Ez egy szerény húsvéti emlék leírása, az alkalomnak megfelelően

Legyen már egy kis lírai posztolás is. Ne mindig csak szex, meg erőszak... Előrángatok egy emléket a múltból, teljes mértékben a ti kedvetekért, meg a sajátomért is. Az a baj, hogy az életem egy részét letitkosítottam, mint a kormány a Paksot és csak különleges jelszóval, valamint megfelelő alkoholszint elérésével közelíthető meg, nagyon szigorú eljárás keretében. Ez nem is volna baj, csak hát a gyerekeim is akkor voltak kisgyerekek és rájuk szívesen emlékeznék.

Volt egy régi húsvét, amikor még házban laktam és a gyerekek még kicsi lányok voltak és arra gondoltak, hogy a nyúl tevőlegesen részt vesz ebben a dologban és különböző élelmiszerekkel járja a vidéket és lerak itt, ott csokoládékat, meg hasonlókat. Körülöttünk kert volt, meg mező. Madarak füttyögtek és kék ég lebegett felettünk. Az ünnepnek megfelelően a lányok fűből fészket raktak a nyúlnak,, és várták, hogy mi lesz az eredmény. Sárgarépát és salátalevelet is pakoltunk, hogy kivételesen elégedett legyen és rengeteg mindent hozzon, de legalábbis egy üveg Nutellát, ha lehet, mert azt nagyon szeretjük.

Telt múlt a nap, egy alkalmas pillanatban aztán megraktam a fészket csokival és, hogy valami egyéb is történjen megrágtam a sárgarépát, fele füvet elraktam, illetve szétdobáltam, a salátalevelet széttéptem és felét szintén eltettem. Tombolt a nyúl - gondoltam én. Nem számítottam semmire, kicsit vicces kedvemben voltam, azonban a hatás váratlanul sikeres lett. A gyerek, amikor ezt meglátta, egyszerűen nem volt magánál, leszarta a csokikat, az ajándékot és kizárólag a megrágott répa érdekelte: nála vacsorázott az igazi nyúl! Ennél szebbet elképzelni sem lehet. Megeshet, hogy aznap nem is aludtunk, ki emlékszik már erre, amúgy is az alvás érdekelte legkevésbé a gyerekeimet. Ott járt az igazi nyúl és evett. Én is nagyon elégedett voltam - micsoda egy anya vagyok, így feltudom dobni a gyerekeim hangulatát. Azóta  is micsoda anya vagyok, bár mostanában kicsit aggódom, hogy biztos mindent jól csináltam-e...

Volt negatív következménye is az eseménynek, következő évben egy almásládányi zöldséggel vártuk a nyulat. A lány a húgával együtt, meg a kis sámlival odaült a fészek mellé többnapos hidegélelemmel meg kulacsvízzel és várták az igazi nyulat... mert most aztán meg fogják nézni. De, hogy ezt hogyan oldottam meg, már nem emlékszem.

Volt ilyen is. Szép nap mindenkinek.

img_2095.JPG

 

Keserűség

Liliom utca, kilencedik kerület, 87 négyzetméter.

Itt van akkor, hát jól van, akkor maga az ingatlanos? Na jöjjön, megmutatom a lakást, de előbb nézze meg a kertet. Ilyet úgysem lát itt a városban. Na mit szól, ekkora kert, a mászókát mi szereltük bele, itt rollereztek a gyerekeim is. Minden bokrot mi ültettünk, hát kicsit túlnőtték már magukat az elmúlt húsz évben, de van kertész, most már ő gondozza. Csak pár száz forint havonta.

Állok a kertben, süvít a szél és süt az áprilisi nap, bár eléggé visszafogottan, kicsit fázom is. Tényleg szép a kert és hatalmas. Nézem az embert: kis zömök figura, 50 körül lehet, taxis. Mici van a fején, meg bőrdzseki, a haja fehér. Olyan szikárul beszél, az arca rezzenéstelen, egy mérettel nagyobb farmer van rajta, hogy jó kényelmes legyen. Megyünk akkor a lakásba.

Itt lift is van - folytatja, - hiába csak három emelet, de ezt még a tanács csinálta meg és akkor még nem számított. Mindenkit kilakoltattak, és csak úgy lehetett visszaköltözni, ha nincs elmaradás, tartozás, hát így jutottam a lakáshoz. A fazon mindenféle közüzemi díjjal tartozott, azt kifizettem, meg kapott még egy milliót és az enyém lett a lakás. Na megérkeztünk. Ez az előszoba, innen lépünk a konyhába, hát nem nagy, de amennyit az asszony főzött, arra pont elég volt. Inkább főzőcskézett. Van kamra is, az jól jött, mert tele volt konzervvel, mert amikor nem főzött valamit enni kellett. És inkább nem főzött. Itt a mosogató, idehúzattam a melegvizet, de hát nem volt elég, úgyhogy inkább feltettem egy 50 literes bojlert hátha az elég lesz a mosogatáshoz. De végül kitalálta, hogy neki mosogatógép kell, a taxis feleségnek...Ez a hall, itt volt a varrógép, amíg az asszony dolgozott, addig itt csinálta. Most már nem hajlandó, azt mondta elege van már, nem dolgozik tovább, neki jobb élet kell. De amúgy ablakos, világos, lehet itt étkező is. Én szerettem ezt a lakást, nem változtatnék semmit, persze aki megveszi az más. Ha kell, itt hagyom az ülőszettet, az ide van kitalálva.

A fürdő innen nyílik. Fel akartam újítani, de már nem akarom, mert őnagyságának nem tetszett már itt, inkább ment a barátjához, mert hogy megtalálta az igazit, a nagy Ő-t. Azt mondja, inkább vár, hogy kijöjjön a fazon  a sittről. Most fog ülni, bizony, okirathamisításért, meg csalásért. Mert az csak lopni, csalni tud, egyet felejtett el az életben, hogy dolgozni is lehet. Én persze egész éjszaka taxizom, aztán nappal meg futkosok, hogy intézzek ezt azt, ez nem felelt meg. Most majd várja a szerelmet.

