Kurva jó, vagy nem?

Úgy néz ki, hogy meg vagyunk mentve, mármint az emberiség. Kifejlesztették végre az okoskotont. Okostelefon, okosóra, okosotthon. Miegyebek mellett nekem mindig is volt hiányérzetem, csak nem tudtam megfogalmazni mi lehet az. Ráéreztek. Az okoskoton volt az. I.con a termék neve, ami valójában egy gyűrű ha jól értem, amit egy gumival kombinálhat az ember, amely lehet egyszerű mezei, de van hozzá formatervezett is, szintén őrülten futurisztikus. A képi ábrázolás ilyen izgalmas pöttyöket mutat a felszín stratégiailag fontos helyein. Tényleg beindul a képzelet. A gumi meg ilyen újszerű üvegkupolára emlékeztet. Izgatott vagyok nagyon.

14816881_52e36323fe316e765eb908c13484f2af_wm.jpg

Az agyközpont a gyűrűben van. Hihetetlen lehetőségek merülnek fel innentől a férfiak számára. A szex nem puszta egyszerű testi élvezet lesz, hanem szellemi kihívás, kutatási terület. Az eszköz ugyanis valós időben méri az elégetett kalória mennyiséget (mi lehet ennél fontosabb), a sebességet, és a tolóerők számát, (haljak meg, hogy lehetett enélkül eddig élni?) valamit az alkalmazott pozíciók számát. A tolóerőre mindig is kíváncsi voltam, ezt most itt elismerem. Valahogy eddig eszembe sem jutott, hogy így kéne nevezni, de hát legyen. Már látom a párokat, amint az akció végén izgatottan csatlakoztatják a gépet az okos telcsire. Mit csatlakoztatják, hát bluetooth és megtekintik, hogy aznap mennyi newtont toltak, vagy megajoult, szóval valami mértékegységet, és milyen eredménnyel zárták a napot.... A lehetőségeknek itt még nincs vége, elképesztő dolgok jönnek. A szerkezet kis heti, havi, majd idővel éves beszámolókat is készít a gazdatest aktivitásáról. Van tovább is. Most jön a legveszélyesebb része a dolognak, aminek létjogosultságát én megkérdőjelezném, osztályozni fogja a felhasználót! Húha. Én nem találok szavakat. Egyszerűen már ettől a tudattól begerjedtem. Nekem ilyen I.con-os férfi kell, de komolyan. Már látom az appot is, melynek segítségével az eredményeket kis grafikai rásegítéssel közzé lehet tenni a fészbukon, ki lehet twittelni, és akkor a szomszédok, exek rokonok tudják lájkolni majd a teljesítményt... Társkeresőn újszerű ismerkedős szöveg: Én az I.con-om szerint is 10-es pasi vagyok.... Új technológia, mely forradalmasítja a hálószobádat - hirdetik. Én személyesen a hálószobámba forradalom helyett inkább szexet szeretnék, de lehet ezzel olyan régimódi vagyok, elfogadom én.

A férfiért folytatott elszánt küzdelmem egyik kicsi és feledhető epizódjában egy sakkozóval beszélgetek. Nem tűnt rossznak, kellemesen lehetett vele kommunikálni, megtekintettük egymás fotóját és úgy éreztük, vállalható a dolog. Találkozni kellene, ez lenne a következő lépés, de ugye ez már fizikai igénybevételt kíván, ami nem egyszerű. Mozgatni kell a lábakat, meg ezzel együtt az egész testet, mondhatni egész embert kívánó feladat. Pedig az is kalóriát éget mellesleg, de valahogy ez sehogy nem tud összejönni. Aztán fárasztó töprengés annak kapcsán, hogy hol is kéne találkozni, meg mikor... szóval agymenés. Másfelől az egész olyan semmilyen igazság szerint. Beszélgetünk aztán egyszer csak eltűnik, nem válaszol stb., aztán megint keres, ír pár levelet és így tovább. Tudom maradi vagyok sok dologban, és nem fogom fel, hogy én már nem kellek úgy alapból a férfiaknak, csak ha különleges produkciót mutatok fel, meg a férfiaknak már sok egyéb más dolguk is van a nőkön kívül, meg kedvtelésük és nem kockáztatnak csak úgy egy nővel, de akkor is. Én valahol úgy érzem, ha beszélgetek valakivel, legyen az akár cset, vagy telefon, jelzem hogy vége, pl így: most mennem kell szia. Túl sok ez, megértem én. Ettől függetlenül beszélgettem vele továbbra is, mert hogy ilyen toleráns, meg kompromisszumkész vagyok, (vagy hülye, lehet válogatni).

12631347_1037704406301875_2251840728930886774_n_1.jpg

Minap aztán megint írt nekem, és felvetette, hogy szexeljünk már egyet, ő akár aznap délután hajlandó erre időt szakítani. Őszintén mondom, megilletődtem, ettől a hirtelen érdeklődéstől, mi történhetett, mivel hatottam az emberre? Ma hirtelen arra ébredt, hogy engem akar!? Tény, hogy kapcsolatunk már hosszúnak mondható, talán már egy hónapja is írogatunk egymásnak. Kétségtelen a mai világban ennek már jelentősége van, de hát nem találkoztunk egyszer sem!!!

Itt érkeztem el arra a pontra, amikor elkezdtem a kérdéskörön gondolkodni, akár neki is kifejthettem volna a mondanivalóm, de aztán letettem róla, feltételeztem egyáltalán nem érdekelné. Lényege az lenne, tömören: hagyjanak már békén és ne kizárólag a szexualitásom alapján ítéljenek meg a férfiak. És ne is provokáljanak ez ügyben. Mert mi a helyzet? Ha most lelkesen írok neki, hogy persze ugrok rád, pucéran várj, megyek! Igen magas valószínűséggel simán kurvának tekint. Tudom, akár nem kell, hogy érdekeljen a véleménye, nem fontos nekem ezzel egy percet se foglalkozni, és kedvem szerint cselekszem, de néha felfordul bennem valami. Miért legyek én ilyen toleráns? Lehet, hogy kedvem is lenne, mittudomén, én is megtenném, hogy hoppá csak úgy, azzal a szabadsággal, ahogy ő feltette ezt a kérdést, fogom magam és meglátogatom, de egyszerűen a következő pillanatban már el is megy a kedvem. Már láttam ám férfiak megvető pillantását, hát a Marika hö hö, hát az egy kurva. Miért is? Egy nőt miért kategorizálnak folyton ez alapján? Értem én, hogy a kőkorban, meg a feudalizmusban és úgy általában a genetika felfedezése előtt ádáz fontossággal bírt, hogy ki is örökli majd a földbirtokot, hogy az fajilag tiszta legyen, más út nem volt a nyugalomra, na de a mai világban? A helyszínelőkből ismert eljárással már meg is állapítható se perc alatt. Amúgy meg még azt is megértem, hogy egy 20- 30 éves kor közötti ember ezen elgondolkodik, házasság céljából keresgél, kell valami bizonyosság, valami kézzelfogható tény, hogy ő nem lesz megcsalva és ez lesz a bizonyosság a hűségre, (amúgy nagyon nem a szerző megjegyzése).

