Vallomás

Lehet ítélkezni egy email cím alapján? Minap beszélgettem egy férfival - ez ilyen hagyomány nálam -  kérte, hogy térjünk át a levelezésre, még nem sok szót váltottunk, de legyen mondtam:  napkirályfia@ mondta, nem napkirályfi, hanem fia, ne keverjem össze. Az ismerkedés valahogy eddig tartott, ez volt az a pont, ahol én már nem mentem tovább. Nem tudok bővebb magyarázatot adni, talán a telihold tette, vagy a horoszkóp, nem tudom. Olyan bánatos lettem, vagy sok lett már, meghatározhatatlan. Napkirályfia. Oké, mondtam kleopatraarabokvedelmezoje@ ról várd levelem. Majd megittam egy pálinkát és lefeküdtem. Ez volt egy tömör bevezető.

14088454_1252943431417753_2289531004294071524_n.jpg

Olyan valami létezik, hogy az emberből kiveszik minden írói hajlam? ugye nem, csak valami átmeneti betegség ez rajtam, legalábbis szeretném. Ezt csak idevetettem, nem igazán komoly a gondolat és nem is ez a tárgyalás. Az most jön.

Válságos időket élek. Be kell vallanom itt valamit, saját magamnak, meg a nagyvilágnak is. Ezt a blogot pár éve írogatom és főleg arról szól, milyen szédületes élményekben részesültem, miközben férfivadászatba bocsátkoztam. A valóság nem teljesen ilyen volt. Az élmények tapasztalások megvoltak, de én végestelen végig szerelmetes voltam egyetlen egy emberbe. Mégpedig nagyrészt reménytelenül. A blogot is akkor és azért kezdtem el írni, mert ez a kedves férfi éppen kidobott, mint kiderült csak átmenetileg. Az egész történet sanyarú, mint az éretlen citrom, vagy mint az úttesten szétlapított füge.

A történet évekre nyúlik vissza, ha valaki szeretne egy papírzsepis szerelmi történetet itt most elolvasni naplementével és rózsaszirmokkal, az nagyot fog csalódni. De még csak valamiféle hapiending is hézagos a történetben. semmi pozitív fordulat Lúzertörténet, úgy ahogy van. Megpróbálom összefoglalni. Nem lesz könnyű, mert az ember hajlik a magyarázkodásra, részletekben való elveszésre az önsajnálatra és úgy egyáltalán a nyálas érzelgősségre.

Az embert társkeresőn ismertem meg, ha a mai eszem van akkor, ami nem volt, egész másként alakul a történt. Gondolom én, most, a mai eszemmel. Akkor azonban nem a mai eszem volt. Meg ugye a szerelem útjai kifürkészhetetlenek, ebből a megdönthetetlen axiómából induljunk ki. Egy villamos megállóban találkoztunk, onnan ismertem fel, hogy ez most egy nagy találkozás, hogy megbotlottam, ez egy amerikai filmekből ismert, ikonikus jel. Több filmből is tudjuk, hogy amikor a nő hanyatt esik, vagy hülyén vihog, esetleg tűsarkúban fut, megbotlik, ráönti a kecsapos krumplit a férfi nadrágjára, akkor értelmileg labilis állapotba került, esetleg szerelembe esik éppen, vagy a női princípiumokat valósítja meg. Tudom, ez azért túlzás, mármint a szerelem, de megilletődtem, ezt állíthatom. A találkozást másik találkozás követte, csók és egyéb kellékek. Valamint csetelés, főleg az. Ezek anyaga egy régebbi típusú számítógépet színültig megtöltene. Több ezer oldal, egyszer lementettem és átalakítottam world dokumentummá, innen az adat. Ezt miért tettem nem tudom, egyszer sajtot is próbáltam készíteni, meg makramét, néha vannak megmagyarázhatatlan kilengéseim és próbálkozásaim. Szerelembe, a találkozáshoz képest, fél év múlva estem. Percre pontosan tudom, egy áprilisi napon. Csütörtök volt kb fél egy, na ekkor történt. Emlékszem, egyik pillanatban még csak ültem az íróasztalnál, a következőben, meg szerelmes lettem. Ilyen ez. Közben küldött nekem egy zenei anyagot, amelyben zongoráztak. Ez volt a vízválasztó, ha lehet ezzel a szóval élni ebben a helyzetben, én meg voltam a partra vetett hal. Ez a kapcsolat nagyon szerencsétlennek bizonyult. Kapcsolatnak is alig nevezhetjük, bár mivel mindketten ezzel a szóval illettük, talán mégis megkockáztathatom ezt a kifejezést.

1003400_1020719971333652_3059581635564044584_n.jpg

Egy év vergődés után, egy fáradt októberi napon, az ember azt írta nekem hogy elég lesz ebből. és tényleg. Már korábban is elég volt, de addigra meg már biztos, ezt azonban senki nem tudta, nemhogy én. Sírtam rítam, elkezdtem blogot írni, hogy aztán pár nap után ugyanott folytassuk csak immáron levelezés formájában. A levelek is több kötetnyi anyagot biztosítanának az érdeklődőknek, de ehhez ugye legalább az egyikünknek valamiféle celebnek kellene lennie, vagy hadvezérnek, vagy valami ilyesmi, de erről szó nincs. Képzeljék el Rákóczi összes levelezését a bujdosás alatt, és azt szorozzák meg öttel, valami ilyen mennyiség. Igen unalmas levélkék ezek, a legtöbbször előforduló szó, a miújság. Mi ez már kérem? Ez ment hosszabb rövidebb szünettel, egészen a múlt hétig. Mondjuk tavaly már alig találkoztunk meg alig is írtunk, jól kigyógyítottam magam az egészből. Nagyon erős önszuggesztió és hidegvizes borogatás, valamint egy váratlan szerelem segített ebben. De és akkor idén újévkor, valami gyengeség kapott el, mondhatnám rés a pajzson és meglátogattam. Na ezt nem kellett volna, sikkantana fel most valami kapcsolati tanácsadó, vagy egy okos nagynéni. Ezek nem álltak akkor aznap a rendelkezésemre. Meghívott, elmentem, így ennyi. Az ember elméje beteg, az egyszer biztos, legalábbis az enyém és könnyedén átadja a helyet a szívnek, ha mondhatok efféle lapos hülyeségeket. A szívem újra bevezényelt a sötét susmuserdőbe. Olyanokat képzeltem balga naiv módon, hogy izé, most minden más, hát milyen aranyos már. Hülye. Azért kicsit már fejlődtem és pár hét lobogás után, már léptem is. A szívem darabokban. Ahogy a melankólikus lányregények végén szokott lenni. Kisprobléma, hogy én meglett asszony vagyok, szóval.

