A stresszről hallgattam egy összefoglalót, igen tanulságos. Elmesélem. Kezdjem a dolgot valami - vélhetőleg hasznossal. A történet főszereplője a homár. A homár egy ilyen puhatestű állat, mely egy dobozban, azaz a saját páncéljában lakik. Azonban növekszik, és ez a folyamat kellemetlen helyzetbe hozza őt homárságában. Az ok egyszerű, a páncélja valamilyen oknál fogva nem növekedik, hanem marad ugyanakkora. Ettől a helyzettől a homár feszült lesz, nyomás alá kerül, mozdulni sem tud, pánik hangulat lesz rajta úrrá, ettől cselekvési kényszere lesz, elbújik egy szikla mögé, vagy valami egyéb védett helyre és ledobja ezt az izét, majd növeszt egy nagyobbat, kényelmesebbet. És ez így megy egész életében. Éldegél a homár, közben növekedik, a páncél beszűkül, feszült lesz, gyárt egy nagyobbat, megint éldegél, növekedik és így folyton folyvást, aztán meghal azért ő is. Tegyük fel, hogy a homár, amikor kezdi magát kellemetlenül érezni, elmenne a dokihoz, kapna orvosságot az állapotára megnyugodna, elmúlna a feszültség, és a helyzet nem változna, nem növekedne tovább, ezen nem parázna, szóval a homár örökre maradna ugyanakkor, mint kezdetben, zéró növekedés zéró páncélcsere. Always tha same. Kérdés, hogy ez mennyire lenne jó a homárnak? Boldogabb homár lenne? Örökre kicsiny békés homár maradna. Apró homárok paradicsoma? Következtetés: kell a stressz, hogy tudjál növekedni, változni. Szerintem jó sztori, máris másként tekintek a hétköznapjaimra. Én hetente dobok le egy ilyen kinőtt szart

A szombat azért maradt stresszmentes zóna, legalábbis én arra törekszem, akkor nem kívánok fejlődni, elég lesz erre a hét egyéb napja. Elmentem inkább kedves emberekkel szórakozni. Azzal indítottunk, hogy valami borzadály járművet vezetgettünk, majd az egész borozásba fulladt. A felmerülő téma a szex mennyisége a kapcsolatokban. Miért pont ez nem tudom, de hát a szexi témát valahogy érinteni kell, ha már az ember felnőtt és italozik. Lényegében inkább arról volt szó lehet-e szexmentesen kapcsolatban lenni.

img_3968.JPG

A felmerülő történet az volt, hogy valakinek a valakije csodálatos kapcsolatban él, melyben a felek nagyszerűen megértik egymást, mondhatni szavak nélkül, csak éppen a férfi nem akarja megszexelni a nőt, mert hogy nem kívánja úgy annyira a dolgot és akkor mi a vélemény? Az illető nő mondta, hogy persze csodálatos, de... Nem idillikus e, egy ilyen nagyszerű barátság, ezer kapocs és szeretet köti össze a feleket kivéve a testiséget. Én rögtön leszögeztem, hogy nem hiszek ezekben az angyali kapcsolatokban. Szerintem ez nem az, aminek lennie kell. Ilyen kapcsolatban én a gyerekeimmel vagyok, anyámmal, vagy egyéb nagyon kedves barátaimmal, de nekem a társ az ennél több és egészen más, és intimitás nélkül nem annyira tudom ezt elképzelni, meg nem is akarom. Ezenfelül elnyomom egy részemet, megnyomorgatom azzal, hogy kvázi nem igénylem a szexet. El tudom ezt képzelni két olyan fél között, ahol mindkettő aszexuális, vagy valami egyéb ok miatt, betegség ilyesmi nem tud ezzel élni. De, hogyan lehet ezt elvárni valakitől, hogy ne éljen szexuális életet, mert a másik fél nem akar, nem tud, ugyanakkor azért elvárja a hűséget.

Na de mi van akkor, ha telik múlik az idő, minden rendben van a kapcsolatban és akkor egyik fél hirtelen beteg lesz és nem tud tovább szexelni. Akkor azonnal ott kell hagyni? Szövődött tovább a gondolat - ilyen esetben már van közös élmény bőven, tudja az ember, hogy mit kapott eddig és hogy esetleg mit fog kapni, ha rendben jön a másik, vagy esetleg van miért elnézni egy ideig. Töprengtünk ezen tovább. Kétségtelen vannak kemény időszakok egy kapcsolatban, és nem kell fejvesztve menekülni azonnal, de így belevágni? Valami folytán némileg divat lett ez az éteri, föld felett lebegő kapcsolat típus, amikor a felek egymás tekintetétől boldogok és a nemes plátói szerelmet magasztalják. Hát lehet. Részemről érdektelen a dolog.

Nem tudja, mondta erre a témát felvető nő, de a barátnője olyan boldognak látszik ebben a szexmentes kapcsolatban! Tényleg? Akkor, miért mondta el neked, hogy minden jó, csak nincs szex? Valahol ez mégis csak zavarja és az nem fog annyiban maradni, ezek a dolgok lappanganak, emésztik az embert... és egyszer csak robban. Bár egyesek azt mondják kiválóan el vannak szex nélkül, mindent el kell már fogadni, ezt az időszakot éljük. Végül is én a párok belső ügyének hagynám a dolgot, ha nem találkoznék nap, mint nap azzal a témával, ismerkedés közben, hogy de nekünk, már nincs szexuális kapcsoltunk és én ebbe beleőrülök, ezért keresek szeretőt, megoldást.... Nem hiszem hogy sokkal okosabbak lettünk ettől borozgatástól sem.

A kolléganőm ma bevallotta, hogy a pasija mindennap, azaz minden reggel küld neki a farkáról egy fotót. Éppen a macskájáról készült képeit lapozgattuk a telóján, amikor ezt közölte velem, kicsit meg is ijedtem - cic mic aztán egy dákó, nem biztos hogy szegény lelkemnek ez egészséges. Kapcsolt és kacarászva elmondta, hogy de mindig ki is törli azonnal. Mit mondjak, megkönnyebbültem, nem szerettem volna egy komfortos, otthonos közegben elfekvő eszközzel találkozni, tiszta váratlanul.