De amikor már egyik fél sem akar soha többé gyereket, mert ezt már rég kipipálta, illetve csak mondjuk pár évre esetleg idősebb napjaira keres partnert, miért ez elsődleges fontosságú szempont? Miért játszik ez egyáltalán a kiválasztásnál?  Meg kell adni a vadász-izét, akármit, hülyíteni egymást. 40 körül az ember még szende szűz nyilván, akármilyen nemű is. Sokszor hallgattam már a kesergést, hogy mert a nők nem eléggé libidósak és szegény férfiak, mit szenvednek ettől. A válasz részben itt van. Esetleg, ha nem tolták volna évezredek óta a fejünkbe, mely már gyakorlatilag ösztönné vált, hogy a minőségünket elsősorban az elkövetők száma, és a huzakodás ideje adja, talán nem lennénk ennyire legémberedve. Tovább megyek, mert a szüzek dilemmájával nem ér véget a történet, a nő tovább töprenghet, hogyan kerülje ki a kurvaság csapdáit. Hányadik randin fekhet le jogosan és megfelelőn szendén a pasival, mennyire bizonyulhat szakavatottnak a szex terén, mennyire csábos bugyiban jelenhet meg első alkalommal? Más terület: lehet-e jó anya, ha közben a szexen jár az esze? Megannyi izgalmas kérdés... Lehet ha túl jó lesz, majd azt hiszi a másik fél, hogy ezerszer gyakorolta, számtalan partnerrel és így tovább. Addig-addig a lamentáció, hogy a libidó ment a fészkes fenébe. Így, hát én is a sakkozót elküldtem a hagyományok jegyében, messzi távolra, hát minek nézel te engem, he! felkiáltással. Pedig lehet akár meg is tehettem volna, ha nincs ez a feszkó rajtam, körülöttem és így tovább. Igen, a nők is javulhatnak, ez a vagy tudja megölni a mamutot, vagy vegye meg eloszlás sem a legjobb szempont. Egyszerűsíthetnénk már a dolgot....

Minap azt álmodtam, hogy találtam 300 forintot. Ismétlem háromszáz forintot. Most ember az ilyen, hát ennyire csórikámnak lenni! Még álmomban is 300 forint. Folyok szét. Törzskönyvezett lúzer, hát ez vagyok. Miért nem azt álmodtam, hogy találtam 300 milliót, legalább álmomban legyek már menő, a mindenit.

Statisztika

Már megint kétségbeejtő számok jöttek, nem a gazdaságból vagy ilyesmi, ennél sokkal szomorúbb terület. 8, ennyi, egy nyolcas. Lehet ízlelgetni a szót, az összeget: nyolc. Nyolc palacsintát be lehet lapátolni egy helyből, nyolc ember sok egy autóba. Nyolcfejű sárkány. Nyolc, ennyit szexel egy átlagos felnőtt ember egy évben -  nyolcat. Dráma van. Persze a napi átlaghírek mellett, ahogy Trump szétdobálja a NATO elnököket, vagy Németh Szilárd baglyokról ábrándozik, elsikkad ez végtelenül szomorú és lehangoló jelentés. Nyolcszor, van olyan hónap amikor nem is. Tud valaki ennél szomorúbbat? Jó, amikor a világ legkisebb hegedűjén elhúzzák az Ave Máriát, az talán, de több nincsen. 25000 élő embert kérdeztek meg a kutatók a témával kapcsolatban, és teszik ezt nem először, így összehasonlítani is tudnak ami további árnyakat sző a képbe. 1990-es évekhez képest ez kilenccel kevesebb, mármint kilenc dugással, éves szinten. Megfeleződött a szexkedv, embertársaim! Bezzeg az én időmben - mondhatnám, akkor még volt világ, legalább 17-szer kettyintettek évente. Egynél is többet havonta, most meg,  hova tart a világ? Mi ez már, leszokás? Absztinencia? Én a magam az évi 2-3 akciójával, mit kemény munkával szerzek meg, nagyon trendi vagyok, már a 2030-as évek mainstreamjét követem. Egy időutazó vagyok, nem mintha ez tetszene. Mikorra nullázódik? Ez lenne a következő kérdésem. Rajtam kívül még a kotongyártók lehetnek igen kétségbeesve, ott rohad rájuk az árú, érdektelenség miatt. El sem hiszem, hogy ilyen mondat keletkezhet. Nem tudom Nostradamus miként vélekedett erről, adott e ezzel kapcsolatban támpontot. Az ész megáll.

extrapolating.jpg

Mi az ok? Kérdik a tudósok,  meg én is. Gondolom sokan mások is roppant kíváncsiak, hogy mivégre ez a nagy lemondás.  Vannak irányzatok, melyek automatikus választ adnak erre a kérdésre, ott van mindjárt a Családok Nagy Szent konferenciája nevű rendezvény, melynek hazánk adott otthont nemrég. Belehallgatva az előadásokba, leegyszerűsödött a világ: a dolgozó nő az oka mindennek, így gondolom a szextelenségnek is. A világ azonban színes, vannak másként gondolkodó rétegek, földrajzi szélességek és hosszúságok. Ők azt mondják:

1 Okos telefon és társai

Ezzel fekszenek már az emberek, aztán rá se néznek mellettük a hús vér másikra, inkább ott tologatnak valamit. Sosem értettem ezt, én megunom. Nézem ez az, aztán unom. Ellentétben a szexszel, azt már hogy lehet unni? Szex? Ugyan, inkább eszem egy mákos rétest, vagy hogy? Persze sokfélék vagyunk. Én akkor is nehezen tudok ezzel azonosulni, lehet a ritka élmény miatt.

2. Egyéb szórakozás

Itt meg az internet a ludas, bármikor lehet filmet nézni, minden sorozatot letölteni, online gólyafészket nézni. Állítólag sokkal jobb mint a szex, egyesek szerint. Én sajnos nem ebbe a táborba tartozom, de próbálok empatikus lenni. Múltkor néztem, ahogy érik egy sajt - online - hát nem tudom. Én a szexre szavazok.

3. Társkereső app-ok.

Hoppá, pedig azt hinné az ember hogy az maga a szex tárháza, és nagyban felfele húzza a statisztikát, de nem sőt inkább. A kutatások alapján ugyan megkönnyíti egyeseknek, hogy rapid szexhez jussanak, de a ketteseknek, hármasoknak és így tovább inkább elveszi a kedvét. Csüggedést okoz a tekintetben, hogy valaha is normális kapcsolatot lehet találni, pedig a többség azért, nagy meglepődésre mégis inkább olyasmit keresne... Az a pár egyes, meg nem dolgozik eleget ahhoz, hogy felhúzza a statisztikát.

4. Elvárások

Sokkal nagyobbak az elvárásaink a kapcsolatunkkal szemben. A sok félrenevelés, amerikai film, brazil sorozat, meg idealizmus ide is beköszöntött, a tökéles testű és szellemiségű ember, aki minden erőfeszítés nélkül vagy éppen annak ellenére, azonnali és tömény valamint végtelen boldogságban részesít minket. Ez kell nekünk. Lelki társ és szexvilágbajnok, szellemes és alkotó elme, csak akkor van jelen, ha én akarom és így tovább, ha nem ilyen - már repülheti is a kukába. Állítólag régebben nem gondolták azt, hogy egy emberen kell, hogy múljon a boldogság, hogy a házasság, vagy párkapcsolat lesz a mindenek megoldása. Ki tudja.Olyan is van, aki azt mondja régen minden más volt.

5. Általános elégedetlenség

Az emberek morognak, nincs elég pénz, sok a munkanélküli fiatal, nehezen lehet autót meg lakást venni, meg amúgy is világbéke, akkor már inkább nem is szexel se. Otthon ül, morog és játszik a számítógépen, vagy levendula csokrot szárít. A fasz fog itt aktívkodni, amikor úgyse, úgyse.

Most hogy mindenki ezt elolvasta és végig gondolta, szánjon kérem néhány órát a statisztikák javítására. Nyomás szexelni, nincs kifogás.