Joggal merül fel a kérdés, hogy de miez miez? A válasz igen nehéz lesz, mert szinte nincs is. Ez nem matematika, vagy fizika, hogy pontos képlettel és számsorral reagáljam le a kedves érdeklődőt, sőt még vektorokat sem tudok hozzácsatolni az ábrához. Ábra sincs. Az embernek van/volt egy másik kapcsolata is, mely vidéken zajlik. Emberem lélekben sérült és még másban is, de ezt most hagyjuk. Viszont egyébként kecses és okos, mely tulajdonságai elegendőnek bizonyultak, arra, hogy beékelődjön szívembe. Na meg a büszkeség (enyém lesz, ha beledöglök is), amely nagyon rossz tanácsadó. Aztán a belefektetett energia visszaszerzésére irányuló újabb energiabefektetés és így tovább. Hevenyészetten írom mindezt le, mert nem örülök az egésznek és nem is tudom megmagyarázni, főleg a saját motivációmat. Akart is, meg nem is. Vívódott a kényelem és a kihívás között, sejthető, hogy ki nyert. A kényelem. A több néhány sikertelen próbálkozás, hogy behelyettesítsem őt egy tényleges valódi férfiemberrel, a néhány roppant kellemes élmény, találkozás, mély pillanat, ami hozzákötött, a bánat a vergődés, mindezek együtt egy olyan érzelmi síkot hoztak létre ártatlan lelkemben, mely egyszerűen lepattintotta a férfiak közeledését és kedvetlenné, informálissá tette az én bizodalmamat és elvárásaimat más férfiak iránt. Ha valami éppen össze is jött, az bosszú volt, vagy bánatos felelet az említett ember tetteire, viselkedésére.

A kilábalás bő egy éve kezdődött. Már leépítettem, elfeledtem, üdén szabadon elmentem egy koncertre, és azonnal, de azonnal szerelemre fakadtam. Egy kellemes élményt kaptam ajándékba, egy fél éves boldogságot. Ez lehetett volna egy jel. Ebből meg kellett volna értenem, hogy ez akaszt engem. De nem, én még egyszer meg akartam mártózni ebben a wasabis, érzelmi pocsolyába. Egészségemre.

Jó hírem van, lépek tovább. Most aztán tényleg. Jöttem haza, néztem fel a szürke égre, és láttam ahogy elszáll, mint egy nagy lufi. Ott libegett és egyre kisebb lett. És nem akartam utánanyúlni, meg sem mozdultam.

Legközelebb a férfi ing történetét írom meg, vagy valami hasonlót.

A tavasz első napja

Rám sütött a nap, ennyit a jó dolgokról. Hosszú tél volt, úgy határoztam elmegyek aludni, mint a medve, be a vackába. Az élet megrekedt, csak munka meg sötétség volt, aztán arról meg már mindent elmeséltem. Újdonság: A gyerek beleöntötte a kólát a laptopba, ezzel véget is ért írói karrierem. Eleinte persze még nem gondoltam ezt, reménykedtem, hogy ez a probléma nem a világvége, beadom egy szervizbe és megjavul. Aztán azonban kibontakozott előttem az apokalipszis, a szervizes fiú unottan pöccintett az újával és közölte - egy kanál kóla gyakorlatilag szét marja a laptopot - helyrehozhatatlan károkat okoz, megsemmisíti, bevégzi, kinyírja, de javítani nem érdemes, kidobott pénz. Nem értem ezek után miért gond az atomhulladék?! Csak le kéne önteni kólával oszt annyi. Erre az összefüggésre még senki nem jött rá, ergo ezzel is lehetne foglalkoznom.

images_4.jpg

A férfiakkal is visszafogottabban bukdácsoltam, fene tudja annyi már a laza ember, hogy inkább lemondtam én mindenről. Társalogtam, hogy egy ilyen magasröptű kifejezést használjak. Mindenki laza kapcsolatot keres, illetve dugni szeretne elméleti síkon, de valahogy úgy, hogy azért semmi, de semmi erőfeszítést ne kelljen tenni. Ő ráér szombaton 14 és 17 óra között, aki akar odamehet, esetleg meg lesz dugva és kész, neki több energiája nincs erre a témakörre. Ha így összejön akkor lesz nemi élet ha nem, hát akkor alszik egyet. Gondoltam magamba, részemről nem lesz neked semmi életed, azért mindent megspórolni nem lehet, én legalább így látom. Egy másik kedélyes férfi is nagyot alakított, azt mondta azért keres idősebb nőt, mert azok tudják hol a helyük. Nekem ez nagyon békebeli mondat volt, felélesztette bennem a hamvadó femináci szellemet, vagy mit, olyan undok féle lettem tőle. Még ha tudom is a helyem engem ezzel ne szembesítsen senki. Meg nem is kanos most - mondta aztán hát ez van. Ennyi romantikát már nehezen tűrtem, beleállt a nyakamba, nehezen forgott. Inkább Sedlacek jó és rossz közgazdaságát olvastam. Valaki itt meglebegtette, hogy biztos megtaláltam az igazit, végül is igen, lett egy macskám.

Amúgy a könyv nagyon tetszett, megkedveltem a közgazdaságtant pedig eddig ellenszenvvel voltam iránta. Ez amúgy teljesen érthető, hiszen téves szempontból vizsgáltam, mint a tudósok és halandók többsége az elmúlt száz évben, merthogy ugyanis valami egzakt tudománynak vélték, ami marhaság. Teljesen kihagyták belőle, hogy emberek a résztvevői, akik olyan kiszámíthatatlanok, hol dolgoznak a pénzért mint az állat máskor meg inkább alszanak, vagy a barátaikkal fecsegnek és azt is ugyanolyan fontosnak vélik. Megint máskor rosszul érzik magukat attól hogy becsapnak valakit, vagy hogy eszelős a kamatot számolnak fel, meg ilyenek. Ideje tehát az erkölcsöt és a pszichét is bevonni ebbe a tudományba.