A nappali szép nagy, hát ide meg megkapta a plazma tévét, hogy el tudja tölteni az időt valahogyan. Ki kellett a biztosítékokat is cserélni, mert hogy ugye nem főzött, csak rendeltük a pizzát, ahhoz meg sütő kell, ahhoz egy új tűzhely, azt meg nem bírta a régi vezeték, de ezt csak úgy mondom, hogy a vezetékek is ki lettek cserélni. De ha valaki át akarja rézre cserélni, az csak negyven rongy. Szóval csak pizzáztak a gyerekek állandóan.

A másik szobába beköltözött a gyerek az rendezte már így át, de hát elment az anyjával. Neki ott jobb lesz, pedig szereltem neki bordásfalat is a falra, hogy tudja magát húzogatni. A szobának két bejárata van, tetszik látni, itt van a burkolat amit vettem a WC-hez szép zsemle szín, hogy vidám legyen, de ezt már nem burkoljuk, asszony inkább ment a sitteshez, majd az jobbat, szebbet tud. Hát itt hagyom, ha az új tulajdonos akarja, burkolhat vele.

Van még egy lakás is, ahhoz  már nincs köze az asszonynak az örökség, most mindent eladok és új életet kezdek. Ahhoz meg pénz kell, igaz? És rám nézett.

Jóváhagytam. A kanapén szomorúan árválkodott egy egykori ajándékos szatyor, gondosan megtömve egyéb ajándéktasakokkal.

Érintsmeg!

Megint bekompromisszumoztam magam, és az elfojtott érzéseim, olyan csatornákon törtek ki belőlem, ami leginkább a hülyeség megteremtésére alkalmas. Érzelmi kuktafazék, csak a szelepet nem nyitotta ki senki. Ilyenkor aztán mi történik? Kiszámíthatatlan, az edény valahol engedni fog, csak nem tudjuk hol, keresztben, vagy hosszában reped, esetleg csak a fedő repül le? Ki tudja! Valahogy így működtem én is, a szelep nem lett felemelve és haránt estem szét, ez főleg az agyamat viselte meg jelentősen. Nem volt képes koncentrálni semmire... illetve felpörgött, mint egy fék nélküli mozdony és száguldozott hatszáz vágányon. És akkor sorjáztak a marhábbnál marhább (remélem jól fokozom a marhát) események, elhajlások és néma kalandozások a balgaság földjén. A kompromisszumok és a megfelelés olyan cselekedetekre késztetett, utólagosan, amelyet egyébként semmivel nem tudok magyarázni. Mindezt miért? Egy érintésért, amit aztán meg sem kaptam. Lehet szexelni ruhástul?

12357249_1010865762319073_8909527437017783097_o.jpg

Miért nem tudok megnyugvást találni? Mit keresek? Mit akarok. Zaklatott lelkem mitől is nyugodna már meg végre. Erre keresem a választ erősen, már az összes zsebemet is átnéztem, meg a szekrények alját, de még nincs meg. A problémák egy része megoldás alatt áll, megkönnyebbülés van gazdasági téren, ebből fakadóan sok egyéb téren is. Ennek ellenére, vagy éppen ezért olthatatlan fáradságot érzek és azt szeretném, ha hirtelen szeretne valaki. Mohóság fogott el, legyen most minden egyszerre nagyon jó és úszkáljak már egy kicsit a boldogságban... Eszelős a nő, mondom.

A gótikus katedrális az egyik kedvenc fejezetem az építészet történetéből. Így aztán, amikor úgy érzem, hogy a szépség kezd kiveszni az életemből, akkor oda menekülök és elkezdek velük foglalkozni. Mindig újból és újból izgalommal tölt el a gondolat, hogy abban a sötét, fényben és szellemben egyaránt kihalt világban, egyszer csak a semmiből feltörtek ezek az épületek. Az akkori ember szemével nyilván az égig értek, és kimondhatatlanul gyönyörűek voltak. A karcsúságuk, a finomságuk, a fények játéka a színes üvegen keresztül, abban vizuálisan szürke világban eszméletlen hatással lehetett. Óriási ellentétet jelentettek ahhoz képest, amelyet mindennap láttak az emberek. Ez a csodálatos számomra, hogy az emberi képzelő és alkotóerő ilyenre képes, hogy egyszer csak így kivirágzik, alkot és az egekbe tör.

Egy piros szoknyát szeretnék még.

Minden érdekelt vele kapcsolatban, és szinte pattanásig feszült minden érzékem, hogy bár vele vagyok, mégsem érezhetem őt.

Benina

16 karikában

when I'm good I'm very good but when I'm bad I'm better

 

Néha, de tényleg csak igen ritkán, héba hóba, mondjuk ma, arra gondolok, hogy piszok geci alak szeretnék lenni. Olyan teljesen érzéketlen, akinek nem számít semmi és fölényesen elúszik az emberek feje felett. Itt, ott belerúg valamibe, vagyis hát valakibe, vagy csak vérfagyasztóan közönyös. Mindeközben nem érzékel semmilyen visszajelzést, nem érzi, hogy bánt és fájdalmat okoz vagy hasonlók, ugyanmár. Elégedetten körbenéz a vidéken és megnyugodva látja, hogy nincs faszább. Na, csak ennyi. Brutálba vagyok. Szemét alak akarok lenni.

A büntetés

Vannak történetek, melyek megakadnak az én hálómon, meghallgatom őket, hogy aztán egyszer elmeséljem, valamilyen okból, vagy csak úgy. Tünde következik, ő fogja előadni szerény élettapasztalatát, az itt összegyűlteknek. Tünde egyedülálló anya, és mivel ma van az egyedülálló szülők remek ünnepnapja használjuk ki a lehetőséget, hogy szóhoz jusson egy ilyen szerencsétlen. Ugyan nem teljesen értem az efféle ünnepnapokat, vagy megemlékezéseket, aki egyedülálló szülő az minden rohadt nap megemlékszik erről, ha akar ha nem, a többieket, meg ugyan miért érdekelné, örülnek, hogy ők nem azok, aztán ennyi.

Tünde három gyereket nevel egyedül, a szokásos kérdésekre: fizet-e gyerektartást, valamint van- már valakije (a volt férjről van szó) igenek a válaszok. Tünde boldogul, megold, kifizet, átszervez, elvisz, elhoz, megfőz, ápol, aláír, intéz, és ha kell farsangi jelmezt is készít, fullos egy darab. Az a helyzet, hogy ebben a remek pozícióban más nem is nagyon jön számításba, mert a rendszernek nincs pótalkatrésze, ha leáll, vége az egésznek. Ettől ilyen izmos, már a rendszer.