A gyerek meg akarja nézni a Wonder Woman címú filmet, én mindig meglepődök ezeken, de ő, a lányom szereti, ha a nők kardoznak meg verekszenek. Érthetetlen. A mozi műsort böngészve az a kérdés merült fel bennünk miért nincs pont ez a filmcím magyarra lefordítva? Némi brainstormingolás után arra jutottunk, hogy a Csoda Fehérnép fantasztikus, és ugyanakkor sokatmondó magyar címe lehetne az alkotásnak.

A próféta

A gyerek készült a nagy, történelmi felmérőre. Kizárólag zene mellett hajlandó tanulni, így ez elég kemény megpróbáltatás nekem. Ilyen szavakat ismételgetett, hogy antagonidák, szelekuidák, diadokhosz, peripatetikus... Mint igen művelt anya, a gyerekhez fordultam: mi a frász ez te lány? De lehet, hogy még ennél is borzasztóbbat mondtam. Olyan szavakat duruzsolsz, amit én sem igen használok, pedig tettem rá erőfeszítést. Azt mondja: Nagy Sándor bukását követő utódállamok és az ahhoz kapcsolódó idegen szavak. Hogy mi?! Létszükséglet! Ez kell, ez kell, ez nagyon kell. Gyorsan ittam egy pohár hideg vizet és meghoztam a döntést: Most azonnal hagyd abba, megtiltom, hogy ezt a baromságot megtanuld. Ha kell, írok igazolást,  a tanár úrnak, hogy én tiltottam meg. Hetedikes. Kérem a jelenlévőket, hogy valamelyik fent említett szóval mondjanak egy példamondatot (Kati keresett telefonon és a szelekuidák iránt érdeklődött, de mondtam neki, hogy elfogyott - ilyesmit, csak aminek van értelme), esetleg idézzenek fel egy életeseményt, fordulatot, ahol ezeket megélték vagy találkoztak vele, netán használták. Eszem megáll. A gyerek érdeklődve fogadta a döntést, bepróbálkozott a matekkal  is, reális számok? kérdezte reménykedve. Meg ne próbáld, hogy nem tanulod a matekot! Vannak pillanatok az életben, amikor keménynek kell lenni.

2015-04-12-sex-ed-for-virgins-600x675.jpg

Ha már filozófia, utóbbi idők kedvenc párbeszédét kopiznám ide. A társkeresők sztoikusát, a lélektakarítót, mást ne mondjak spiritcleaner-t, a némberek megvilágosítóját, az aszketizmus csimborasszóját lelhetjük fel ebben a töredékben, pici mártír öntettel. Prófétánk feltételezett életműve az eltévelygett, ámde jámbor asszonyok visszaterelése az élet fehér oldalára, ahol a szüzek és pásztorok vezetik be őket az igaz, megbánó élet és a várható megbocsátás titkába. Másik lehetséges cél, a társkereső oldalak egyneművé tétele, ki tudja, lehet tényleg zavaró ott a nők jelenléte. A beszélgetést hiánytalanul közlöm, minden módosítás nélkül. Nézzük:

10:45:05[férfi] soha sem lesz párod (ezzel az egyszerű gondolattal indít)

10:45:12[férfi] sz.rt sem értek

10:50:27[én] belépett a szobába.
10:50:44 [én] jó fej vagy, érdekes stratégia
10:50:45[férfi] köszi
10:50:46[férfi] tudom
10:50:51[férfi] és ritkaság vagyok
10:50:59[férfi] de itt nincs különleges nő
10:50:59[én]
10:51:03[én]persze
10:51:06[férfi] akivel lehet komolyabban ismerkedni
10:51:11[férfi] mind egy beteg állat
10:51:15[én] aha
10:51:19[férfi] bőrük nem ér 2 forintot
10:51:30[férfi] csak ku.vák vannak
10:51:34[én] nekem most gondolom az lenne a feladatom, hogy védjem a női nemet, a forgatókönyv szerint
10:51:36[férfi] vagy nem ismerkedik senki sem
10:51:44[férfi] komolytalanok mind
10:51:49[férfi] itt vagytok darabra
10:51:49[én] oké
10:51:59[férfi] és írtok mindenféle igénytelen fasznak
10:52:01[férfi] szzai
10:52:02[én] ess már ki a sablonból
10:52:06[férfi] szia
10:52:10[férfi] elhagyta a szobát.

Bizony ilyen világ van, egyesek fáradságot nem ismerve dolgoznak azon, hogy a nők erkölcsösebbek legyenek és itt most nem a kormányunkra gondolok. Látom őt, amint pásztázza a fertőt, az ismerkedős online oldalakat és minden egyes darab nőnek bemásolja ezt a párbeszédet. Az élet nem könnyű, és még tovább lehet nehezíteni. Remélem egy idő után megtalálja lelki békéjét.  Szegény embert vajon mi vitte erre a vehemenciára? Mi lehet küldetése valódi célja? Tűnődve néztem magam elé, hogy most milyen reakciókat kellene mutatnom? Törölni innen magam és a legközelebbi plébánián gyónásra jelentkezni? Netán átkozni a sok eszetlen fickót? De valahogy nem jött késztetés semmire. Ittam tovább a kávémat, aztán ennyi.

wonder-woman-slightly-peeved.jpg

A gyereklány ma azzal tért meg otthonunkba, hogy mi lenne ha befogadnánk egy ázsiai törpevidrát. Tényleg, gondoltam mi lenne, el sem tudom képzelni, de hogy így mondod én is kíváncsi lennék. Vagy egy egerésző ölyvt- folytatta, Na anya? Valóban naanya van. Csak rajtam múlik egy törpevidra további sorsa, lehet egészen jól mutatna a kanapén, tévézhetne is velünk... Elképzeltem az alattunk lakó Lajosbácsit, amikor felnéz és meglátja az erkélyen pihenő ölyvünket és ahogy csapatosan körbenézünk a vidéken. Hát álomszép lenne. Egy Trónok harca epizóddal vetekednénk!

Férfiregény

A villamosban pattogatott kukorica illat volt, meg reggel, nagyon reggel. A kombináció elég furcsa, inkább mozis, mint hajnali. Álmosan kuporogtam az egyes villamos egyik kietlen sarkában, utaztam a munkahelyemre. Két órát töltök ezzel, van idő gondolkodni... Az Árpád hídnál a neonnadrágos ember ma is furulyázott, egyszer az ő történetét is meg kellene írni. Semmi váratlan dolog nem volt a levegőben, amit nagyon sajnáltam, elég bágyadt és semmilyen voltam. A tavasz nem akart megérkezni és az idén valahogy szükségem lett volna rá. Leírhatatlan vágyat éreztem, hogy valami izgalmas fordulat következzen be. Nem tudnám megmondani mi lehetne az, csak valami, ami kimozdítana a megszokásból, a mindennapos dolgokból. Zenét hallgattam, vannak ilyen tematikus listáim, when I fell guite ugly, when, I thinking over and over és így tovább, na valami ilyesmivel szórakoztattam magam. Utána aztán kicsit szégyelltem magam, mert végül is elégedett lehetek az életemmel, számos más élet sokkal lehangolóbb és unalmasabb, Az enyémet akár jónak is mondhatnám. Ezen felül, ha hiszek a reinkarnációban, akár lajhárként, vagy kavicsként is lehetnék most a Kalahári sivatagban és nem vagyok. Szőke nő vagyok itt Pesten, ez határozottan jobb.