Nem tudom mi lesz, most kicsit hozzájutottam géphez, de a laptopot továbbra is marja a kóla megállíthatatlanul. én mondjuk nem látok belőle semmit a gép működik csak pár betű használhatatlan, viszont azok is nélkülözhetetlenek a bloghoz... szomorú vagyok.

cucyg-cxiaatods.jpg

Karácsonyra hangolódva

Szülői eredmények törtek a magaslatokba az elmúlt napokban, hiába minden területen osztatlan sikereket érek el. Nincs itt mit kertelni, cukorborsó az élet. Annyira megkönnyeztem a történetet, hogy kénytelen vagyok itt is elmesélni, mert ami jó, az jó, na. Történt pedig, hogy a gyermekem, feladatot kapott az iskolában, mégpedig a hittanórán. A feladat igen egyszerű, ám de bájos volt: kis dramaturgiával és rendezéssel varázsolja már oda a gyerek a karácsony estét az osztályterembe, úgy ahogy otthon lenni szokott. Had kukkantsanak bele, az aranyos emberek. Csodálatos feladvány, nagyon jó pedagógiai ötlet és más egyebek. Az osztálytársak játsszák a szerepeket, a családtagokat, a gyerek instrukciói alapján.

10625082_805611026148612_2913850890367163221_n.jpg

Kislányom tehát nekiveselkedett a feladatnak. Rövid kitérőt tennék és előzetesen, dióhéjban elmesélném, nálunk hogy alakul az ünnep. Nagy ebédelés, mákos guba, sóba vízbe bableves és így tovább minden korán, időben, majd a család jelentős része átvonul a moziba. Addig én, mint Jézus, meghozom a fenyőt, alá tolom az ajándékokat, elindítok valami nagyszerű karácsonyi muzsikát, és mit sem sejtve elszenderedek egy félreeső sarokban. Addigra, ez utóbbi rész, teljesen spontánul sikerülni is szokott... A család hazaér, döbbenten tapasztalja, hogy míg anya szunyókált, teljesen váratlanul, megtörtént a varázslat! Ott áll a fa, feldíszítve! Felébresztenek, én is kellőképpen elámulok, leeseik az állam, meg még más elképedéseim is vannak, majd szétosztjuk az ajándékokat. Ezen gyermeteg kalandjátékot, még most is leszerepeljük, holott már mindenki tudja a mögöttes huncutságokat.

Na most, leánygyermekem, ebből a fordulatos és részletgazdag történetből azt a pillanatot ragadta meg, amikor ülnek a moziban. A táblára felírta: Star Wars - ezt nézték tavaly, majd megparancsolta a szereplőknek, hogy a padból nézzék a táblát. A hitoktató, azonnal véget vetett a galád jelenetnek és szánakozva figyelte gyermekemet. Édes kicsi bárány, hát hol itt a szeretet, az egymásra figyelés, meg a meghittség, ó eltévelyedett lélek a sivárság kriptájában, öleljelek keblemre. A gyerek ezt már annyira nem akarta, mondta, hogy ő csak nem akart túl sokat gondolkodni. Itthon aztán elmesélte, hogy így esett a dolog, mondtam is neki, hogy hülye vagy fiam, hát így járatod le anyád, miközben kilószám vonszolom fel a fenyőt titkosan, és az egyéb dolgokat meg se említem, de és legalább a kuglófot említetted, amit sütni szoktam, á mindegy?!...

Még a végén a nyakamra jön a gyámügy is, te jóságos ég, gyerekridegtartás... Szeretetünnep, amúgy nagyon várjuk, lesz megint sztárvársz ugye, megvarázsolom a fenyőt, ahogy szoktam, kuglóffal és ajándékokkal és megint elfütyüljük a dzsingel belszt is, tisztára hagyományosan.

Összetört álmok

Az idő töretlenül halad előre, már mindjárt megint szeretetünnepelünk. Sok minden történik körülöttem, rengeteg az esemény, meg akció, csak pénz, meg férfi nincs. A minap egy véletlen beszélgetés során kiderült, hogy nem csak én vágyódom ilyesfajta történésre már, hogy esetlegesen egy férfi mellett aludjam, hanem sőt más nők is hajlanak erre az élményre, érzetre. Gondolok itt a magamfajta, egyedülállóra. Mi, a társadalmi hasznosság peremén tengődő, idősebb és problémás, gyerekkel és más "púppal" megzavart nők, akik azonban mégis élünk és vannak érzelmeink, sőt libidóval is rendelkezünk. Mi bioszövetek, az összes előítélet és megvetés ellenére, még úgy időnként szeretnénk valamit, vannak vágyaink. Elképesztő makacsság ez! Leggyakrabban mi magunk is fejlehajtva állunk, zokszó nélkül elvagyunk, csak időnként csap belénk ez a félelmetes erő, hagy basszus azért én még nő vagyok! Aztán újfent elporlad ez az érzés, és csak egyszerűen végezzük a dolgunkat tovább. A gyereket visszaadni nem lehet - bocs a kifejezésért. Az életet újraélni sem lehet, ebből kell kihozni a maximumot, már ha lehet.

pic-lg-broken-dreams.jpg

A konyhában teáztunk, amikor is hasonló paraméterekkel rendelkező kollegina (biológiai selejt, problematikás életút - gyerek, érzelmi anorexia) elpityeredett. Van szeretője, mivel ez a leginkább járható út az irányba, hogy némi érintést és egyéb illúziót begyűjtsön az ember. Nos a szerető belengette, hogy egy éjszakát most Klárikával tölt (ez egy kitalált Klárika persze, ahogy kell). Klárikának aztán beindult a fantáziája, micsoda éjszaka lesz és együtt, este iszogatnak majd és reggel közös kávé, meg forró éjszaka végre a csini hálórucit is felveheti... Kinyílt a mesekönyv alaposan. Több alkalommal is vissza-vissza tért az eseményhez. Esetleg vacsorát is csinál - ezen tépelődött. A nagyszerű ábrándozás Tibi telefonjáig tartott.