Történt aztán, hogy megfáradt a magányba, hogy nincs semmi intimitás az életében, hogy néhány pasi hülyének nézi, és hogy minden tekintetben nyomorog. Lelkileg, testileg, anyagilag nem tom, ha valakinek még valamiféle nyomorgás az eszébe jut itt jelezheti. Tünde biztos abban is nyakig benne van. De, ezt amúgy igazán nem szeretné panaszkodni, vagy elmondani, mert nemigen szeret a terhére lenni senkinek. Örül, ha valaki szóba áll vele, akkor vidáman mesél az ezotériáról, vagy a töpörtyűs pogácsáról, ilyen egy nő ez.

Egy átmeneti, hosszabb periódust végül is arra használt, hogy felépítse magát és megszabaduljon a negatív terhektől, legalábbis egy részüktől. Elküldte a lelkiteher barátnőt, átkomponálta a pénzét, talált plusz munkát, lefogyott tíz kilót és így vidáman, megkönnyebbülve elment egy buliba, ami váratlanul adódott - bevonzotta, ahogy azt szokták mondani. Hosszú évek után ezen az estén végre felszabadult volt és vidám, nyitott a világra. Vörös haja tekergett a szélben és vidáman várta a fejleményeket. Fejlemények pedig lettek, megszólította egy férfi!

Tünde persze, alig is kapott levegőt, ilyesmi azért nem oly gyakori az életében, nagyon jó kedvű is lett, de persze nem élte bele magát a dologba. Hogy is tehette volna, ezerszer, na jó ez így marhaság, de már néhány alkalommal megismerkedett férfiakkal, aztán az nem vezetett sehová. Mindegy, az este jól sikerült és jókedvűen pislogott az éjszakára. Pedig az még fokozódott is, hiszen a férfi randizni hívta. Az igen ritka esemény lehetőségére Tünde alig is aludt aznap és még akár bort is ivott, ezt nem tudjuk biztosan.

Némi kommunikációs huzavona után eljött a nagy nap, mármint Tündének, hogy randizni mehetett. Csak lazán néni, ennyit mondott magának. Lefutatta a tanácsokat, melyeket erre az alkalomra kapott, amelyek ugyan némileg ellentmondásosak voltak, de hát valamibe kellett kapaszkodni. A randi azonban nagyszerűen sikerül, jót beszélgettek és sétáltak, nahát volt az egész. Megbeszélték, hogy még találkoznak. Tündének repesett a kis szíve, végre végre. Pedig most jöttek még a bányamély problémák, mikor feküdhet le a pasival, hányszor kell találkozni? Tudta, hogy nincs itt javítási lehetőség semmilyen szempontból, csak a magasságos ég a megmondhatója mikor lesz itt megint ilyen lehetőség... A 2,7 randi tájékán aztán átadta magát a szexnek is.

Történetünk ezen pontján az is kiderül mindjárt, hogy egy éjszakás-e a kaland? Nem, volt folytatás is, már legalább kétéjszakás kalandról beszélhetünk. Tünde nagyon óvatos volt, nem mert rá sem gondolni a pasira, nehogy akár virtuális szinten megzavarja valami kötődés félével, netán érzelemmel. Csak ült és mosolygott, három nap múlva tele lett kis piros kiütésekkel. Ottan igen, hamarosan ülni sem tudott. Na már akkor érezte, hogy kezdi megkapni a megérdemelt büntetését, amiért jól találta hirtelen érezni magát néhány órára. Sőt minden ellenérzése mellett, arra is gondolt nagyon titokban, még a paplant is magára húzva nehogy valami gondolatolvasó belásson a fejébe, hogy örül ennek a helyzetnek és reméli még pár éjszakával bővül ez a kaland. Nesze kis dög, okuljál.

A férfi nem volt ilyen lelkes, nagyon elfoglalt volt szegény és nem irgalmazott a kérdésnek. Tündi csak ült és mosolygott, a kiütések némi krémektől elmúltak. Most azon döbbent meg, hogy de meg már késik vagy négy napja, jött a bünti folytatása. Na Tündi meddig mosolyogsz? - kérdezte a sors és türelmesen figyelte a reakciókat. Tünde  vett hat különböző tesztet a gyógyszertárban és hazament, gyorsan kellett cselekedni.

A történetnek itt vége szakadt. Tünde letette a telefont. Jóccakát.

 

 

Az intelligencia szexi?

a.jpg

Sokszor gondoltam már, hogy nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, hogy melyik kérdésről van szó nem árulom el, mert megvagyok az életemmel ahogy vagyok. Jó  kedvem van, röppenek és így tovább, máskor meg kicsit szomorkás vagyok, mint a földi halandók nagy része.. Persze biztos valamivel jobb  lenne, ha lenne egy pasim is valahol, valamennyire, de már annyira  távoli ez az érzés, hogy nem is hiányzik, nem is emlékszem már rá. Akár a gyerekkor, persze jó volt, legalábbis azt mondják, de már nem lennék gyerek újra.

Történt akkor, hogy elmentem a fodrászhoz. Van egy kedves fodrász ismerősöm, montenegrói, nagyon jó fejet csinál nekem, ami ugye a hozott anyagból lehetséges. Kedveljük egymást. Persze ő is egyedülálló nő, ezt sem értem, ebből ennyi van a valóságban is, vagy én vonzom ezeket össze? Túrta a hajamat és mondta a monológját, hát persze a férfiakról, mert szeretne egyet. Ő is. Szerinte ő mindent megtett, elment a közeli szabadidő központba és mindenre beiratkozott, tánc est, angol óra, anyámtyúkja. Azt mondja: cseszd meg tele van nőkkel, már hányingerem van tőlük, mindenütt csupa nő, és mindnek van egy receptje, meg egy gyógynövénye. Ó, hogyne, ismerős! De nem adta fel, azt mondja ment ő tovább, elment hegymászó klubba, gyógyfüves tanfolyamra, makettépítőbe, már amikor belépett a terembe szédült, tiszta nők ott is. Az utazáson csupa női vihogás, a hegytetőn női fürtök, hát hol a búsba vannak a férfiak??? - kiáltotta. Mondom neki nyugodjál, otthon fekszenek. Legfeljebb a házrajáró klubban találnál pasit. Végül is hosszasan elmorfondíroztunk ezen a jelenségen, de az van, hogy az ember csak járja körbe a témát, de nem talál fogást rajta. Hol lehet férfit összeszedni? Nincs válasz. Most lehet azt mondani, hogy én megint ezen kesergek, de akkor jelezném, hogy egyáltalán nem kesergek, mert szegény férfiak veszítenek sokat, nagyon sokat, hogy kihagynak egy ilyen nőt, mint akár én is. Hiányukat meg már egyszerű életkörülményként kezelem, víz, áram van, tél is valamilyen, férfi nincs.