Per Peterson regényét, a Lótolvajokat olvastam. Arra gondoltam, valahogy meg kell hogy örökítsem az élményt, mert azt hiszem nagyon különös és meghatározó volt, nyomot hagyott. Nem azért mert hihetetlen regény, fordulatokban gazdag, vagy titokzatos. Nem. Hirtelen sikerült férfiként gondolkodnom és látnom a világot. Ettől vált érdekes olvasnivalóvá. A világirodalom tele van hangzatos és heroikus nőalakokkal. Anna Karenina, Bovaryné mittudomén. A női lét: életadás, önfeláldozás, szerelem és az ezekből fakadó hagyományos szerepek sokkal kézzelfoghatóbb, megragadhatóbb dilemmákat és életutakat tudnak elénk varázsolni. Jobban, egyszerűbben megírhatók, az olvasó számára jobban elképzelhetők... A férfi lét az valahogy más. Más síkokon játszódik, más gondokkal. Ebben a történetben rá tudtam erre érezni. Itt meg kéne ragadni a lehetőséget, hogy ezt szavakba is öntsem, nem lesz egyszerű, merthogy olyan egyszerű volt minden. Hideg, sok fa, a lélegzet látványa, befagyott tó, egyszerű faház, motorfűrész, tűzifa. Kimosott nadrág, bögre tej, kutya. Egy apa, akit imádni lehet, aki tökéletes. Egy apa aki eltűnik. Eleinte hiányérzetem volt, nem találtam a helyem a történetben, mint egy fapados repülőgép, színtelen mozi. Sehol semmi érzelmi bonyodalom, nincsen le -fel hullámzás, semmi elemző gondolkodás, töprengés, önmarcangolás aggódás... És akkor megértettem, hogy ez egy színtiszta férfiregény és elkezdtem imádni. Sikerült férfiként látni, láttatni az életet, a kapcsolatokat, az érzelmeket. Nagyszerű élmény volt. Fehér vásznon fekete vonalak - de nem a színtelenség, hanem a tökéletesség, egyszerűség szimbólumaként.

 

A férfi lét eszenciáját mutatja meg a regény. Az erdő, a leendő tűzifa, melyet kemény munkával lehet majd begyűjteni. A ház, a gyakorlati teendők tárháza, melyek férfikéz iránt fohászkodnak, ott kell fúrni, amott csavarozni, a fűrészt olajozni kell. A főhősünk egy idős férfi, aki férfi és magától az. Lehet ez most egy furcsa mondat volt, nem tudom szebben megfogalmazni. Egy pillanatnyi kétely nincs, hogy mennyire valódi, igazi férfivel állunk szemben. Nem kell mellé női szereplő, anya, feleség vagy szerető, hogy érezzük mennyire férfi. Így, magában is az.

Azt hiszem valahol itt alakul a válasz a sok kétkedésre, hogy az emancipált nő mellett hová lett a férfi. Sehová, megvan, meglelte önmagát. A feminizmus esetleg kivégezte a férfit, de nem, nincs itten semmi gond, csak kellett egy lélegzetnyi szünet, hogy meglegyen az új ritmus. Nincs verseny, nem lehet verseny, az értékek, az adottságok egyenrangúak, csak mások. Már nem egymástól vagyunk azok akik. Nem nőtől férfi a férfi, és nem férfitől nő a nő, ez már nem egy meghatározó feltétel. Elsősorban önmaguknak kell megfelelni az embereknek, önön elvárásaiknak eleget tenni, megvalósítani valamit abból, amit elvárnak maguktól. Mindegy, hogy nők vagy férfiak. Így tudnak már más szemmel egymásra nézni. A világ átalakulóban van, a nemi szerepek és feladatok is, a kapcsolatok is. De probléma nincs, legfeljebb megtorpanás. Megtaláljuk egymást.

Chris Cornell meghalt, még inkább öngyilkos lett, ami tovább rontotta a kedvem. Szép, tehetséges ember, ráadásul úgy volt tehetséges, hogy fel is tudta használni azt - mégis elpusztította magát. Ilyen alattomos a depresszió, a lelki betegség.

Valami hasznos legyen a mai írásomban is. Találtam egy igen kellemes idézetet a zsák állatról: "Az ifjú zsákállat a tengerben kóborolva keres egy megfelelő sziklát vagy koralldarabot, amire rátapadhat, és azt az élete otthonává teheti. Ehhez a feladathoz van egy kezdetleges idegrendszere is. Amikor megtalálja a helyet és gyökeret ereszt, már nem lesz többé szüksége az agyára, úgyhogy megeszi. (Ez olyasmi, mint egy állandó kinevezés a tudományban.)" Én még tudnék felsorolni néhány helyzetet, amikor ez bekövetkezik az élet során. El lehet gondolkodni.

A tanárúr

Trump száz napja elnök. Olvasom, hogy kicsit elpilledt szegény, azt hitte egyszerűbb lesz elnöknek lenni, és nem kell majd annyit dolgoznia. (Ezt honnan vehette?) Csalódott azonban ebben, és még autót sem vezethet. Amire végképp nem számítottam, hogy némi párhuzamot fedezek majd fel Trump és közöttem. Én is azt hittem, egyszerűbb lesz majd a férfiakkal és én sem vezethetek autót, mert el kellett adni. Ez van. A hasonlóság itt véget is ér, amit nem bánok, trump színű hajhoz nagyon nehéz felsőket találni.

Még nem lendültem be teljesen, semmi tudományos felfedezés nem csigázott fel, hogy beszámolnák itt róla. A politika megrázó, de azt most hagyom. Olvasmányaimról tudnák még írni, de azt sem fogok. Egy márciusi tikkadt szürke estén, amikor csak a bogarak és az egerek mozogtak, meg a szomszédok, bevackoltam magam egy takaróba, és mellesleg ismerkedtem. Egyedül voltam a lakásban, gyerekek a nagyinál voltak legeltetésen, illetve generációközi egyeztetésen. Szépen pihenősen elterültem, és a szociális helyzet alakulásáról olvastam egy összeállítást, amikor rám kattintott egy kedves ismeretlen.

dbb834dc0611511f00888c92906b4e76.jpg

Történt már ilyen elégszer, egykedvűen vártam az első megnyilvánulásokat, bemutatkozó mondatokat. Valami különleges éghajlati viszonyok lehettek, mert jó volt, kedves, okos, kellemes - végre. Biológia és magyar tanár egy budapesti szakközépben. Jelenleg nincs párkapcsolata, nem csak délelőtt lehet üzenni neki és nem kell titkolózni, sőt hétvégén is lehet vele beszélgetni. Egészen fel voltam dobódva, sőt dobálódva. Továbbá teljesen kész és normális mondatokat írt, nagybetűvel kezdve és ponttal a végén. Egyetlen egyszer sem kérdezte meg, hogy szeretek e állva, esetleg liftben szexelni. Nagyszerűen éreztem magam. Randit akart, és azt is hogyan: egy kávázóban! Nem a hentes bolt előtt, vagy a nyugdíjbiztosító lépcsőjén. Álompasi, de bizisten. Aznap este, könnyű szívvel feküdtem le, vannak még reményt adó esetek még ezen a nyomorult oldalon is. Igaztalan voltam és savanya. Nem szabadott volna. Lám, lám.

A randit mindjárt másnapra beszéltük meg, merthogy minek húzzuk az időt. Ismerjük meg egymást, hiszen úgyis a valóság a lényeg, nem cset, meg a levelezés. Egyetértettem, meg még szabad is voltam, nem kellett az időmet annyira beosztani.

Másnap szakadt az eső. Nincsen siker megpróbáltatások nélkül. A III. kerületben meneteltem a felhőszakadásban, a Fő tér irányában. Ez egy cuki része a kerületnek, valamiért a panelcsomag közelében hagytak egy kis üde foltot a múltból. Itt kellett találni egy kávézót. Ez meg is oldódott könnyen. Én értem előbb a tetthelyre, de ezt meg is beszéltük, mert hogy én végeztem előbb a munkahelyen. Vettem egy kávét magamnak és várakoztam, kicsit izgatott voltam. Szerettem volna, ha tetszik majd, meg ilyenek.

