Fehér királyné

Újabb történelmi faszacsajt találtam, Woodville Erzsébetet, úgy értem megvolt ő, csak én most olvastam róla, az én köreimet kerülte el, de csak eddig.

Előbb azonban egy roppant fontos bevezetőt kanyarítok ide, ugyanis választ kaptam a nagy kérdésre, miért is nem találnak egyes nők párt? Há, mer rossz sorszámot húztak! Egy demografikus elmagyarázta, hogy ebben a kelet-európai térségben bizony nem jó a férfi, nő arány, 100 nőre 95 férfi esik, így aztán ötre nem esik senki... Na most, akik a 96, 97  és satöbbi sorszámokat húzták, hát... na ennyi gyerekek, vége az izgalomnak. Most már csak azon a stratégián kell agyalnom, hogyan tudnám a sorszámomat kedvezőbbre váltani, egyáltalán akarom-é. Hátha egy 37-eske kidőlne a sorból és beugranék, vagy valami egyéb megoldás?

Térjünk vissza Erzsébethez, aki bizony megállította az eszemet, nagyon felnézek rá. Én hajlamos vagyok csodálni a női teljesítményeket. Ezernégyszáz akárhányba járunk, a nő közvetlenül a fejős tehén, a felnyergelt ló, a házőrző kutya, a só és az ablak után következett értékben és hasznosságban. Kivételt képzetek a lovagi versek, ott a nő az első helyen szerepelt a védelem alá vonható ereklyék között. Sőt egy lovagnak az élete során mindenképpen meg kellett mentenie egy veszélyeztetett szűz lányt, egy  bánatos özvegyet és egy reszkető némbert, amíg ezt nem teljesítette nem számított lovagnak. Állítólag erre a területre egész iparág épült, akik az említett kategóriákban jelentkezőket hajtottak fel a lovagjelölteknek, de azt hiszem elkalandoztam Ebben a történelmi környezetben aztán, Erzsébet egy bokorból kiugorva megszerezte magának IV. Edvárd angol királyt. Tömören ennyi. Ezt a hőstettet érdemes alaposabban körüljárni, merthogy vélhetőleg egy dokumentált, szerelem első látásra szituációval állunk szemben, és a teljesítmény mindenképpen figyelemre méltó. A hölgy teljesen értéktelen volt, mindennemű vizsgálódás alapján, özvegy, két kiskorú férfigyerek anyja, idősebb, mint a király, ezenfelül éppen elveszítette minden vagyonát. Szóval a mai nézőpontok szerint, teljesen érdektelen, sőt kockázatos választás lenne. De nem úgy ezen régi időkben, amikor kőbevésett szabályok voltak. Ráadásul közrendi származású volt, és mégis mindezek ellenére királyné lett belőle. Le vagyok nyűgözve. Persze tudom, nem minden bokorból lehet királyra ugrani, szóval ez is nagy segítség volt, hogy ő egy ilyen bokrot talált. Férje halálát követően ellenségei még a vagyonából is kiforgatták, ezt nem részletezném, voltak idők, amikor ez igen egyszerűen ment, manapság minimum egy bank kell hozzá. Hősnőnk, azonban nem adta fel, meghallotta, hogy a király hamarosan a környéken fog járni, így nagyszerű tervet eszelt ki: amikor a király arra lovagol, ő kiugrik a bokorból és könyörögve kéri, hogy legalább valami kis birtokot hagyjanak meg neki, hogy megtudjon élni a gyermekeivel. A többi már történelem.

