sokaknak ez rendesen sikerült is. Spontán zajlott az élet, minden villamost megmásztak az érdeklődő fiatalok, boldogan álltak a megállók plexi tetején, amelyre egyébként érthetetlen módon máskor senki nem vágyódik. Mások egymást ölelgették, meg a rendőröket, megint mások ad hoc módon megterítettek a körút közepén gondolván, úgysincs erre mód egyéb napokon. Népi rigmust is gyűjtöttünk, mint Kodály amely eképpen szólt: Ne habozzál kebabozzál, döntetlen lett, de fogyasszál. Mire a szólóénekes válasza: csak a gulyás!!!! Igazán remek, vakáció indító nap volt.

Rózsi néni egy pici öregasszony, aki világoskék babos, virágos, előgombolós kis ruhájában álldogált a körút peremén. Ez az a ruha melynek szabása, az elmúlt 100 évben töretlen sikert futott be a 70+ korosztály körében, Végig gombok - meglehetős méretben, kellemes, széthajtott gallér, két zseb, azt hiszem nem kell bővebben leírni a végtelenül praktikus és átgondolt viseletet. Sokszor elgondolkodtam, hogy vajh nekem is lesz majd ilyenem? Mert egyelőre a gondolattól is futva menekülök, de lehet elér majd az öregség azon pillanata, amikor mégis egy ilyen darabon akadnak meg az újaim és ezt fogom választani a teadélutánhoz, ki tudja. Rózsi néni tehát ott feszített az út szélén, mind a 40 kilójával és reszketek hangon kiáltozta, hogy ria ria, nem számított arra, hogy ez a döntetlen mérkőzés hatással lesz az életére, de viszont lett, szerintem. Állt ott mosolyogva és egyszer csak beköszöntött az a pillanat, amely Rózsi néni napjait a következő évtizedre bearanyozza, (mondhatnám haláláig, de nem akarok már ilyen morbid hasonlatot), hirtelen 30-40 fiatalember vette körül és elkezdett neki énekelni és hurrázni. Előadták a teljes repertoárt, melyet ilyen alkalommal előadni lehet, majd hosszasan skandálták hogy RÓZSI NÉNI, RÓZSI NÉNI. Igazán nagyon emberséges volt, szerintem Rózsi néni nem volt ilyen boldog, az elmúlt 30 évben, vagy még régebben és kétlem, hogy valaha is megérte, hogy hirtelen tömeg férfi érdeklődik iránta, de lám az élet amilyen kacifántos, ez még megadatott neki a finisben. A mi szívünket is megmelengette az esemény, jóindulattal megtekintettük tehát Rózsi néni felemelkedését és vidáman poroszkáltunk a körúti síneken és mosolyogva figyelgettük az embereket. Kellemes, barátságos este volt, lehet néha nem ártana lezárni a körutat és hagyni, hogy az emberek ballagjanak rajta.

108-meaning-of-life-650x201.jpg

Amúgy ráfutottam a világ eddigi leghosszabb tudományos kísérletére, mely 75 évet tartott és 267 Harvardra járó, majd ott végző férfi életét követte nyomon, hosszasan és alaposan 1938 - óta. A téma nem más volt, mint a boldogság receptjének a keresése, mitől boldog, sikeres egy ember élete? Teljesen váratlan a kíváncsiság, miért érdekli ez folyton az embereket? Aztán nemigen tudnak boldogok lenni, de gondolom, hogy tudományosan megalapozva már a boldogság is sokkal komolyabb dolognak látszik A nagyon sokrétű és igen mélységes kutatás mindenre kiterjedt interjúk ezrei, a vizsgált emberekkel életük különböző szakaszaiban, a barátaikkal, munkatársaikkal és párjaikkal. Az életkörülmények és események boncolgatása, és mindezek összeolvasztása elemzése és újraértelmezése azt az egyetlen választ adta, hogy a boldog élet kulcsa nem a pénz vagy a siker, hanem bizony a kapcsolatok minősége, legyenek azok szerelmek, barátságok, rokoni kötelékek. Lehet akkor ezt emészteni.