article-image-3.jpg

Nézegettem aztán a netet, merthogy most iszonyú szabadságban vagyok. Elmúlt a karácsony, a gyerekeket megetettem, megcirógattam, megjátszottam, megajándékoztam, boldoggá tettem és most akkor lepasszoltam őket egyéb rokonoknak, folytassák ők ezt a tevékenységet. Látom ám, hogy az intelligencia szexi! Végre, talán eljött az én időm is. Mert bevallom eddig én a fordítottját tapasztaltam, mintha a férfiak egy jelentős rétege inkább a cuki pofikára, a cicikre és a fenékre ugrana. Meg a felületes női zsibogásra, amint édesdeden összevissza mesél csillogó szemekkel, baromságokról. Olyan a benyomásom, hogy arra gondolnak egy ilyen nőt egyszerűbb lesz kezelni... hát én nem tudom. Van egy kolléganőm, a pasija is velünk dolgozik, amikor hozzáfordul és szeretne valamit, hát ezt valójában látni kellene, mert annyira de olyan, átminősül az arc, eltorzul, alighanem aranyos akar lenni?!. Elcsücsöríti a száját, és emberi fül számára iszonyat megpróbáltatásokat okozva, valami elnyújtott, nyafogós hangon mond badarságokat, amiből én csak annyit értek, hogy úúúgyiiiiiiiii megteszed éééédes maackóóóm. Én megvoltam győződve, hogy beköszöntött kapcsolatuk alkonya, hogy ezt nem lehet kettőnél többször végig hallgatni, mert ez maga az agyhalál. Döbbenetemre azonban a férfi elégedett mosollyal nézett körbe, hogy lám az övé a legédesebb hangon búgó bige és repül teljesíteni a feladványt. Egyszer volt második felvonás is, a pasinak nem volt kedve elmenni kockacukorért a boltba, mert hogy volt ottan sima cukor is, de a leányka kockában szerette volna, hát kérem erre lekonyult a szájacska, a pillák remegni kezdtek, majd ennyit suttogott a drága, leszünk mi még otthon ... mire a pasi elrobogott. Arra gondoltam, hogy ez a nő mégiscsak mestere a dolognak, és tanfolyamokat kellene, hogy tartson. Mondtam is neki, hogy lesz olyan kedves ezt újból előadni, szeretném felvenni a mobilommal, hogy otthon gyakoroljam. De, tud még ilyen cuki pózokat is, amikor ártalmatlan, üres tekintettel ráborul egy másik nagyon cuki dologra, egy plüss mackóra, vagy valami pingvin félére, ezek most menők, esetleg macskára és néz,. Ilyenkor a pasi vesz neki valami ruhafélét. Bámulatos.

Itthon aztán próbálkoztam a tükör előtt a mutatvánnyal, hogy hogyan tudnék erotikusan nyarvogni, nyafogni, nyifegni és vergődni, hogy mindeközben egy édes cicukára hasonlítsak, vagy mi, de bevallom baromi szánalmasnak láttam magam. Ez van anyukám, még ostoba se tudsz lenni. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy igaz nem tudok ilyen cicababa szerű lenni, de nem is kellene olyan férfi, aki ezt elviseli. Azért ez elég jó következtetés, meg is vigasztalt, részben. Bevallom, hogy én is szeretem leplezni az eszemet, hiszen az élet már megtanított, szőke nőként előbbre jutok, mint okos nőként, ezért hát a szőkeségemet szoktam előre tolni és amíg lehet, leplezem, hogy a hajam alatt is szexí dolgokat tartok, mármint az agyamat. Meg hogy végül is én is a testemmel keresem a pénzt, még ha az, az agyam is. Mert hogy erről próbált az internet meggyőzni.

image_1.jpg

Bár kicsit bizonytalan maradtam továbbra is, azt olvastam, hogy a szép és okos nő a nehézfegyver, az már tényleg elviselhetetlen a férfiak számára és meghalnak érte. Nincs is izgatóbb, mintha egy nagymellű nő az atomfizikáról beszél... de vajon ebben hány százalékban vesz részt a mell méret és hány százalékban az atomfizika?!

Mindegy, most próbára teszem, elég nagy-e a mellem ahhoz, hogy gótikus katedrálisról szóló művemmel és egyéb skilljeimmel meghódítsak egy pasit... Vajon tényleg szexi az intelligencia? Szóval cici vagy ész?

Jó hír

 

 

 

 

Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni.

Sören Kierkegaard

 

 

 

 

Két szenzációs jó hírem van, amelyeket most habozás nélkül közzéteszek, nem lesz itt semmi izgatottságot növelő fordulat: Az egyik, hogy a kutatóknak végre sikerült megpuhítani a nőket! Több évtizednyi fáradságot nem ismerő kutatás után áttörést értek el, és a nők végre bevallották, hogy igenis gondolnak a szexre és de, legalább annyit mint a férfiak. A másik, hogy mától van munkahelyem! Most jön a kidolgozás:

Amerikában, hol máshol, ott ilyen elszántak szex kérdésben a tudományos munkatársak, újból és újból visszatértek arra az ismeretlen tényezőre, melyet női libidónak hívnak tudományos körökben. Számtalan kérdőíves és egyéb kutatással (meg ne kérdezzétek, hogy az mi volt) próbálták már igazolni, hogy márpedig egy létező dologról beszélünk. Ekkor lépet színre a legvadonatújabb felmérés, amely végre megtalálta a megfelelő kommunikációs csatornát, és azzal az egyszerű kérdéssel fordult a nőkhöz, hogy vajon kívánják-e a szexet. A siker leírhatatlan volt. Eddig mit kérdeztek nem tudom, de a válaszok igen impozáns képet körvonalaznak, a megkérdezett 500 nő közül, akár mind is szexelne! 54 százalékuk kijelentette, hogy elégedetlen a szexuális életével, mert kevésnek tartja! 60 százalékuk heti három/hat alkalommal ábrándozik a témáról, és, hogy fokozzam a hangulatot, 13 százalék, akár mindennap benne lenne a mókában. De még tovább is van, a megkérdezettek 39 százaléka el is élvez minden menetnél. Ennyit az előítéletekről, melyeket  éppen most romboltam le, hogy ne mondjam lábbal tiportam, nincs itt semmi különbség férfi és nő között. Akar itt mindenki mindent,  csak legyen kivel...