Jó lenne tudni mivel érte el ezt az eszelős eredményt? Egyszerű kémia? Esetleg tudott valamit? Mivel varázsolt? Meg lehet nézni, most annyira ultra jónő volt? A képen látható frizura nem tűnik nagyon előnyösnek. Lehet, hogy akkor nagyon trendi volt ez. A fa mögül kilépve azonnal tarolt? A király ennyire ki volt éppen éhezve, hogy azon gondolkodott, bárcsak rámesne egy nő a bokorból? Érdekes lenne megfejteni. Na mindegy, a nő egyébként utóbb a Rózsák háborúja nevű össznépi társasjáték egyik animátora is volt, vagyis, egy nagyon aktív leányzóról van itt szó. További érdekes fejlemény, hogy később a házasságban sem unták meg egymást a férjével 1466 - 1480 között 10 gyermekük született, az utolsónál a királyné már 43 éves volt. Azért nem lett több, mert a király meghalt, iszonyat zűrzavart hagyva maga után. Mellesleg, az összes fiát meggyilkolták, mint királygyanús elemet. Életben maradt lányát végül sikeresen hozzáadta VII. Henrikhez, ezzel megoldotta, hogy ő legyen VIII. Henrik nagyanyja, ügyes volt mondom.

Gondolkodtam, hogy lehet hasznosabb lenne, illetve helyesebben mondva, sokat nyertünk volna, ha a háborús és egyéb beszámolók helyett, mellett, ezeket a tapasztalásokat is megőrizték volna a krónikák és most szemezhetnénk ezekből a jól bevált praktikákból...

Ennyi, lehet ezen a rávetődés dolgon kellene gondolkodni? Mégis rámenősnek kell lenni? De persze nem ragozom tovább, mert mindjárt a fejemre olvassák, hogy nyarvogok a férfiak után, pedig csak elméláztam egy nagyszerű teljesítményen. Én jól el vagyok, azért kicsit jobban figyelem a bokrokat mostanság, melyikből merre lehet ugrani. A végére egy pofon egyszerű tanács, hogy ne maradjunk bölcsesség nélkül:

Idézetet találtam

“Women need a reason to have sex. Men just need a place.” ~ Billy Crystal

 

Hm, lehet, hogy már férfi lettem? Á, csak vicceltem. összebonyolódtam, nekem rízön is kell, meg hely is. Fiú vagyok vagy lány?!

sex-500x492.png

Nah, mik vannak!

Ma csaltam, elmentem és megettem egy habos málnást. Tudom rettenetes, úgyhogy ma egy kilométerrel többet fogok futni, ha a belemet veszejtem is. Így próbálok egyezkedni a lelkiismeretemmel - hah, ne vegyétek teljesen komolyan. Én már csak a vállamat rángatom erre, látva a nagy seggű, deformált nőket, amelyek most divatba jöttek. Olyanok már, mint az a a hajtogatós virsli lufi, hol itt puffadnak, hol ott, nem lehet ezt már komolyan venni, úgyhogy vagyok, amilyen vagyok, ezen már nem fog múlni semmi.

p7270441.JPG

Ebben a lelki frissességben, hát mit olvasok, hogy a férfiak is csalnak, mégpedig úgy, hogy megjátsszák az orgazmust. Halok meg, hát mi fog itten még kiderülni. Nagyon komoly a téma, tudományos megint, nem csak úgy kitaláltam, vagy valaki más kitalálását hozom ide. Itt olvasható angol nyelven: Sexual and Relationship Therapy ez egy újság, internetes. A hírek szerint pontosan 458 férfi kérdeztek meg, gondolom van valami számmisztikai jelentősége is, de sajnos a spirituális vonalam ma nem működik, 18-29 éves kor között. Valahogy így: Te figyelj, van olyan, hogy megjátszod? Csak viccelek. (Azért elismerem, hogy ezt most megpróbálom elképzelni, hogyan játsszák ezt meg a férfiak, zihálnak egyet? Majd anya ez jó volt - felkiáltással odébb kászálódnak?!) Az eredmény döbbenetes, nem tudom mit szólnak az itten férfiak hozzá legyenek akárhány évesek. Ebből a csapat férfiből  230 azt vallotta, hogy az elmúlt négy hónap folyamán legalább egyszer megjátszotta az orgazmust. Kész vagyok, csak pislogok. Eddig ez a nőknek fenntartott színjáték volt, mindenfelé ezt olvasgattam, hogy ezt a nők csinálják, és hogy nem szabad, mert káros a kapcsolatra, a nemi életre, az időjárásra, és még egy csomó egyéb dologra. És akkor tessék. Ami még kiderült, hogy ez nem is ilyen egyetlen eset volt, hogy így ráfutottunk az életükre és lám egyszer megjátszották az orgazmust, hanem ezt úgy teszik rendszeresen. No annyit elismertek, hogy ez inkább vaginális aktusnál lehetséges...