A terem végében író olvasó találkozó volt író bácsi, és sok olvasó néni. Ez a történet szempontjából teljesen érdektelen, csak olyan aranyosak voltak, aztán megemlítem. A tanár úr megérkezett. Végtelen zavarban volt, az esernyőt nem tudta összecsukni, a telefont háromszor kiejtette a kezéből és így tovább. Segítségére siettem, én is gyorsan fellöktem egy két dolgot és leejtettem a táskámat, így már sokkal jobb lett a helyzet. Mondtam neki, hogy vegyen ő is nyugodtan egy kávét és üljön le. Amíg megvette a kávét, addig megnyugodva tisztáztam, hogy rendben van az ember, tetszik nekem.

Elkezdtünk beszélgetni. Ide, oda ment a dolog, kérdezett, válaszoltam, majd ő mesélt magáról, megint én. Teljesen normális volt minden, olyan üde, emberi. Egyre inkább elkalandoztunk: történelem, irodalom miegyéb. Már Hitler hatalomra jutásánál tartottunk, amikor hirtelen megkérdezte, hogy akkor velünk mi lesz? És elnézést, de ez nem Hitlerről jutott az eszébe, hanem csak úgy. Mi lenne, mondom, hát alakítjuk a dolgot, találkozunk megint. Ezzel ő is egyetértett. Kiderült, hogy közben el is múlt az idő és már tökre este van, úgyhogy futás hazafele. Egy darabig együtt villamosoztunk, a végén puszi és kedves integetés. Öröm volt ez az eső, de tényleg.

Elalvás előtt még kicsit azon töprengtem, nem voltam e megint túl értelmes, miért kellett nekem minden témáról beszélni, meg véleményt mondani. Nem szeretik ezt a férfiak, de aztán csak mosolyogtam, de hát jót beszélgettünk ő is élvezte, ez egy értelmes ember. Meg különben is, az vagyok, aki vagyok.

A következő randit pár nap múlvára beszéltük meg, hogy egy kicsit lazább helyen egy kocsmában találkozunk és majd borozunk. Nosza tehát vártam a jelentkezését. Nem kellett sokat várni, már másnap írt nekem, mégpedig sms-t. Éppen egy telefonhívásban voltam munka jelleggel, amikor érkezett az üzenet, idézem: "Szia nekem jó a péntek, ha gondolod eljöhetsz hozzám"

Néztem hosszan a betűket és mindenféle játszadozott az agyamban. Nem ezt beszéltük meg, ember, nem ebben maradtunk, sőt ez meg sem lett említve. Most mit reagáljak erre, azzal kapcsolatban is már kioktattak hogy én magam helyezem el magam valamiféle polcokon, meg mifene. Vadászat, és így tovább, nyilván a felesleges körök futása is gagyiság, de.... Most mi a fenét írjak vissza? Tépelődtem vagy három órát, közben munka is volt nem is tudtam figyelni az egészre. Végül ezt válaszoltam: úgy emlékszem egy kocsmát beszéltünk meg...

13590395_10154202635753614_2421405548508383213_n.jpg

Ok, mehetünk oda is, majd keresek valami helyet és jelzem -

írta pár perc múlva. A megfelelő kocsme fellelése elhúzódott, még most is tart. Soha többé nem jelentkezett. Nesze neked Hitler hatalomra jutása, meg a német választások. Már megint sok voltam, a fenébe. Lobotómia, ez kéne már nekem.

A francia választáson, Macron nyert, nagyon szerencsés szerintem ez a fordulat. Én ennek a lehetőségnek szorítottam. Külön érdekes, hogy Macron felesége 24 évvel idősebb nála, valami elképesztő történet. 15 éves korában ismerte meg, az akkor már 39 éves, három gyermekes asszonyt. Majd kijelentette neki, hogy úgyis feleségül veszi, és tényleg. Ha úgy vesszük, be tartja az ígéreteit, mint látható, ez akár még érdekes politikusi tulajdonság is lehet, de mindenképpen eredeti. Izgalmas lenne, ha ezt elmesélnék, ezt a love storyt, hogy ez mi? Hogy volt ez? Reméljük lesz belőle egy amerikai film, vagy online sorozat. Amúgy ám a franciákat ez egyáltalán nem zavarta össze, már ez a történet, megválasztották, mert jónak találták. Ennyi. Lenyűgöző, semmi előítélet, kioktatás, megmondás. A vén tyúkos hozzászólások inkább kelet európai térfélről jöttek.

A presszó

Van néhány szösszenet, amely az ínséges billentyűzetmentes szomorúság során keletkezett, azokat próbálom összerázni valami egésszé.

2017, sehogy nem akarok ráhangolódni az évre. Feltételezem számmisztikai magyarázata van, az évszám végösszege 1, ami ugye semmi jót nem jelent. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyerek kólát öntött a laptopba, szóval még írni sem lehet. (közérdekű közlemény) Siralom.

A terveim azonban nem változtak, férfit akarok magam mellé, valamint el akarok utazni Berlinbe. Nincs új a nap alatt. Még azt a felfedezést tettem, hogy -5 fok alatt nem működöm, legalábbis eddig, ebben az évben. Teljesen megállt bennem az élet, nincs gondolatom, szürke vagyok és egy helyben ülök vagy állok. Nem szeretem. Rémesen szomorú progmetált hallgatok, az sem az a feldobós fajta.

Megyek a kávézóba, halkan potyog a hó körülöttem, az ég sötétszürke. Az emberek lehajtott fejjel torlódnak a kásás úton. A fejemen kívülről sapka hatalmas bojttal. A fejemben belülről zavaros gondolatok. A kávézóban egy férfivel fogok találkozni, szereti a metálzenét és egy ír akusztikus zenekarban játszik. Barna hajú 173 cm magas. Mit várhatok ettől a kombinációtól? Ez az, amin egyáltalán nem gondolkodtam. Szimpatikusnak tűnt. Megnézem, ennyi volt az elvárás. Éppen az imént hívott, hogy már ott van, mondtam menjen be, ne álljon már a hidegben. Most fordulok a kávézó elé. Nem ment be, ott áll az ajtóban.

- Szia - mondja.

- Szia - nézem az embert, továbbra sem gondolok semmit, - talán menjünk be mit gondolsz? Igen igen, mondja.

Leültünk egy asztalhoz. A kép amit látok a valóságban, nem az a kép, amit eddig láttam, valami egészen más, de ezt már teljesen megszoktam, volt már ilyen. Nagy gyakorisággal az ember akivel beszélgetek, és akiről fényképet kapok, az egész más. Ezen már annyit nem is kell agyalni. A kulcs a személyiség, az vajon áthidalja-e az előzőből fakadó esetleges csalódást. Ezt fogom most akkor kitapasztalni, hátha.