Másik téma: Az 1678.- dik életrajzom, úgy tűnik célba ért és hajlott korom, valamint két gyermekem ellenére vidáman és villámgyorsan alkalmaztak a horvát nyelvtudásomnak köszönhetően. Be leszek jelentve, kapok fizetést a bankszámlámra, amelyet gondolom komoly megrázkódtatásként fog érni, hogy hirtelen pénz érkezik rá... remélem fel lesz rá készülve. Nekem is szükségem van még némi  időre, lelkileg fel kell dolgozzam ezt a helyzetet, hogy lassan visszatérek a civilizációba. Lesz biztosításom és bankkártyám és akár vásárolhatok is valami apróságot, mondjuk egy kicsi lila tárgyat, vagy ilyesmit. Ja és akár adót is fizetek, na már.

Már 53,4 problémám maradt.

 

 

 

A vágyakozás története

A szerelmen való befejezetlen, illetve végtelen gondolkodásra igen alkalmas történet következik, előbb azonban ráhangolódásként tessék meghallgatni egy szemtelenül magas szintű szerelmi trallalát - lets dance! (a képek se semmi):

Tudományos alapként meg elmondom, hogy egyes szakértők szerint ehhez a művelethez, amit egyébként köznyelven szerelembe esésnek neveznek, 1/5 tized másodperc kell, és 12 agyterület összehangolt működése... hurrá, én akkor valami területileg, agyhalottakkal futok össze, de ez megint csak egy epés megjegyzés volt a részemről, és lehetséges, hogy az én 12 területem valamelyike van túlfűtött állapotban. Az is izgalmas, hogy az emberek a szívükben jelölik meg a helyet, ahol ez a bonyolult vegyi folyamat lezajlik, holott ugye fenét. Ugyanolyan agymunka ez is, mint a matekpélda, bármennyire földhöz ragadtan hangzik is, mindez.  Összetört a szívem, helyett rossz irányba folynak a hormonjaim lenne a megfelelő kifejezés, örökre a szívembe zártalak helyett az agytekervényem hosszútávú memóriájába helyeztelek, és így tovább.

Nemrégen olvastam Diderot kísérletét a szerelemről, nem tudom, hogy ez fiktív, vagy tényleges történet, de mindegy is. Történt pedig, hogy Diderot, miközben igen kemény munkával alkotta belépőjét a világtörténelembe, azaz írta az Enciklopédiát, aközben azért fiatal férfiember is volt, és érdeklődött a nők, a szerelem, és a szex iránt. Különös tekintettel egy Adél nevű fiatal hölgyre, aki első pillantásra bejött neki.

Érdeklődését, igyekezett összehangolni a tudományos munkásságával is, ezért elhatározta, hogy kísérleti úton bizonyítani fogja az úgynevezett "szerelem első látásra" jelenséget. Erre a célra elsősorban éppen Adélt próbálta megnyerni, hogy kicsit a közelében legyen. A szervezés sikerrel járt, és a leány kötélnek állt, ebben közrejátszott a család ingatag gazdasági helyzete is, bár nemesi családról volt szó, valamint a leány apjának teljesen szerencsétlen alkoholista mivolta. Rövid felvilágosítás után, miszerint tudományosan lesznek vizsgálva az érzelmei, Diderot férfiakat kezdett felsorakoztatni a lány előtt azzal a céllal, hogy Adél valamelyikbe első látásra beleszeressen. Mindezt a tudós egy karosszékből figyelte, hogy végre egy ilyen pillanat megfelelően dokumentálva legyen.  Az alanyokat random szedte innen-onnan, kocsmából, rakpartról, utcáról, klubból. Odaültette őket Adél elé és figyelte a reakciókat, de nemigen történt semmi. A leány hűvösen méregette a férfiakat, azok esetlenül próbálkoztak, néztek, megszólaltak, mosolyogtak. Néhány hónap alatt a leány 74 férfival ismerkedett meg, ebből 30 magáévá is tette a tudomány nevében, és annak érdekében, hogy a pillanat hevében kialakult szerelmet Diderot megvizsgálhassa és jegyzőkönyvbe önthesse.

20140215_blp506.jpg

A leány, megfáradva a munkától, egyik nap odaállt a nagyra becsült tudós ember, Diderot elé és rebegő hangon megkérdezte, hogy tulajdonképpen mi is a kutatás célja, szeretné már megtudni, mert hát kicsit már fáradt ebben az egészben. Mire filozófusunk közölte, hogy a szerelem első látásra dolgot szeretné kimutatni és tudományosan dokumentálni. Hosszú csend következett, majd Adél lesütött szemekkel, alig hallható, elcsukló hangon a következőket mondta (megjegyzem Diderot ekkoriban 24 éves, szőke fiatalember volt) - Akkor nem kellett volna a doktor úrnak semmit fáradnia, mert amióta megláttam a doktor úrat, én azóta másként szedem a levegőt is... Diderot, ekkor lecsúszott a karosszékről, és némileg beszürkült a tekintete, többé nem nézett a lányra. Mint már említettem, azért választotta a kísérlet tárgyául a leányt, mert első pillantásra elállt tőle a lélegzete, de úgy érezte, hogy tudományos szempontból a saját érzelmei nem lennének helytállóak és hitelesek.