Tibi, amikor telefonált, hogy megbeszéljék a részleteket, a következő remekbe szabott és tömör forgatókönyvet adta elő: Éjfélkor érkezem, meglépek a munkáról tudod, éjszakás leszek, legkésőbb négykor el kell jönnöm, hogy fél ötre visszaérjek, aztán hatra meg otthon kell lennem, de hát tudod... Egy világ omlott össze.

Klári tehát megkövülten ült a finom szívecskés teabögrével, a remek formatervezett H&M gatyóban és megpróbálta sztoikusan elviselni a csapást. Könnyáztatta szemekkel pislogott reám, te most érted ezt? - kérdezte - Ez mitől együtt töltött éjszaka, szerinted?

Szomorúságomat, csak fokozta, hogy ma Magyarországon minden harmadik 15 éves fiú funkcionális analfabéta. Mi lesz velünk?

Bocsáss meg, nem így akartam

Az élet merengve megy tovább, hamarosan megtudjuk ki lesz az USA új elnöke, ami egy hosszas, tudósok, pszichológusok és lélekgyógyászok, netán szociológusok figyelmére méltán igényt tartó, periódus végét jelenti. Van egy érzésem, hogy szopórolleres a dolog, az amcsik túlhúzták magukat. A megtört fehér ember, ugye. Lehetséges, hogy meglesz az első nyilvánvalóan bunkó, elmeroggyant elnök, vagy az első női elnök, akinek e miatt akár még örülhetnék is, de valahogy erős rossz érzéseim vannak vele kapcsolatban is. (Közben az idő kereke nem állt meg, az elmeroggyant győzött a boszorka felett) Mindenképpen történelmi napokat élünk, ezt kedves miniszterelnök urunk is megerősítette, úgyhogy teljesen biztos is vagyok benne. Ami engem illet szeretek történelmi időket élni - hamarosan Barcelonába utazom pontosan 5 óra múlva és gyakorta elfog az elmebaj az örömtől, legalább e téren van valami hepinesz. Az elnök választás kapcsán még egy felhőtlen megfigyelésem volt, a 69 éves Hillary vénséges öregasszony boszorka, míg a 70 éves Donald, hát az egy fess legény, egyes vélemények, kommentek szerint, ennyit a viszonyításokhoz. De legjobban Veles egy macedón városka profitált  az egészből, ahol 140 Trumpos hírportált működtetek, ebből élt már az egész város, mindenki álhíreken agyalt, ezen töprengett - #therealamerica #justicefortrump stb, az amerikaiak meg rájártak, mind a mézre. Igaz, egy klikk az 1 cent, vagy ilyesmi, csak arról feledkezett meg a gugli, hogy van a világnak olyan része, ahol ez a tétel is bizony megmozgatja az embereket.

veles.jpg

Ebet kutyával kell gyógyítani, mondja a népi bölcsesség, én is arra gondoltam, hogy ismerkedem én tovább, ezt a kis zsákutcát gyorsan felejtsük el. Felpasszoltam magam a netre és igyekeztem boldog lenni, végül is hosszabb szünetet tartottam, hiszen amíg a makettessel bíbelődtem, nem törődtem én mással, szívembe akartam zárni, nem volt kérdéses.

Beugrott tehát egy nyurga fiatalember, nem vacakolt, telefoncsizzunk, találkozzunk! Mondta lelkesen. Oké, én sem mondhatok egyebet, találkozzunk. Most megpróbálom egyszerű szavakkal, bár óhatatlanul némi zaklatottsággal elmesélni a szombati történéseket.

Amikor hívott, úgy tíz körül kicsit kevésbé voltam lelkes, de elszántan találkozni akart. Legyen, legyen, hat órakor a Mamutban, de hívjam ha indulok, mert elmélyülten kell dolgoznia egy angol szövegen.  Ó jaj, akkor találkozzunk máskor, elmélyülést én nem szívesen zavarok. De, látni akar és kész, de biztos találkozzunk, ide autózik ha akarom és csodálatos lesz. (ez lett volna a helyes választás, az író utólagos bejegyzése). Felkerekedtem tehát, öt óra fele, felhívtam, hogy indulok, éppen az anyjánál van - mondja, de siet, fut, ott lesz - úgy emlékeztem elmélyülten dolgozik, na mindegy, lehet az anyjánál volt az.

Szép nyugisan közlekedtem, puha sál, zene a fülembe, séta és villamos. Hatkor épp a Széll Kálmán térhez evezek, amikor zörög a telcsi: Gondolom te már ott vagy? mondja. - Miután megbeszéltük, ez nem egy nagy kihívás, igen éppen most szállok le a villamosról. Mert hogy, ő most a Fővám téren van, egy haverját várja, át kell adni egy nagyon fontos anyagot, és akkor kocsiba pattan és már indul is. - Úgy érted, hogy várjak rád fél órát? - kérdeztem, és azt hiszem ez az az állapot, amit a népi egyszerűség gutaütésnek nevez. Hát, nem lesz az fél óra...legfeljebb 25 perc, mert nagyon siet, de ha gondolom szálljak vissza a villamosra és itt zavaros és követhetetlen útvonal tervezés következett, arról hogyan tehetném meg, hogy én valami formában utána száguldok a Fővám térre. Zuhog az eső, jegyeztem meg biztos nem vetted észre, na de ő esernyővel vár. Na, várd csak az anyádat - gondoltam, ritkán vagyok én dühös, de most lehet egy kicsit mégis - és mi van ha addigra az Ecserin leszel? Oda is kövesselek? Ezt nem értette. Hagyjuk, mondtam és elköszöntem. A Mamutban azonmód elfogyasztottam egy csokiöntetes palacsintát, ami még jobban felidegesített, mert eszembe jutott, hogy ez nyilván mind a seggemre rakódik. Ja, még lenyomott egy sms-t: bocsáss meg, nem így akartam...

img_2732.jpg

A horoszkóp szerint szeptember 19.-e óta valami irdatlan szerencse hullámban vagyok, (mi lenne, ha nem, bele se merek gondolni) erre a hétre, kifejezetten azt írta, hogy egy kellemes, mély, érzelmekkel teli kapcsolat kezdetére van kilátás. Igaz nem említette, hogy ez egy férfivel valósulna meg, lehet a székpárnára gondolt, amit a héten vettem magamnak, ide az alkotáshoz. Most megszavazok magamnak egy hosszabb pihenőt, mert agyfaszt kaptam itt már, jönnek az útleírások és hogyan főzzünk akármit posztok.