Kávézunk és mesél mesél. Vidéki fiú, de már pár éve itt él a városban, imádja a gitározást ezért három együttesben is játszik, emiatt nincs ideje egy valódi kapcsolatra (értem csak dugni szeretne). Részletes leírást kapok az egyes zenei formációk programjairól és az ő szerepéről ezekben (zseni, pillanatok alatt összedob egy top listás számot). Majd megtudom, hogy női rokonai, anyukája nagynénije, keresztanya gyakran csomagolnak neki, mert ugye köztudott, hogy a városban nehéz élelmiszerhez jutni. Ha, már így van, akkor ezeket meg is kell ennie, ami, hát meglátszik most rajta. (rövid indoklás a kép és a valóság közötti eltérésre) Ja, és pókjai vannak, ez a házi kedvenc. Itt egy gyenge kísérletet teszek, hogy én is bekapcsolódjak a beszélgetésbe, és megemlítem, mintegy mellékesen, hogy nekem macskám van. Azonban ez az információ, mint érdektelen, elporlad a légtérben, megtudom a hét pók történetét, mikor vette őket és melyik mit eszik, valamint mikor vedlette le a bőrét vagy milyét. Van szelíd pók és dühös pók, de a szelíd pókot sem lehet sokszor kézbe venni, mert bármikor megdühödhet és onnantól a dühös pók kategóriába tartozik. Renget pók elfér egy lakásban - mondom erről én is tudnék mesélni - de csak mosolygott és elmagyarázza, hogy hány köbcentire van szüksége egy póknak és van, hogy napokig meg sem mozdulnak. Egyszer azt hitte meghalt az egyik, de aztán megnézte a gugliban és halott pók összegömbölyödik és furcsa alakzata lesz és a lábai nagy valószínűséggel az égnek merednek. Ebből tudta, hogy mégsem halt meg a pók, csak ül. Továbbá most még munkát is keres, mert összeveszett a főnöke fiával, ebből kifolyólag bizonytalannak érzi helyzetét a cégben, (pedig tudja jól, hogy pótolhatatlan) szabadságra sem nagyon engedik, akkora nagy a szükség rája. További információ, anyukája egy bohókás néni, aki már egy metál koncertre is elkísérte.

Észrevétlen megnézem az órámat, tényleg nem akarom megbántani, de úgy éreztem egy óra idő az méltányos lesz erre. Arra gondoltam ennyi elég egy első randiból. Kérdeztem, hogy érzi kifizessem a kávét, mit szeretne. (voltak itt már bonyodalmak) Alaphelyzetben nem volt baj vele, csak nekem valahogy nem ragadta meg a fantáziámat. Nem éreztem semmit, vagy némi bágyadtságot, egy randival több, végül is nem rossz, de nem is jó. Ez sem jött össze igazán. Megpróbálom új alapokra helyezni ezt a keresgélést. Úgy látom én ezt: megint tettem egy lépést, hiszen előbb utóbb lesz valaki megint. Lépteim alatt rotyog a frissen esett hó, távolodok a kávézótól. A telefon megzizzent, üzenetet kaptam, nagyon tetszem, szeretne velem szeretkezni. Nézem, így okos telefonon leírva, fehér háttér, zöld felhőcske. szeretkezni. Régen használtam ezt a szót, ahogy így nézegetem újabb üzenet érkezik: szombaton 14-17 óra között ráér, tudna fogadni a lakásán. Puff, gondolom ott lehetne "szeretkezni", miközben körülöttem pókok ülnek és gondolkodnak. Szép péntek este van. A hó tovább potyog a szürke égből.

Update: a randi után még tovább leveleztünk, nem akartam csak úgy elvetni, mert végül is nem tett rám igazán rossz benyomást és hát ugye, meg kell ragadni az alkalmakat, harcolni kell minden potenciális férfiért. Némi küzdelem után kiderült, hogy csak szexet szeretne, sajnos nem tud, tényleg nem tud semmilyen energiamorzsát sem erre a területre biztosítani. Inkább ül a számítógép előtt és órákig levelezget nőkkel, az ügyben, hogy nincs erre ideje, csak egyet akar dugni és értsék már meg végre. A minap megint jelentkezett, hogy nem gondoltam-e meg magam.

Sajnos nem.

 

Vallomás

Lehet ítélkezni egy email cím alapján? Minap beszélgettem egy férfival - ez ilyen hagyomány nálam -  kérte, hogy térjünk át a levelezésre. Még nem sok szót váltottunk, de legyen mondtam:  napkirályfia@ mondta, nem napkirályfi, hanem fia, ne keverjem össze. Az ismerkedés valahogy ezen a ponton megakadt, ez volt az a lépcsőfok, ahol én már nem mentem tovább. Nem tudok bővebb magyarázatot adni, talán a telihold tette, vagy a horoszkóp, nem tudom. Szélirány? Olyan bánatos lettem, vagy sok lett már, meghatározhatatlan. Napkirályfia. Oké, mondtam kleopatraarabokvedelmezoje@ ról várd levelem. Majd megittam egy pálinkát és lefeküdtem. Ez volt egy tömör bevezető.

14088454_1252943431417753_2289531004294071524_n.jpg

Olyan valami létezik, hogy az emberből kiveszik minden írói hajlam? Ugye nem, csak valami átmeneti betegség ez rajtam, legalábbis szeretném. Ezt csak idevetettem, nem igazán komoly a gondolat és nem is ez a tárgyalás. Az most jön.

Válságos időket élek. Be kell vallanom itt valamit, saját magamnak, meg a nagyvilágnak is. Ezt a blogot pár éve írogatom és főleg arról szól, milyen szédületes élményekben részesültem, miközben férfivadászatba bocsátkoztam. A valóság nem teljesen ilyen. Az élmények, tapasztalások megvoltak, de én végestelen végig szerelmetes voltam egyetlen egy emberbe, rövid kihagyások kivételével. Mégpedig nagyrészt reménytelenül. A blogot is akkor, és azért kezdtem el írni, mert ez a kedves férfi éppen kidobott. Azt kell mondjam sajnos csak átmenetileg. Az egész történet sanyarú, mint az éretlen citrom, vagy mint az úttesten szétlapított füge.

Az elbeszélés évekre nyúlik vissza, ha valaki szeretne egy papírzsepis, szerelmi történetet itt most elolvasni naplementével és rózsaszirmokkal, az nagyot fog csalódni. De még csak valamiféle hapiending is hézagos a történetben. Semmi pozitív fordulat, amerikai történetépítés. Lúzertörténet, úgy ahogy van. Megpróbálom összefoglalni. Nem lesz könnyű, mert az ember hajlik a magyarázkodásra, részletekben való elveszésre az önsajnálatra és úgy egyáltalán, a nyálas érzelgősségre.

Az embert társkeresőn ismertem meg, ha a mai eszem van akkor, ami nem volt, egész másként alakul a történt. Gondolom én, most, a mai eszemmel. Akkor azonban nem a mai eszem volt, hanem az akkori, ez remélem elég zavaros mondat volt. Meg ugye a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, ebből a csodálatos origóból induljunk ki. Egy villamos megállóban találkoztunk, onnan ismertem fel, hogy ez most egy nagy találkozás, hogy megbotlottam, ez az amerikai filmekből ismert, ikonikus jel, arra nézve, hogy itt most érzelmi jelentőségű részhez értünk. Több filmből is tudjuk, hogy amikor a nő hanyatt esik, vagy hülyén vihog, esetleg tűsarkúban fut, megbotlik, ráönti a kecsapos krumplit a férfi nadrágjára, akkor értelmileg labilis állapotba került, esetleg szerelembe esik éppen, vagy a női princípiumokat valósítja meg. Tudom, ez azért túlzás, mármint a szerelem, de megilletődtem, ezt állíthatom. A találkozást másik találkozás követte, csók és egyéb kellékek. Valamint csetelés, főleg az. Ezek anyaga egy régebbi típusú számítógépet színültig megtöltene. Több ezer oldal, egyszer lementettem és átalakítottam world dokumentummá, innen az adat. Ezt miért tettem nem tudom, egyszer sajtot is próbáltam készíteni, meg makramét, néha vannak megmagyarázhatatlan kilengéseim és próbálkozásaim. Szerelembe, a találkozáshoz képest, fél év múlva estem. Percre pontosan tudom, egy áprilisi napon. Csütörtök volt kb. fél egy, na ekkor történt. Emlékszem, egyik pillanatban még csak ültem az íróasztalnál, a következőben, meg szerelmes lettem. Ilyen ez. Közben küldött nekem egy zenei anyagot, amelyben zongoráztak. Ez volt a vízválasztó, ha lehet ezzel a szóval élni, ebben a helyzetben, én meg voltam a partra vetett hal. Ez a kapcsolat nagyon szerencsétlennek bizonyult. Kapcsolatnak is alig nevezhetjük, bár mivel mindketten ezzel a szóval illettük, talán mégis megkockáztathatom ezt a kifejezést.