Eddig is szkeptikus voltam a mindent elsöprő, szerelem első látással kapcsolatban, nem gondolom, hogy ez egy pillanat alatt működhet, bár vannak erről ellentétes beszámolók is. Sőt, mi több a múltkoriban találkoztam is egy élő férfival, aki saját megvallása szerint átesett ezen az érzésen, részletesen el is magyarázta - de nekem akkor is maradtak fenntartásaim. Én arra jutottam, hogy legfeljebb jó alapot képezhet, egy kellemes benyomás, de ennyi. A történet után, olyan reménytelen érzésem támadt, lám megélték a szerelmet első látásra, de mindhiába, hiszen élni nem tudtak az érzéssel, mert nem tudták egymásnak lekommunikálni. Ebből következik, hogy ez a szerelem első látásra állapot, még ingatagabb, mint gondoltuk, mert lehet ugyan hogy bekövetkezik, de kérdés, hogy tudunk e élni vele, lesz e hozzá szerencsék, a szívünk - akarom mondani az agyunk megfelelően dolgozza-e fel.

Én többedik látásra szeretnék szerelmes lenni, de akkor viszont jó alaposan és kölcsönösen, ja és akkor élni is vele, már az érzéssel.

A túlgondolás nehézségei és egyéb evilági küzdelmek

 

overthinking.jpg

Az megvan, hogy valamit ezerszer átgondolsz? Újra és újra lejátszod a fejedbe, nem tudod elengedni, elemzed? Azt állítják, hogy az emberek 70 százaléka lefekvéskor ezt teszi és újra gondolva a napját azon tépelődik, hogy mit mondott rosszul. Én gyakran vagyok ilyen hetvenszázalékos. Legismertebb ilyen overthinking projektem, amikor három évig tépelődtem egy férfin. Más józanabb életvitelű személy kb. két nap alatt térképzete volna fel az egyedet. Most is ezerszer játszok vissza egy párbeszédet, hogy minek is mondtam ki pár szót... úgy belém hasít, te jó ég mekkora béna voltam. Igaz ittam egy kicsit, de akkor is. Miért mondtam ki ilyen szavakat, pont azokat amiket és miért akkor és hogyan. Most biztos ez vagy az van, ja elmélet gyártásban is állat jó vagyok.

Néha, ha kicsit visszazökkenek a realitásba akkor hideg fejjel megállapítom, hogy várj csak, te hányszor bíbelődsz azon, hogy más mit mondott, és az mennyire befolyásolja a róla alkotott képet? Legtöbbször a két dolog egyáltalán nincs párhuzamban, Tized annyit törődünk ilyesmivel, mások esetében. Mondták már nekem azt is, hogy ezzel rontok el dolgokat, ami bizonyosan nagyon így van. Elrontok én mindent. Most nagyon igyekszem, hogy ne rontsam el dolgaimat, de bizonytalan vagyok nagyon, kivétel az elrontás, abban biztosan regionális bajnoki címem van. A tudós emberek szerint, ez az agyonhajszolt átgondolás a boldogtalanságok legfőbb okozója, az ember ott kreál problémát, ahol nincs is. Ez már csak azért is nagyon kedvemre való, mert amúgy is vannak problémáim, de úgy látszik nekem ez nem elégséges illetve igyekszem utánpótlást gyártani nehogy már kifogyjak a problémából. Az már milyen lenne?!. Ez valami önvédelem is, hogy be biztosítsuk magunkat csalódás, meg bánat ellen. Lám, lám előre tudtuk a dolgot, meg felkészültünk... de ezzel magát az öröm forrását tesszük tönkre. Nem akarom, én boldogságban akarok úszni.

overthinking.jpeg

Felkerestem ilyen építsük magunkat oldalt, ezeket nagyon szeretem, mert mindig valami nagyon nagy bölcsességre fut ki a dolog és én csak röhögök halálra, de legalább jó kedvem lesz. Most azt kerestem, hogy higgadjak már le, nem kell agyontépelődni a dolgot, meg amúgy is hormonális támadás alatt vagyok, szóval nyugi. Íme a tanácsok, á nagyon jó lesz:

1. Gondolj valami jóra

Ezek hülyék, éppen arra gondolok, és azt próbálom megelemezni, hogy miért az, illetve mitől fogom mégis elveszíteni, mert biztos csak nekem jó a másiknak nem, és így tovább. Vagy miféle jóra kell gondolni ilyen általános dologra, hogy mondjuk a Nutella jó. De ezen mégsem gondolkodhatok egész délelőtt. Mondjuk el is foglalhatom magam, de az a baj, hogy közben is előmászik... mármint a gondolat. Leginkább azt szeretném ha lenne egy ilyen reset gombom és tényleg az üres semmire lehetne az agyam állítani.

2. Pozitív szavak ismételgetése

Ó ez a kedvencem, ez az önbeszélgetős, bevonzós dolog. Azt javasolják, hogy ilyeneket hajtogassak, hogy "minden rendben lesz", "boldogság", "béke", "nyugalom", csak még a világbéke hiányzik a listáról. Nem tudom én ezeken leginkább röhögni tudok, semmi eredménnyel nem jár, ezzel az erővel azt is hajtogathatnám, hogy tarkatehén. Egyébként ezt szoktam, végül is ez segített még legtöbbet. Ezt még egész fiatalon fejlesztettem ki magamban, ezt a tartkatehén stratégiát, talán 11 éves voltam, azóta nagyon bevált segédeszköz.

3. Meditálj

Ez az ami nekem még sosem sikerült. Be kell látnom, hogy nem erre születtem, e tekintetben teljes antitalentum vagyok. Ízig vérig a nyugati civilizáció szülöttje, fogyasztói társadalom végterméke, mittom én, de nem megy. Volt már, hogy megpróbáltam, nagyon rákészültem ültem, csak vizet ittam, kiterítettem a nyugalmas földszínű takarót (feng shui) és vártam, és vártam. Totál idegenül éreztem magam a helyzetben, semmi nem jutott eszembe. Legfeljebb ilyenek, hogy viszket a talpam, meg hogy hova lett az a piros blúzom, amit két éve vettem, a francba elfelejtettem visszahívni a szerelőt vagy más hasonló baromságok. Olyanok, hogy boldogan lebegtem, meg csillagközi utazás, amit mások meséltek, zen, meg nirvána no ilyenekről szó nem volt.

4. Élj a mának

Ez megvan. Végre valami, amit teljesíteni tudok. Én aztán csak annak élek, minden egyes anyagilag átvészelt nap csodálatos. Ma sem romlott el a mosógép sem a mikró és ettünk is. A gyerekek csak egymás poharába köpködtek, ez végül is egy kezelhető incidens. Dehogy gondolkodom én hetekre előre, az nem vezetne semmire. Tervezni sem nagyon merek, úgyhogy a legteljesebb értelemben a mának élek. Most ez végül is miben segít nekem?