Egy nehéz nap éjszakája

Nem is tudom, hol kezdjem el, talán a legegyszerűbbnél és lassan fokozom a helyzetet. Az amerikai népek igencsak felháborodtak azon a tényen, hogy a Starbucks idei ünnepi papír kávéscsészéi nem pirosak, hanem zöldek. Na. Méltatlan ez az ünnephez, meg a sok gondtalan emberhez, hogy úgy mondjam a hagyományokhoz. Pirosnak kell lennie oszt pont. Szerintem ez a kispolgári élet biztos jele, meg a magas GDP-é, Amerika tutira jól teljesít, ezen nem kell senkinek aggódnia. Térjünk rá azonban a valódi eseményekre, bár megígérem, hogy ha úgy adódik élőben is megtekintem ezt a papírlázadást, amelyet a Starbucks végrehajtott, fel akarok háborodni már.

Volt nekem, vagyis van is, egy álmom, hogy végre újra együtt alszom egy férfival, úgy értem vele töltöm az egész éjszakát. Egyszerű álmaim vannak, szeretnék még egy finn tó partján üldögélni és vízipipálni, de az még nem teljesült. Az első, hűha, na az igen. Volt már itt több fejezet erről az emberről, a makettesről, meg a leveléről. A hátérben gördült a történet szépen lassan, like a rolling stone. Meglátogattam őt, megnéztük az elmaradt filmet, sétáltunk, csókolóztunk a hídon, mi egyéb, aztán az a rész következett, hogy eljön ő is hozzám. Az őszi szünet adta magát, nem is alakulhatott szebben a dolog. Kicsi ellenérzéseim azért voltak (baljós árnyak), merthogy nemileg nem nagyon ért hozzám, egy egy csók, aztán annyi, fene tudja valahogy úgy éreztem, hogy ennél már tovább is merészkedhetnénk, ennyi együtt töltött idő után. De, tegyük fel ilyen alapos fajta, nem akar a szekér elé szaladni, vagy miféle mondás van erre, ja rúd, na oda nem. A barátnőim is mondták legyek megértő és türelmes, ez most végre olyan igazi, lassan bontakozós, mindenki kap időt mindenre és esélyt kell adni a boldogságnak. A jó bor is lassan érik, meg hasonlók. Hatás alatt voltam, tagadhatatlan, nem láttam az erdőt a fától?

Eljött a nap, úgy indult mint bármely másik, felkelt a nap. Futottam egyet, majd nekiláttam takarítani. Kis lakáskuckómat aranyosra és illatosra sikáltam, ahogy azt már kell. Vacsorát is ígértem az embernek, annak is nekiláttam, ananászos csirke, valahogy ez jött ki a fejemből, meg ilyesmi volt itthon. Azt is mesélte, hogy ő mindig gombás-tejfölös csirkét főz, hát én akkor majd megújítom ezt - mondtam. Délutánra minden készen állt, a kaja illatozott, megterítve, hangulatos fények, én kis feketében. Nem volt pontos időpont megbeszélve, de úgy éreztem hat-hét óra körül jönnie kellene. Én legalábbis mennék, alig várnám, hogy ilyen romantikusan kettesbe legyek. Fél nyolckor még nem volt sehol... rácsörögtem, hogy mégis mi a terve a ma estére, mondta hamarosan indul, má mindjárt, de legalább rögtön.

Az est hátra lévő részeit megpróbálom sztoikusan, minden irónia nélkül elmesélni. Nem lesz könnyű, nem akarnék én itt senkit bántani, de merülnek fel a kérdések bennem sorra, mint hullák a vízfenekéről. Miért? Miért? Miért?

20.39 lementem érte a buszmegállóba, látom üres kézzel jött, sebaj, kis hátizsákja azért van. Kapok egy puszit is. Felvezényeltem a lakásomba, melyet 10 perces körsétával alaposan megtekintett. Érdekes - aszongya - na de együnk, mert nagyon éhes, nem evett egész nap, úgy jött ki valahogy. Asztal, evés, 25 perc elteltével, még mindig eszik, megevett mindent az utolsó morzsáig, közben azért megjegyezte, hogy nem annyira finom... ez mindig jól esik a embernek. Az első sikerélmények már meg is voltak. Egye fene, végül is nem feltétlen a főztömmel akarom lenyűgözni. (kurva jó volt egyébként) Én csicsergek, mesélek, magyarázok, hol a lakásról, hol a normadiai partra szállásról (ez a kedvenc témája), ő falatozik.


21.30 kor végre átülünk a kanapéra és beszélgetünk, gondolom én, pár perc múlva azonban édesen az ölembe hajtja a fejét és - emberek - elalszik. Ülök ott feszesen a szexi fekete ruhácskámban, ölemben egy pasi fejével. Mozdulni se tudok, úgy dermedtem meg, hogy a lábam rendesen alám van fordulva, ahogy megelőzően próbáltam rámosolyogva társalogni. Na banyesz, mi a következő lépés, a roppant erotikus, és tartalmas, férfivel töltött éjszaka irányába? Nem tudom, tényleg nyikkanásom sincs! A Cosmopolitan se írt erről semmit... mi a teendő  alvó férfi társaságában? Nagy nehezen elértem az italom, úgy hogy közben deréktől lefelé nem mozdulok, elég érdekes mutatvány. Azt felhajtottam, hátha eredményez valami eredeti gondolatot. Semmi. Izgek mozgok, csak megébred. De nem...