1003400_1020719971333652_3059581635564044584_n.jpg

Egy év vergődés után, egy fáradt októberi napon, az ember azt írta nekem hogy elég lesz ebből. és tényleg. Már korábban is elég volt, de addigra meg már biztos, ezt azonban senki nem tudta, nemhogy én. Sírtam rítam, elkezdtem blogot írni, hogy aztán pár nap után ugyanott folytassuk csak immáron levelezés formájában. A levelek is több kötetnyi anyagot biztosítanának az érdeklődőknek, de ehhez ugye legalább az egyikünknek valamiféle celebnek kellene lennie, vagy hadvezérnek, vagy valami ilyesmi, de erről szó nincs. Képzeljék el Rákóczi összes levelezését a bujdosás alatt, és azt szorozzák meg öttel, valami ilyen mennyiség. Igen unalmas levélkék ezek, a legtöbbször előforduló szó, a miújság. Mi ez már kérem? Ez ment hosszabb rövidebb szünettel, egészen a múlt hétig. Mondjuk tavaly már alig találkoztunk meg alig is írtunk, jól kigyógyítottam magam az egészből. Nagyon erős önszuggesztió és hidegvizes borogatás, valamint egy váratlan szerelem segített ebben. De és akkor idén újévkor, valami gyengeség kapott el, mondhatnám rés a pajzson, és meglátogattam. Na ezt nem kellett volna, sikkantana fel most valami kapcsolati tanácsadó, vagy egy okos nagynéni. Ezek nem álltak akkor aznap a rendelkezésemre. Meghívott, elmentem, így ennyi. Az ember elméje beteg, az egyszer biztos, legalábbis az enyém és könnyedén átadja a helyet a szívnek, ha mondhatok efféle lapos hülyeségeket. A szívem újra bevezényelt a sötét susmuserdőbe. Olyanokat képzeltem, balga, naiv módon, hogy izé, most minden más, hát milyen aranyos már. Hülye. Azért kicsit már fejlődtem és pár hét lobogás után, már léptem is. A szívem darabokban. Ahogy a melankolikus lányregények végén szokott lenni. Kisprobléma, hogy én meglett asszony vagyok, szóval.

Joggal merül fel a kérdés, hogy de miez, miez? A válasz igen nehéz lesz, mert szinte nincs is. Ez nem matematika, vagy fizika, hogy pontos képlettel és számsorral reagáljam le a kedves érdeklődőt, sőt még vektorokat sem tudok hozzácsatolni az ábrához. Ábra sincs. Az embernek van/volt egy másik kapcsolata is, mely vidéken zajlik. Emberem lélekben sérült és még másban is, de ezt most hagyjuk. Viszont egyébként kecses és okos, mely tulajdonságai elegendőnek bizonyultak, arra, hogy beékelődjön szívembe. Na meg a büszkeség (enyém lesz, ha beledöglök is), amely nagyon rossz tanácsadó. Aztán a belefektetett energia visszaszerzésére irányuló újabb energiabefektetés és így tovább. Hevenyészetten írom mindezt le, mert nem örülök az egésznek, és nem is tudom megmagyarázni, főleg a saját motivációmat. Akart is, meg nem is. Vívódott a kényelem és a kihívás között, sejthető, hogy ki nyert. A kényelem. A több néhány sikertelen próbálkozás, hogy behelyettesítsem őt egy tényleges valódi férfiemberrel, a néhány roppant kellemes élmény, találkozás, mély pillanat, ami hozzákötött, a bánat, a vergődés, mindezek együtt egy olyan érzelmi síkot hoztak létre ártatlan lelkemben, mely egyszerűen lepattintotta a férfiak közeledését és kedvetlenné, informálissá tette az én bizodalmamat és elvárásaimat más férfiak iránt. Ha valami éppen össze is jött, az bosszú volt, vagy bánatos felelet az említett ember tetteire, viselkedésére.

A kilábalás bő egy éve kezdődött. Már leépítettem, elfeledtem, üdén szabadon elmentem egy koncertre, és azonnal, de azonnal szerelemre fakadtam. Egy kellemes élményt kaptam ajándékba, egy fél éves boldogságot. Ez lehetett volna egy jel. Ebből meg kellett volna értenem, hogy ez akaszt engem. De nem, én még egyszer meg akartam mártózni ebben a wasabis, érzelmi pocsolyába. Egészségemre.

Jó hírem van, lépek tovább. Most aztán tényleg. Jöttem haza, néztem fel a szürke égre, és láttam ahogy elszáll, mint egy nagy lufi. Ott libegett és egyre kisebb lett. És nem akartam utánanyúlni, meg sem mozdultam.

Legközelebb a férfi ing történetét írom meg, vagy valami hasonlót.

A tavasz első napja

Rám sütött a nap, ennyit a jó dolgokról. Hosszú tél volt, úgy határoztam elmegyek aludni, mint a medve, be a vackába. Az élet megrekedt, csak munka meg sötétség volt, aztán arról meg már mindent elmeséltem. Újdonság: A gyerek beleöntötte a kólát a laptopba, ezzel véget is ért írói karrierem. Eleinte persze még nem gondoltam ezt, reménykedtem, hogy ez a probléma nem a világvége, beadom egy szervizbe és megjavul. Aztán azonban kibontakozott előttem az apokalipszis, a szervizes fiú unottan pöccintett az újával és közölte - egy kanál kóla gyakorlatilag szét marja a laptopot - helyrehozhatatlan károkat okoz, megsemmisíti, bevégzi, kinyírja, de javítani nem érdemes, kidobott pénz. Nem értem ezek után miért gond az atomhulladék?! Csak le kéne önteni kólával oszt annyi. Erre az összefüggésre még senki nem jött rá, ergo ezzel is lehetne foglalkoznom.

images_4.jpg

A férfiakkal is visszafogottabban bukdácsoltam, fene tudja annyi már a laza ember, hogy inkább lemondtam én mindenről. Társalogtam, hogy egy ilyen magasröptű kifejezést használjak. Mindenki laza kapcsolatot keres, illetve dugni szeretne elméleti síkon, de valahogy úgy, hogy azért semmi, de semmi erőfeszítést ne kelljen tenni. Ő ráér szombaton 14 és 17 óra között, aki akar odamehet, esetleg meg lesz dugva és kész, neki több energiája nincs erre a témakörre. Ha így összejön akkor lesz nemi élet ha nem, hát akkor alszik egyet. Gondoltam magamba, részemről nem lesz neked semmi életed, azért mindent megspórolni nem lehet, én legalább így látom. Egy másik kedélyes férfi is nagyot alakított, azt mondta azért keres idősebb nőt, mert azok tudják hol a helyük. Nekem ez nagyon békebeli mondat volt, felélesztette bennem a hamvadó femináci szellemet, vagy mit, olyan undok féle lettem tőle. Még ha tudom is a helyem engem ezzel ne szembesítsen senki. Meg nem is kanos most - mondta aztán hát ez van. Ennyi romantikát már nehezen tűrtem, beleállt a nyakamba, nehezen forgott. Inkább Sedlacek jó és rossz közgazdaságát olvastam. Valaki itt meglebegtette, hogy biztos megtaláltam az igazit, végül is igen, lett egy macskám.