5. Menj ki a természetbe

Igen, ez mindig jó, kár, hogy a természet kicsit most messze esik tőlem, de szívesen mennék, akár most rögtön is, hol a legközelebbi természet?

Én azt tapasztaltam, hogy bizonyos mennyiségű agyalást sajnos kénytelen vagyok magamra mérni, és egyszer csak felpattanok és azt mondom szarok rá. Még eddig ez segített leginkább.

Egy kellemes impulzus hatására, most elkezdtem képregényeket nézni, hogy ott micsoda szörnyű népek vannak. Démonok, meg sárkányok, meg mittom én brutalitás. Nagyon javaslom, igen komoly feszültség levezető. Most egy olyant találtam, hogy az erős ember fejbe vág egy másik, kicsit kevésbé erős embert és annak kettétörik a feje de így orr magasságában, ott úgy szétnyílik és a felső része elrepül a francba. És szuper fasza hangutánzó szavak vannak kiírva felhőkbe ilyen, hogy krkhhhhhhhhhhhhhrkcsmrk meg eszelős vérek folynak és agyvelők röpködnek, grafikailag finoman feldolgozva és ez nagyon relaxáló. Beleszerettem, a leghatározottabban.

Contemporary love story

Adva van két ember, egyszerű, hagyományos szereplők, semmi droid, vagy alternatív dolog. Adott egy nő és egy férfi. Teljesen átlagosak, és fel is vannak öltözve, a fejükben gondolatok vannak Betoppan egy szép őszi nap és ők megismerkednek, fontosnak tartom kiemelni, hogy tényleg szép őszi nap volt, olyan giccsesen szép, mint a képeslapokon. Sütött a nap, sárgultak a levelek, pont a feladatuknak megfelelően. Az emberek jöttek mentek, ezek meg ott álltak a villamos megállóban és nézték egymást. Megismerkedtek hát, ahogy azt kell. De valahogy itt nem álltak meg az események, a történet folytatódott. Mindenképpen cselekménynek kellett bekövetkeznie. Pedig néha megállhatna minden egy pillanatra, vagy akár örökre? Sőt bizonyos dolgok nem is kellene, hogy megtörténjenek. Lehet, hogy fájdalmat okoznak egymásnak, lehet, hogy kiderül a nő olyan, mint a karácsonyfadísz és csak lóg a pasin, vagy esetleg a férfi érzéketlen vödör és, az első dugás után keresztül néz a nőn, persze az is lehet, hogy csupa jót okoznak egymásnak, de ez nem merült fel, óvatosságból.

Megismerkednek, beszélgetnek, sőt ez sem elég, még beszélgetnek, leveleznek telefonálnak, mindent bevetnek, amit csak lehet, videóüzenet, linkek. A dolog elfajul, csókolóznak. Arra gondolnak le is fekszenek egymással, ha már így alakult, és ellenkező neműek. Telt múlt az idő, s valahogy ezek a viszonyulások bugyogtak, fejlődtek, érlelődtek, mint a barack a fán. Nem maradtak egy állapotban - az élet mozgásban van, mint már azt oly sokan megtapasztalták. Minden elővigyázatosság és óvintézkedés ellenére feltört az igény, hogy esetleg valamilyen irányba vezessen ez az ismeretség. Köznyelven ezt kapcsolatnak hívják, azt hiszem. Bár ezek már ijesztő szavak is lehetnek akár, ki akar itt kapcsolatot?

Nézzük a lehetséges variációkat:

"A" forgatókönyv:

Miután egyre többet beszélgettek, és találkoztak, valami érdeklődésszerű kezdett kialakulni közöttük, állítólag ez teljesen természetes a humán egyedeknél, minél többet vannak együtt annál valószínűbb, hogy valamiféle, úgynevezett érzelem kezd kialakulni. Például vonzódás, hogy egy egészen egyszerűt említsek. Ez fejlődésnek indult. Ha a példányok teljesen önkéntesen vannak együtt és jól is érzik magukat, akkor szinte garantált az ilyenfajta emóciók feltámadása. Szerencsére esetünkben teljesen rendben volt mind két fél és egyre inkább egymásba bonyolódtak. Régebben ezt egyszerűen szerelemnek hívták, de hőseink nem szerették ezt a hagyományos kifejezést, ők "csak "bírták" egymást, meg "kedvelték" egymást. A történet egyre inkább kezdett valamiféle hagyományos love sztorivá fejlődni, akarva akaratlanul. Lassan minden tökéletes lett, a napra lehetett nézni, de ide nem, úgyhogy fennállt a veszélye, hogy majd el is romlik és bekövetkeznek az egyéb forgatókönyvek, de most még jó, jó, jó.

"B" forgatókönyv:

Miután egyre többet beszélgettek, és találkoztak, valami vonzódásszerű kezdett kialakulni, azonban kiderült, hogy a férfinek van egy barátnője, aki hát nagyon szomorú és magányos, és éppen ezért nem lehet vele még szakítani, mert akkor összeomlás van. Hogy ez pontosan mit takar, az nem bontakozott ki, a történet ezen szakaszában, de el lehet képzelni. A kapcsolat tehát megrekedt valami érdekes felemás állapotban, mint amikor a Tom és Jerry rajzfilmben a Tomot leöntik gyorskötő gipsszel és úgy megdermed futtában, valahogy így álltak egymás közelében a férfi meg a nő. Elég érdekes, nem? Vagy inkább más kifejezést illene ide? Mit lehet itt tenni? De lehet, hogy a nőről derült ki, hogy frigid, erre most nem emlékszem, és a férfi variálta agyon a dolgot, hogy most ő nem tud kefélni és félig sem az, mint ami. Akár ez is lehetett.

734ada87bcfffe35edab1ae0642c087e.jpgDe, vagy éppen ezért:

Az idő közben futott tovább, már csak ilyen ez, mint a 4-6-os villamos, az is csak megy megy ide oda, éjjel nappal. Az "A" forgatókönyv erős, szirupos kifejlet felé mozog, a női szívek örömére de hallottam már olyant is, hogy férfi embereknek is tetszik az ilyen pozitív végkifejlet. Csattanó az lehetne, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak, vagy esetleg míg meg nem unták egymást.