Egy hétköznapi hős küzdelmei a közösségi szerelemmel

Kicsit hevenyészetten indul ez a nyár, mintha inkább ősz lenne, esik esik, gomolyog. Nem mondhatom, hogy olyan nagyon zavar, de akkor is már amindenit, nyárnak lennie kell. Ma ezért elszántan megettem egy fagyit is, mondván itt a nyár. Keresem a hangulatot erősen, szeretnék valamiben megkapaszkodni és újra vidám galagonya lenni. Nem kellett nekem ez az utóbbi tapasztalat a fenének sem. Sokféleképpen színeztem már, hogy mennyire el vagyok tájolódva és, hogy mennyire nem találom magam ebben a férfi nő világban, mennyire nincsen ember, aki nőre vágyna - de legalábbis rám. Most megint egy kicsit alábuktam ebbe a kétségbeesésbe, de nem fog ez eltartani tudom én. Ugyan fogalmam sincs, hogy merre lehet ebben a témában tovább lépni, úgyhogy ez ügyben elég tanácstalan vagyok, de hát mindig szokott azért valami történni. De és ekkor eszembe jutott, egy ismerősöm nagyszerű stratégiája.

tumblr_njqut7fzts1tcbp8vo4_1280.jpg

Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos, vagy inkább véletlen, mennyire koholta és csiszolta a tervet azt megelőzően, otthon, az árnyékosban, a fészerben elbújva, esetleg egy romkocsma félhomályában. De egyszer csak kiderült és felcsillant a pálya mégpedig a fészbuk! Bármi meglepő is de, ez az új csatorna, legalábbis itt ebben a történetben. Nem egyszerű, sőt nagyon munkás, legalább mint a kohászat, vagy a rézbányászat, de lehet eredményeket felmutatni. A titok, amit most minden további nélkül közzé teszek: csoportot kell létrehozni és működtetni. Pofon egyszerű, mint a szocializmus.

Köztudottan van mindenféle nagyszerű csoport, amelyet mindenki szíve hangulata, billenése valamint lábmérete alapján, kedve szerint válogathat, pl: Horgolj nejlonzacskóból mamuszt, Fotózz hörcsögöt fagyival, keresztül a Vizes pólóban állok az esőben elnevezésű csoportig úgy hogy ez azért megkíván egy kevés, némi, nem sok agymunkát. Aztán meg folyamatosan működtetni is kell, az megint egy csomó tevékenység, meg energia, kreativitás. Szóval van itt bőven befektetett energia, na de megérte. Az ismerős szája fülig ér, alig fér a bőrébe, amikor találkozunk csak sejtelmesen női neveket sugdos, hogy éppen ki van soron, kivel kavar és borul össze a parkban. Lassan a csoport nő tagjainak felét megkettyintette, úgyhogy ebből a szempontból nézve a tevékenység végtelenül hatékony. Persze nyugdíjas, van ideje bőségesen arra, hogy ravasz képeket és mondatokat keresgéljen a neten és azt aprólékos munkával, megfelelő időadagolással közzé tegye. Majdan szemezgessen az ottan jelentkező, lájkoló, és kommentelő fehérnépekből. Határtalan, az öröm és boldogság.

A legutóbbi találkozásunk után - mely alatt órákon át hallgattam a különböző csavaros és igényes csettelések történetét, hogyan kezeljük a féltékeny lájk számoló hölgyeket és így tovább - tűnődve ballagtam. Tényleg ez kell? Ez a megoldás? Bérletem éppen nem volt, így részben hosszasabb sétákkal és szívességi BKV használattal igyekeztem hazafelé. Mi ebből a tanulság számomra? Egyfelől soha többé nem ismerkedem koncerten, ez egyértelmű, kettő nem gondolkodom marhaságokon, három nem csoportosulok az FB-n.

De miféle csoportot lehetne létrehozni, amibe férfiak tömkelege szeretne belépni?

10 szívszorító tény a magányról

Néha jó, néha rossz, néha nem.

Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül.