21.55 a vérkeringés leállt a lábamban, ezért életmentési okokból felráztam az embert és minden megfontolás nélkül azt javasoltam, hogy menjünk át az ágyamra, ott legalább én is fekhetek. Titkosan, nagyon titkosan arra gondoltam, erről valami majd az eszébe jut. Igen, így is történt. Elővette a pizsamáját a hátizsákból és odakészítette az ágyra. Szavam és gondolataim elakadtak, ez hozott pizsamát?! Nem tudom, de az életem folyamán egyszer se jutott eszembe, hogy amikor forró éjszakás találkozóra mentem a férfihez, magammal vigyem a pizsimet, meg az arcpakolásomat, de lám nem mindenki egyforma. Hozta a zöldkagyló kapszulát is, azt majd reggel kell bevennie. Hej Alibanya! Az élet kíméletlen, ad is meg nem is... ilyen ez. Leheveredtünk az ágyra, abban a minutában, már aludt is tovább. Miből vannak egyesek? Én tized ennyit sem vagyok képes aludni, szinte irigységet éreztem, hogy ilyen varázsütésre, a körülményekkel mit sem törődve, akár idegen helyen is így, pikk pakk elalszik. Nagyon jó, és egészséges tulajdonság. Bosszúságomra azonban a takaró tetején elterülve aludt el, hogy még alá se tudjak bújni. Kicsit, de csak egész picit kezdett az agyamon kifolyni az egész jelenet, mi a fasz is ez, hol vagyok én, eltévedtem valami varázskönyvbe, netán erkölcsi kódexbe. Felszólítottam hát, hogy akkor feküdjünk le, ha ilyen álmos. Belebújt a pizsijébe én is a hálóingemben (azért is kimentem és a fürdőbe vettem fel) Na mi következett, hát elaludt újfent, nincsenek itt izgalmas, váratlan fordulatok. Egy darabig szemléltem a mennyezetet, meg a függönyt, meg az árnyakat a falon, meg úgy gondolkodtam szanaszét az élet dolgairól. (bazdmeg). Valahogy aztán csak elaludtam.

23.30 arra ébredek, hogy valaki megcsókol, villám futott végig rajtam, talán mégis?! Csókolóztunk, megmardosta a mellem, nem ez volt eddigi legizgatóbb élményem, de egy szót nem ejtettem, csókolózás tovább, egész szenvedélyes, már éppen felébredt bennem a remény is... amikor hirtelen semmi, összeomlás. A férfi elfáradt és aludni tért, pár perc múlva magához szorított, mint egy plüssmackót és végleg elaludt. Kész. Ébresztő 5.23 kor.

Ez volt kedden, csütörtökön szakítottam vele. Ilyenek vagyunk mi nők. Teljesül a vágyunk, egész éjszakás férfi, aztán mégis pukkadunk és szakítunk. Nem tudom, nyilván bennem a hiba, tolakszom, meg főzök, nőszerű vagyok, kinek kell az ilyen.

UI. Anyu küldött egy dobozka sütit, azt is mind megette. Végül is ennyi öröm azért volt az estben, hogy ha nem is ízlett a kajám, azért jól tartottam.

UI. kettő. Úgy mire gondolhatott, amikor elindult hozzám? De jó piknik? Vagy reméljük nem veszi észre? Áh.

Bukowski szavai illenek ide azt hiszem: "vannak rosszabb dolgok is mint a magány, de évtizedek szükségesek, hogy erre rájöjjünk"

Éhség

Ma azon kaptam magam, hogy vágyakozom. A vágyam elég egyszerű, nem más - ne nevessetek ki - minthogy egy pasi rámfeküdjön. Úgy egyszerűen, akár ruhástól, csak nyújtózzon végig rajtam, teljes hosszában.  Hajtsa rám a fejéjt is, érezzem egy férfi súlyát magamon, és heverjünk szótlanul. Ennyi a vágyakozásom, mindösszesen.

Talán minden szerelmi történet ilyen. Nem egyenlő felek közötti szerződés, hanem olyan álmok és vágyak kitörése, amelyek nem találnak maguknak kiutat a mindennapi élet normális menetében. Csak dráma lehet a vége, és amíg a tűzijáték tart, az ég is elveszti természetes színét.

Jeanette Winterson

Borozgatás

A stresszről hallgattam egy összefoglalót, igen tanulságos. Elmesélem. Kezdjem a dolgot valami - vélhetőleg hasznossal. A történet főszereplője a homár. A homár egy ilyen puhatestű állat, mely egy dobozban, azaz a saját páncéljában lakik. Azonban növekszik, és ez a folyamat kellemetlen helyzetbe hozza őt homárságában. Az ok egyszerű, a páncélja valamilyen oknál fogva nem növekedik, hanem marad ugyanakkora. Ettől a helyzettől a homár feszült lesz, nyomás alá kerül, mozdulni sem tud, pánik hangulat lesz rajta úrrá, ettől cselekvési kényszere lesz, elbújik egy szikla mögé, vagy valami egyéb védett helyre és ledobja ezt az izét, majd növeszt egy nagyobbat, kényelmesebbet. És ez így megy egész életében. Éldegél a homár, közben növekedik, a páncél beszűkül, feszült lesz, gyárt egy nagyobbat, megint éldegél, növekedik és így folyton folyvást, aztán meghal azért ő is. Tegyük fel, hogy a homár, amikor kezdi magát kellemetlenül érezni, elmenne a dokihoz, kapna orvosságot az állapotára megnyugodna, elmúlna a feszültség, és a helyzet nem változna, nem növekedne tovább, ezen nem parázna, szóval a homár örökre maradna ugyanakkor, mint kezdetben, zéró növekedés zéró páncélcsere. Always tha same. Kérdés, hogy ez mennyire lenne jó a homárnak? Boldogabb homár lenne? Örökre kicsiny békés homár maradna. Apró homárok paradicsoma? Következtetés: kell a stressz, hogy tudjál növekedni, változni. Szerintem jó sztori, máris másként tekintek a hétköznapjaimra. Én hetente dobok le egy ilyen kinőtt szart

A szombat azért maradt stresszmentes zóna, legalábbis én arra törekszem, akkor nem kívánok fejlődni, elég lesz erre a hét egyéb napja. Elmentem inkább kedves emberekkel szórakozni. Azzal indítottunk, hogy valami borzadály járművet vezetgettünk, majd az egész borozásba fulladt. A felmerülő téma a szex mennyisége a kapcsolatokban. Miért pont ez nem tudom, de hát a szexi témát valahogy érinteni kell, ha már az ember felnőtt és italozik. Lényegében inkább arról volt szó lehet-e szexmentesen kapcsolatban lenni.