No de mi van a "B" forgatókönyvvel?

Tényleg  mi van azzal? Kézenfekvő: idővel azért kilépnek ebből a dermedt állapotból, merthogy jó érzik magukat egymástól. Kellemetlen, de így van: az ember inkább érzi jól magát, mint nem. Tehát, azért csak, csak találkoznak és törődnek egymással, ebből következően megint csak beindul a már ábrázolt kémiai folyamat, miszerint egyre inkább kedvelik egymást. Tehát a kapcsolatnak fejlődni kell valamerre, és valakinek a kezébe kell venni a dolgok alakítását. Egy szép nyárvégi napon aztán, amikor a galambok a szokásukhoz híven le fel röpködnek, sőt totyognak is, elhangzik a kérdés: Akkor hogyan tovább? Vagyok én neked valaki? kérdi a nő és elmegy, mintegy időt hagyva, a dermedt férfinak.

"C" forgatókönyv:

A férfi habozás nélkül úgy dönt, hogy igen valaki neki a nő, lezárja halódó kapcsolatát, azonmód felhívja a nőt és elmondja, hogy mennyire fontos neki és, hogy mennyi örömét leli benne, majd innen átkanyarodunk az előzőleg már megtárgyalt "A" forgatókönyvhöz. Happy end, könnyek,  zsebkendő.... egyébként a mai időszámítás szerint ez a legkevésbé valószínű lehetőség.

"D" forgatókönyv:

A férfi időt kér, sőt húzza azt - majd - mondja, most nem tudok még dönteni, nem tehetem meg a másikkal sem, hogy csak úgy otthagyom, meg nem is tudom. Legfőképpen. A nő mélazgat, de időt ad, mert már ugye nyakig benne van, már voltak szép pillanatok, egymásra csodálkozások, szóval reménykedik...sír, vergődik, készül a legrosszabbra, aztán legyint, aztán megint sírdogál, aztán elküldi a picsába, a férfit persze... szóval hagyományos érzelmi felindulásról beszélhetünk, gondolom ismerős. Némi tépelődés és szükséges válsághelyzet, krízis, érzelmi hullámvölgyek átvészelése után bekövetkezett az olvasók által emelt díjas hívásokkal megszavazott "A" forgatókönyv.

"E" forgatókönyv:

A férfi némi habozás után úgy dönt, hogy marad a megszokott felállásnál, ott már nem érheti csalódás, sem váratlan fejlemény, a sáncok megmerevedtek. A kérdésfeltevő, amúgy is sarokba szorította vagyis megmutatta, hogy tud kellemetlen is lenni, úgy kell neki, tehát ejtve van. Ki tudja amúgy is, hogy hogyan is sikerülne...alig is ismeri, meg hát szerelemről szó sem volt. Tehát üzenet nélkül, vagy ez azért nagyon durva, na legyen, szóval egy szűk szavú üzenetben közli, hogy valószínű félreértették egymást, ő nem is gondolta, hogy ez bármi lenne. Ja hogy csókolózott meg ilyenek, á csak hagyta magát sodródni az eseményekkel, a részéről ez nem jelentett semmit. Persze lehet az is, hogy a nő meggondolta magát és mégsem kér a pasiból, hiszen, ha eddig húzta az időt, akkor kár vele foglalkozni, őt csak olyan férfi érdekli, aki él hal érte, vagy mi, valamely újságban is ezt írták, hogy ő ezt érdemli.

(Az olvasók kedvéért, meg hogy ne legyen olyan rövid  ez az írás, az "A" forgatókönyvet is lehet tovább variálni. Miért is ne játszadozhatnánk tovább, az este kiadja. Nagy valószínűséggel az olvasó is egyedül van, vagy egy nyomorult kapcsolatban és éppen nem tud magával mit kezdeni, szőjük csak kíméletlenül a szálakat.)

A/1 Az élet napos oldalán vagyunk, minden egyre szebb és jobb, mivel marha jó együtt lenni és kiválóan el tudják már együtt tölteni a szabadidőt, elég gyorsan kézenfekvővé válik, hogy akár együtt is élhetnének... és akkor jön a rettenet, valamelyik fél összeroppan, mert ráérezz, hogy még nem élt eleget és még meg sem valósította magát, és légy önmagad, meg más reklámokat is látott. Ebből arra következtet, hogy még nem érett meg az idő.

A/2 Minden nagyon édesen alakul szuper jó együtt, eszméletlen jó együtt aludni, együtt ébredni, szexelni. Álom szép minden, hova lehet ezt még fokozni. De akkor megismétlődik a forgatókönyv, a férfi beszerez egy harmadikat, hajlik rá tudjuk.... vagy akkor a nő arra gondol, hogy neki mégsem jó teljesen a szex ezzel a férfivel, és akkor belebonyolódik egy egyéjszakás kalandba, ami kiderül és fuccs az egésznek...de lehet, hogy a férfiről kiderül, hogy a greenpeace aktivista és minden szerdán leönti magát fáradt olajjal egy performance keretében, a nő meg bevallja, hogy brazil sorozatfüggő és hangosan zokog, meg az orrát fújja az érzelmes jeleneteknél, de lehet hogy a férfi szerint csak és kizárólag tubusos majonézt lehet vásárolni, a nő meg azt mondja marhaság, csak a flakonos a jó. Ez a kérdés aztán olyan repedést indít el kapcsolatukon, amely válsághoz és szakításhoz vezet. Nehéz ügy. Sajnos nem hallottam pontosan a mese végét. Ezeken kívül még legalább 437 okot fel tudnék sorolni, hogy miért is nem működött a dolog, viszont arra, csak egyet, hogy miért igen: ez az akarat, de ez biztonsági okokból senkiben fel sem merült.

1170681_10153735588351011_10250639663988444_n.jpg

Vajon melyik lett a valódi befejezés? Hova csűrték csavarták a történetet ki tudja, biztos sokat foglalkoztak vele, de az is lehetséges, hogy az egész feltevés hibás volt és elmentek egymás mellett a villamos megállóban, ridegen ahogy az már lenni szokott, mert tudjuk jól "a viszonyok veszedelmesek".

Lehet elmúlok egy időre...a lelkem egy halott verébhez hasonlít, már ha láttatok ilyent. én nem, de van egy érzületem, hogy hogy is néz ki.