Vad fruttik

13428488_10154109509451011_6156805090066261136_n.jpg

Itt az ideje, ezt a témát is alaposan feldolgozni. A tényállás az, hogy leginkább erre készülhetek. Ezt azért is élvezettem írom ide, mert tudom, hogy széles közönség várja érdeklődve bukdácsolásomat és sikertelenségemet a férfiakkal kapcsolatban. Igen igazuk van, válogatós vagyok, olyat akarok amilyet, és az úgy tűnik nincs minden bokorban, vagy ki tudja merre jár, még én nem kellek neki - a legőszintébben meg a fene tudja mi van. Amíg a bokrokat túrom, addig is egy kis tudományos felkészülés, úgymond B terv. Megjegyzem igen pontos kimutatások szerint az emberiség több, mint 40 százaléka volt már magányos élete során - ezt tudósok mondják. Felhívnám még a figyelmet a címválasztásra, a szívszorító szó használata szerintem nagyon érzékien árnyalja a témát.

Nagyon fontos, szívszorító tények a magányról

1. A  magány egyáltalán nem függ attól, hogy kapcsolatban élsz-e, vagy hogy hány barátod van...

Már tudományosan is alá van támasztva, amit én mellékesen már többször elmondtam, hogy annyira nem vagyok magányos, azért mert nincs éppen férfi az életemben. Erről most akkor olvashattam sokkal fontosabb emberek tollából. A magányosság érzése inkább függ a kapcsolatok minőségétől - de szép gondolat istenem, mint egy ikon. Bár a tudósok valami olyasmiről is értekeztek, hogy az emberek igen magas hányada benn marad mindenféle kapcsolatban, csak nehogy egyedül legyen. Van valamiféle pánik ezzel kapcsolatban. Lehet, végül is egyedül lenni nem minden pillanatban jó, mondjuk nehéz sakkozni, barkóbázni meg efféle. Ezt a félelmet a magánytól már én is tapasztaltam a környezetemben és jómagam is halogattam a házasságból való kilépést, de annak egyéb okai voltak inkább, akkor én már a kapcsolattól féltem.

2. A magányos emberek 60 százaléka házas

Én akkor voltam ténylegesen, durván magányos, amikor a férjemmel éltem. Hány este ültem egyedül a házunk teraszán egy fröccsel a kezemben, azzal a tudattal, hogy végre elaludtak a gyerekek, és már megint nincs kihez szólnom egyetlen szót sem. A férj éppen Sztálingrádot ostromolta 427. alkalommal a nácik mellett, hogy megfordítsa a II. világháború alakulását. Nagyszerű cél, úgyhogy egyértelmű volt, nem zavarhatom és nincs szüksége a társaságomra. Világmegváltás közben? Úgyhogy ebben a heroikus küzdelemben magára hagytam, had legyen az övé minden dicsőség, én meg tőle néhány méterre, de fallal jól elválasztva, azon gondolkodtam, hogy a f@szba kerültem ebbe a helyzetbe. Válaszolni nem igen tudtam, aztán áttértem a másik témára, hogy kerülhetek ki ebből a helyzetből, melyet aztán meg is oldottam.

3. A magány torzítja a kapcsolatokról alkotott véleményünket

A magányos ember, hajlamos arra, hogy eltorzítsa a véleményét a kapcsolatairól, afféle sünike lesz, hogy ezzel is védekezzen, ugyanakkor mit okoz ezzel? Azt a kevés embert is, aki még a közelében van elbizonytalanítja, elriasztja, így aztán még magányosabb lesz, még nagyobb tüskéket növeszthet és ez így meg tovább ki tudja meddig. Egyéb magyarázatok szerint a magányosságát igazolandó, mindenféle negatív dolgokkal ruházza fel az embereket, hogy legyen ok és magyarázat az állapotra. Bizony ez egy nagyon szomorú történet. És még hajlamosak arra is, hogy magukban beszéljenek, már a magányos emberek.