img_3968.JPG

A felmerülő történet az volt, hogy valakinek a valakije csodálatos kapcsolatban él, melyben a felek nagyszerűen megértik egymást, mondhatni szavak nélkül, csak éppen a férfi nem akarja megszexelni a nőt, mert hogy nem kívánja úgy annyira a dolgot és akkor mi a vélemény? Az illető nő mondta, hogy persze csodálatos, de... Nem idillikus e, egy ilyen nagyszerű barátság, ezer kapocs és szeretet köti össze a feleket kivéve a testiséget. Én rögtön leszögeztem, hogy nem hiszek ezekben az angyali kapcsolatokban. Szerintem ez nem az, aminek lennie kell. Ilyen kapcsolatban én a gyerekeimmel vagyok, anyámmal, vagy egyéb nagyon kedves barátaimmal, de nekem a társ az ennél több és egészen más, és intimitás nélkül nem annyira tudom ezt elképzelni, meg nem is akarom. Ezenfelül elnyomom egy részemet, megnyomorgatom azzal, hogy kvázi nem igénylem a szexet. El tudom ezt képzelni két olyan fél között, ahol mindkettő aszexuális, vagy valami egyéb ok miatt, betegség ilyesmi nem tud ezzel élni. De, hogyan lehet ezt elvárni valakitől, hogy ne éljen szexuális életet, mert a másik fél nem akar, nem tud, ugyanakkor azért elvárja a hűséget.

Na de mi van akkor, ha telik múlik az idő, minden rendben van a kapcsolatban és akkor egyik fél hirtelen beteg lesz és nem tud tovább szexelni. Akkor azonnal ott kell hagyni? Szövődött tovább a gondolat - ilyen esetben már van közös élmény bőven, tudja az ember, hogy mit kapott eddig és hogy esetleg mit fog kapni, ha rendben jön a másik, vagy esetleg van miért elnézni egy ideig. Töprengtünk ezen tovább. Kétségtelen vannak kemény időszakok egy kapcsolatban, és nem kell fejvesztve menekülni azonnal, de így belevágni? Valami folytán némileg divat lett ez az éteri, föld felett lebegő kapcsolat típus, amikor a felek egymás tekintetétől boldogok és a nemes plátói szerelmet magasztalják. Hát lehet. Részemről érdektelen a dolog.

Nem tudja, mondta erre a témát felvető nő, de a barátnője olyan boldognak látszik ebben a szexmentes kapcsolatban! Tényleg? Akkor, miért mondta el neked, hogy minden jó, csak nincs szex? Valahol ez mégis csak zavarja és az nem fog annyiban maradni, ezek a dolgok lappanganak, emésztik az embert... és egyszer csak robban. Bár egyesek azt mondják kiválóan el vannak szex nélkül, mindent el kell már fogadni, ezt az időszakot éljük. Végül is én a párok belső ügyének hagynám a dolgot, ha nem találkoznék nap, mint nap azzal a témával, ismerkedés közben, hogy de nekünk, már nincs szexuális kapcsoltunk és én ebbe beleőrülök, ezért keresek szeretőt, megoldást.... Nem hiszem hogy sokkal okosabbak lettünk ettől borozgatástól sem.

A kolléganőm ma bevallotta, hogy a pasija mindennap, azaz minden reggel küld neki a farkáról egy fotót. Éppen a macskájáról készült képeit lapozgattuk a telóján, amikor ezt közölte velem, kicsit meg is ijedtem - cic mic aztán egy dákó, nem biztos hogy szegény lelkemnek ez egészséges. Kapcsolt és kacarászva elmondta, hogy de mindig ki is törli azonnal. Mit mondjak, megkönnyebbültem, nem szerettem volna egy komfortos, otthonos közegben elfekvő eszközzel találkozni, tiszta váratlanul.

Lúzer a napod? Felejtsd el!

Van a hétfő, meg a kedd, és talán a csütörtök is, meg van a lúzer nap is. Hogy is írjam le, bár szerintem mindenkinek ismerős, felkelsz, akárhová nézel bánat, rossz kedv, nyúlás málás, semmi sem úgy megy ahogy kellene, sírdogálás, dühroham, végtelen telefonok (megjegyzem itt egy női szar napról beszélek, ezt sehogy sem lehet összekeverni egy férfi szar napjával - az egész más). Általában akkor következik be, amikor valami természeti katasztrófa történik az emberrel, rájön, hogy meghízott, összeveszett a legjobb barátnőjével, a pasi nem jött össze, főnök egy szemétláda, vagy hasonlók. Végig gondoltam tehát, mivel is lehet megbolondítani egy napot, úgy nőiesen:

1. Vegyél egy cipőt magadnak

Ez a legjobb, a lábad sosem kövér, és egy magassarkút felpróbálgatni mindig szexi érzés, és valahogy cipő mindig kell, ugye észrevettétek?! Vagy nincs, vagy nem jó a színe, vagy kell egy laposabb, vagy magasabb, vagy ahhoz a kabáthoz éppen nincs, vagy mind töri a sarkad, vagy éppen nagyon jó akció van, de ha mindez nem elég, akkor ez a kis fekete mindenhez jó, és ez kell.

Ráfordítási költség: 5-15 ezer vagy még több,

Felhasznált idő: Egy egész délutánt ezzel boldogan el lehet tölteni

2. Menj el fodrászhoz

Ez is nagyon jó érzés szépen megnyomorgatják a fejed, csodálatosra formázzák a hajad, és úgy érzed egészen más nő lettél. Kilépsz az utcára és úgy érzed gyönyörű vagy, no ez egy szuper feeling, nagyon javaslom. Vágtázol, mint egy istennő és közben arra gondolsz, hogy kapja be az akárki. Persze van némi kockázata, hogy elbasszák a hajad, de lazán kell hozzá állni és kész.

Ráfordítási költség: 2 és 5 ezer forint között,

Felhasznált idő: egy - két óra...