Amúgy a könyv nagyon tetszett, megkedveltem a közgazdaságtant pedig eddig ellenszenvvel voltam iránta. Ez amúgy teljesen érthető, hiszen téves szempontból vizsgáltam, mint a tudósok és halandók többsége az elmúlt száz évben, merthogy ugyanis valami egzakt tudománynak vélték, ami marhaság. Teljesen kihagyták belőle, hogy emberek a résztvevői, akik olyan kiszámíthatatlanok, hol dolgoznak a pénzért mint az állat máskor meg inkább alszanak, vagy a barátaikkal fecsegnek és azt is ugyanolyan fontosnak vélik. Megint máskor rosszul érzik magukat attól hogy becsapnak valakit, vagy hogy eszelős a kamatot számolnak fel, meg ilyenek. Ideje tehát az erkölcsöt és a pszichét is bevonni ebbe a tudományba.

Nem tudom mi lesz, most kicsit hozzájutottam géphez, de a laptopot továbbra is marja a kóla megállíthatatlanul. én mondjuk nem látok belőle semmit a gép működik csak pár betű használhatatlan, viszont azok is nélkülözhetetlenek a bloghoz... szomorú vagyok.

cucyg-cxiaatods.jpg

Karácsonyra hangolódva

Szülői eredmények törtek a magaslatokba az elmúlt napokban, hiába minden területen osztatlan sikereket érek el. Nincs itt mit kertelni, cukorborsó az élet. Annyira megkönnyeztem a történetet, hogy kénytelen vagyok itt is elmesélni, mert ami jó, az jó, na. Történt pedig, hogy a gyermekem, feladatot kapott az iskolában, mégpedig a hittanórán. A feladat igen egyszerű, ám de bájos volt: kis dramaturgiával és rendezéssel varázsolja már oda a gyerek a karácsony estét az osztályterembe, úgy ahogy otthon lenni szokott. Had kukkantsanak bele, az aranyos emberek. Csodálatos feladvány, nagyon jó pedagógiai ötlet és más egyebek. Az osztálytársak játsszák a szerepeket, a családtagokat, a gyerek instrukciói alapján.

10625082_805611026148612_2913850890367163221_n.jpg

Kislányom tehát nekiveselkedett a feladatnak. Rövid kitérőt tennék és előzetesen, dióhéjban elmesélném, nálunk hogy alakul az ünnep. Nagy ebédelés, mákos guba, sóba vízbe bableves és így tovább minden korán, időben, majd a család jelentős része átvonul a moziba. Addig én, mint Jézus, meghozom a fenyőt, alá tolom az ajándékokat, elindítok valami nagyszerű karácsonyi muzsikát, és mit sem sejtve elszenderedek egy félreeső sarokban. Addigra, ez utóbbi rész, teljesen spontánul sikerülni is szokott... A család hazaér, döbbenten tapasztalja, hogy míg anya szunyókált, teljesen váratlanul, megtörtént a varázslat! Ott áll a fa, feldíszítve! Felébresztenek, én is kellőképpen elámulok, leeseik az állam, meg még más elképedéseim is vannak, majd szétosztjuk az ajándékokat. Ezen gyermeteg kalandjátékot, még most is leszerepeljük, holott már mindenki tudja a mögöttes huncutságokat.

Na most, leánygyermekem, ebből a fordulatos és részletgazdag történetből azt a pillanatot ragadta meg, amikor ülnek a moziban. A táblára felírta: Star Wars - ezt nézték tavaly, majd megparancsolta a szereplőknek, hogy a padból nézzék a táblát. A hitoktató, azonnal véget vetett a galád jelenetnek és szánakozva figyelte gyermekemet. Édes kicsi bárány, hát hol itt a szeretet, az egymásra figyelés, meg a meghittség, ó eltévelyedett lélek a sivárság kriptájában, öleljelek keblemre. A gyerek ezt már annyira nem akarta, mondta, hogy ő csak nem akart túl sokat gondolkodni. Itthon aztán elmesélte, hogy így esett a dolog, mondtam is neki, hogy hülye vagy fiam, hát így járatod le anyád, miközben kilószám vonszolom fel a fenyőt titkosan, és az egyéb dolgokat meg se említem, de és legalább a kuglófot említetted, amit sütni szoktam, á mindegy?!...

Még a végén a nyakamra jön a gyámügy is, te jóságos ég, gyerekridegtartás... Szeretetünnep, amúgy nagyon várjuk, lesz megint sztárvársz ugye, megvarázsolom a fenyőt, ahogy szoktam, kuglóffal és ajándékokkal és megint elfütyüljük a dzsingel belszt is, tisztára hagyományosan.

Összetört álmok

Az idő töretlenül halad előre, már mindjárt megint szeretetünnepelünk. Sok minden történik körülöttem, rengeteg az esemény, meg akció, csak pénz, meg férfi nincs. A minap egy véletlen beszélgetés során kiderült, hogy nem csak én vágyódom ilyesfajta történésre már, hogy esetlegesen egy férfi mellett aludjam, hanem sőt más nők is hajlanak erre az élményre, érzetre. Gondolok itt a magamfajta, egyedülállóra. Mi, a társadalmi hasznosság peremén tengődő, idősebb és problémás, gyerekkel és más "púppal" megzavart nők, akik azonban mégis élünk és vannak érzelmeink, sőt libidóval is rendelkezünk. Mi bioszövetek, az összes előítélet és megvetés ellenére, még úgy időnként szeretnénk valamit, vannak vágyaink. Elképesztő makacsság ez! Leggyakrabban mi magunk is fejlehajtva állunk, zokszó nélkül elvagyunk, csak időnként csap belénk ez a félelmetes erő, hagy basszus azért én még nő vagyok! Aztán újfent elporlad ez az érzés, és csak egyszerűen végezzük a dolgunkat tovább. A gyereket visszaadni nem lehet - bocs a kifejezésért. Az életet újraélni sem lehet, ebből kell kihozni a maximumot, már ha lehet.

pic-lg-broken-dreams.jpg

A konyhában teáztunk, amikor is hasonló paraméterekkel rendelkező kollegina (biológiai selejt, problematikás életút - gyerek, érzelmi anorexia) elpityeredett. Van szeretője, mivel ez a leginkább járható út az irányba, hogy némi érintést és egyéb illúziót begyűjtsön az ember. Nos a szerető belengette, hogy egy éjszakát most Klárikával tölt (ez egy kitalált Klárika persze, ahogy kell). Klárikának aztán beindult a fantáziája, micsoda éjszaka lesz és együtt, este iszogatnak majd és reggel közös kávé, meg forró éjszaka végre a csini hálórucit is felveheti... Kinyílt a mesekönyv alaposan. Több alkalommal is vissza-vissza tért az eseményhez. Esetleg vacsorát is csinál - ezen tépelődött. A nagyszerű ábrándozás Tibi telefonjáig tartott.

Tibi, amikor telefonált, hogy megbeszéljék a részleteket, a következő remekbe szabott és tömör forgatókönyvet adta elő: Éjfélkor érkezem, meglépek a munkáról tudod, éjszakás leszek, legkésőbb négykor el kell jönnöm, hogy fél ötre visszaérjek, aztán hatra meg otthon kell lennem, de hát tudod... Egy világ omlott össze.

Klári tehát megkövülten ült a finom szívecskés teabögrével, a remek formatervezett H&M gatyóban és megpróbálta sztoikusan elviselni a csapást. Könnyáztatta szemekkel pislogott reám, te most érted ezt? - kérdezte - Ez mitől együtt töltött éjszaka, szerinted?

Szomorúságomat, csak fokozta, hogy ma Magyarországon minden harmadik 15 éves fiú funkcionális analfabéta. Mi lesz velünk?