4. A  magányosság stigma

Az emberek gyorsan beazonosítják a magányos farkast és kerülik, nem szeretik. Mi lehet ennek az oka?  Én a volt férjemet kerülöm, magányos is. Á, ezt csak úgy ide szúrtam, már alig jut eszembe. Tudósok, megfigyelték, hogy egy-egy magányos ember, kb. hat hónap alatt a közösség perifériájára kerül, oda ahol a kutya se törődik vele. Onnan már csak pisloghat, hogy hova merre, hova lettek az ismerősök, barátok, de lehet nem is voltak. Szigetépítés, várfalak, hidat fel. Az a helyzet, hogy az emberek valahogy jobban kedvelek azt, aki jó kedvű, meg beszél meg nyitott, mert akkor nekik maguknak egyszerűbb a dolguk.

5. A magánytól lehűlünk

És nem csak úgy, hogy ridegebbek vagyunk, hanem úgy is, hogy ténylegesen hűvösebbek vagyunk és hűvösebbnek érezzük a környezetünket is. Ez megint csak tudományos kísérletek által feltérképezett megállapítás. Nem tudni, hogyan születnek ezek az eredmények, bár ezt végül is leírták:  Megkértek sok-sok ember, hogy tippelje meg a szoba hőmérsékletét, ahol, van, és aztán gondolom megkérdezték, hogy magányos-e. Az eredmény, hogy a magányos emberek hűvösebbnek érzékelték a szobát ahol vannak. Nagyon érdekes, tehát a magányosabb ember fűtés számlája magasabb, ezt nem a tudósok mondták, ezt én következtettem ki most azonnal -néha egészen lehetetlen következtetéseket vonok le dolgokból, amelyek aztán nem vezetnek sehová, mint ahogy ez sem. A lényeg a magányos ember körül a levegő is megfagy, ahogy a szólást is használjuk - nem véletlen.

12794548_465604393630058_1015665173619642853_n.jpg

6. A magányosság miatt a szervezet megtámadva érzi magát.

Ezért aztán magasabb, lesz a vérnyomás, nő a koleszterinszint, egyszóval a szervezet elkezd betegedni, stressz alatt érzi magát. Persze nem tudom, hogy egy-egy jó beszélgetés, van-e azonnali gyógyító hatással az emberre, de mindezekből az következik, hogy:

7. Megnövekedik a kardiovaszkuláris betegségek kockázata

Kardiovaszkuláris betegség nagyon sok van, szerintem a szó maga is ijesztő, ez a vaszkuláris, olyan, mint egy csúnya varázsige, próbáljátok csak kimondani: vaszkuláris! Van erről lista is a neten, és ez az egyik leggyakoribb halál ok ma Magyarországon, vagyis a magányba könnyen belehalhatunk. Erre még gondolni is rossz. És ez még nem minden, a magány még további támadásokat intéz a szervezet ellen:

8. Csökken az immunrendszer hatékonysága!

A magányos embert még az ág is húzza, szóval könnyebben lesz náthás, meg beteg, kap el fertőzéseket. Nehezebben értesül mindenféle dolgokról, így ezekről a veszélyekről is és végezetül, hogy ez egy teljességgel szomorú poszt legyen:

9. A magány ugyanolyan veszélyes, mint a dohányzás

Vagyis, annak kockázata, hogy egy magányos ember előbb hal meg, mint az egyébként a sors tervezte 14 százalékkal magasabb, mint az átlag és ez megegyezik a dohányosok kockázatával is. Ennél már csak az lehet szörnyűbb, ha valaki magában dohányzik, ennek veszélyeiről már jobb, ha nem is teszek említést.

Akkor hát, megszületett, ez az igen szomorú poszt a magányról, fontolja meg mindenki, kit mit utasít el, amikor ismerkednek vele :), kire förmed rá és mennyire törődik a még meglévő barátaival. Az élete múlhat rajta, tök komolyan. De egy jó hobbi is segít, a kettő együtt meg csupa kacagás. Illetve, hogyan éli meg az egyedüllétet, magánynak, vagy csak egy átmeneti állapotnak, melyben többet foglalkozhat egyéb dolgokkal.

Az emberek azt hiszik, hogy ha egyedül vagy, akkor magányos is. Mint minden egyéb feltételezés, ez is hibás.

Dr. Csont