3. Zabálj sütit

Nagyon veszélyes, de felemelő érzés, rövid távon nagyon feldob, csak később felébrednek a lelkiismeret hangjai, hogy már megint dagadtra eszed magad te állat, te...ezért kell gyorsan túl lenni rajta, mielőtt bekondulna a vészharang. Több lehetséges varriáció is van, előkelően nagyasszonyosan a város legdrágább cukijában laza könnyedséggel a ház specialitását kérni, dekadens porcelántányéron...avagy a sarki cukiban elvitelre felvásárolni az összes gesztenyeszívet, persze inkognitóban, mintha füvet vennél, ne lássa senki, hogy így le vagy rongyolódva. Legkevésbé javasolt megoldás egy doboz málnafagyival - ugyis lightos felkiáltással - beülni a tévé elé és lassan elkanalazgatni...

Ráfordítási költség: krémes 350 Ft, sacher torta 450, és az érzés megfizethetetlen.

Felhasznált idő: 20 perc + lelkifurdalás + torna

4. Hallgass heavy metált (vagy bármi más zenét)

Engem ez nagyon feldob, bár tudom mindenkinek más jön be, szóval akkor bármilyen zene, de tökig, fulosan. Ez tulajdonképpen ingyenes, a hangulatot lehet emelni, ha rózsaszín plüss szobapapucsban léggitározunk, heves fejrázással. Megvan a kép? Átrendezi az agysejteket, garantált újraéledés.

Ráfordítási költség: 0 forint

Felhasznált idő: akármennyi, míg el nem zsibbadtál, míg kapsz levegőt, el nem hasaltál a plüsspapucsban...

5. Italozz a barátnőddel

No, ez király, ha ezt sikerül összehozni, az egyik legjobb. Szükséges jelentősebb mennyiségű pina coláda vagy mohito, szóval értelmes italok. Az előzővel remek szójátékokat lehet játszani, néhány kör után főleg fiatal pincérfiúk jelenlétében... Nos és az ilyen est aztán ki tud bontakozni, ki tud szélesedni, hogy úgy mondjam. Legutóbbi témánk, amin sajnos kicsit romossá röhögtük magunkat, a következő  volt: hova helyeznél tetoválást a testeden....

Nálam ez győzött (kép):

de a barátnőm szerint ez nem praktikus, mert ugye idővel, majd lapozni kell...asszem ezzel sikerült a néhány koktél utáni párbeszédek alaphangulatát és színvonalát idevarázsolni.

Ráfordítási költség: 0 forint, ha meghívnak, 5-10 ezer ha te hívod meg...

Felhasznált idő: egész este, akár éjszakába nyúlva

6. Takaríts

Ezt csak viccből mondtam, egyáltalán nem igaz, ezen a napon szard le.

Szóval felejtős a lúzer nap hölgyeim, nincs az a téma ami megérné, de hát néha azért összejön és akkor lehet a listát végig csinálni! Amúgy meg szép az élet!

Tippeket kérek még :)

A levél

Megvolt még egy születésnapom, nem fogom megmondanihanyadik, erről ennyit. Nagyon kellemesen telt, különböző szénhidrát merényleteket hajtottam végre más, más emberek társaságában, saját magam ellen. Csodálatos volt. Ezen felül rengeteg kedves megkeresést kaptam. Ragyogtam. Kár, hogy évente csak egy van...

Képtalálat a következőre: „sexy chocolat gif”

Az élet azonban nem áll meg töprengeni ilyen alibanyás dolgokon, hanem megy tovább. A "minden percért kár" mozgalom jegyében ismételten jelzem, nem lesz ez egy nagy megszólalás, mert azt mégsem lehet, hogy folyamatosan kurva jókat írjak ide. Azonban, de meg kell, hogy írjak egy fordulatot. Ahogy eveztem péntek délelőtt az életben, vagy az életen keresztül, és azon tanakodtam, hogy hány percet várjak még a következő kávémig, levelem érkezett, úgy bepottyant. Teljesen váratlan volt, ami azért gyakori tünete a leveleknek. Néztem, néztem még gondolkodni sem volt időm, már futottam is végig a sorokat:

Talán még emlékszel rám. Sajnálom, hogy anno elszúrtam az ismerkedésünket! Valójában tetszettél, és ahogy kezdtelek megismerni, úgy éreztem, hogy komolyabb is kialakulhatna közöttünk. És ettől valahogy megijedtem mert nem számítottam rá. Azóta megbántam, hogy nem adtam neki (nekünk) egy esélyt. Tudom már késő.
Nyugi, nem foglak többet zaklatni! Csak amikor megláttalak itt, úgy éreztem le kell írnom. Csini vagy ezen a képen.
Értékes nő vagy, és remélem megtalálod aki mellett boldog leszel! (ha már eltoltam, hogy esetleg én lehessek az)

Aláírás

Hirtelen nem is tudtam beazonosítani ki lehet az, majd lassan kibontakozott a dolog, a makettes fiú, ő jelentkezett. Többször átolvastam, meg kell, hogy mondjam tetszett, olyan egyszerű, de őszinte levélnek találtam. Válaszoltam, arra gondoltam ugyanis, hogy egy ilyen levél válaszra érdemes. (meg értékes nőnek nevezett, ez rám is hatással van, igen)

A feministák újraértékelték Jan van Eyck Arnolfini házaspár című festményét és egészen különleges, mondhatni döbbenetes következtetésre jutottak. A kép egy házassági szerződést ábrázol, és már a nők akkor is jelentős gazdasági tényezők voltak. Hm. Az eredeti, torz elképzelés szerint, a kép a házasságkötés pillanatát ábrázolja. Az új következtetések szerint ez teljes marhaság, a levetett papucs bizton mutatja, hogy a férj éppen útnak indul, a házasságkötésen már rég túl kellett esni, hiszen a nő terhes, és van saját Blöki kutyájuk is, mely a hűtlen kezelés antiszimbóluma. A festővel azt a pillanatot kívánták megörökíttetni, amikor a férj rábízza a vagyont a feleségére, amíg úton van legyen, ő a főnök. Feltartott kezével éppen azt mondja, aztán ügyes legyél mókuska. Az asszony lesütött szemmel fogadja a megtiszteltetést, mások szerint arra gondol, hogy azonnal vesz néhány új papucsot meg cipőt. Én már olyant is olvastam, hogy ez az ember nem más, mint Putyin és mégis van időutazás. Lám ilyen érdekes világ a festészet, még visszatérünk erre. Jöjjön, akkor egy tingli tangli...