A témára rácsodálkozó kutató szerencsére még azt is megkérdezte, hogy de miért, emberek, miért teszitek ezt? A következő válaszokat kapta:

1. rossz tapasztolatok a múltból (mi lehet ez?!)

2. a partner nem elég vonzó (oh my godness)

3. túl sok ital, amit megittak az aktus előtt (jaj)

4. valójában nem is volt kedvük a szexhez (a férfi is mondhat nemet - szerintem)

5. nem akarják megbántani a partnerüket (ah)

Hova vezet ez, gyerekek? Jó volt édes? De biztos? Mutasd! MUTASD!

Most már csak két nyitott kérdés maradt ma estére, ami még izgat: az egyik, vajon káros-e a mikrohullámú sütőben melegített kaja, rákos leszek azonnal, vagy csak lassabban, képtelen vagyok eldönteni, annyi ellentmondó hír van erről, illetve, hogy a fahéj valóban fogyaszt-e, ezt is sürgősen meg kellene fejtenem.

Más, ezt tanultam a múlt héten:

 

Meddig?

12507114_10153746432076011_7076667277907470545_n.jpg

Legyél olyan, mint egy postabélyeg! Addig tapadj rá valamire, míg célba nem érsz!

Josh Billings

És ez biztos?

Alibanya

Porszívóztam. Egy nő mindig csináljon valamit - ez az én mottóm - így lesz hasznos... Az agyam persze dolgozott ezerrel, mert nagy meglepetésre ez a tevékenység nem kötötte le minden erőforrásomat. Azt meg már tudjuk, hogy a legjobb gondolatok, házimunka közben születnek. Szegény Agatha Christie is kénytelen volt mosogatni, hogy néhány krimi eszébe jusson, hiába, így vagyunk programozva. Egy ideje azon gondolkodtam, hogy meddig? Meddig kell egy cél érdekében az embernek megfeszülnie? Lehet akár feladni is? Vagy, az már a gyengeség jele, és akkor máris lúzer az ember, vagy mi? Lekvár vagy, rinyabéka, nem teszel semmi erőfeszítést, várod az ölbehullás, az ablakon bedobálást és így tovább. De, másfelől mégis meddig kell erőt feszíteni? A vasemberség is lehet unalmas, már egy darab gránitnak érzem magam időnként, gyakran.

Nézzük csak, elhatározol lassan, vagy gyorsan valamit, most nem ilyesmire gondolok, hogy szeretnék egy könyvet, vagy ruhát megvenni, vagy moziba menni, ezek banális dolgok, ezeket akarja az ember, aztán vagy megvalósul, vagy nem. A nagy tervekkel kapcsolatos a tipródás, elhatározod, hogy változtatsz az életeden, hogy másként éled, de valahogy nem sikerül, meddig kell erőltetni, kitartani? Kitűzöl egy célt, amit szeretnél megvalósítani, de sehogy sem akar összeállni a dolog. Akkor hányszor kell nekifutni? Tényleg mindaddig, míg nem sikerül? És ha soha? Meddig kell akarni? Míg tényleg bele nem pusztul az ember? Lehet, hogy túlzó volt a cél, megvalósíthatatlan? Nem jól lettek felmérve a lehetőségek, a körülmények, akkor ér feladni, vagy újratervezni? De lehet éppen akkor téved az ember, és csak a könnyebb utat keresi? Na? Egyáltalán milyen célokat kell kitűzni? Könnyen megvalósítható, vagy szárnyaló? És mondjuk a szárnyalókat lehet inkább feladni, hiszen úgyis szárnyaló volt, a magamfajtának elérhetetlen? Gondolom mindenki tudott követni.

12049268_10153555180471011_7160676832910268588_n.jpg

Megkapni valakit, ez is lehet egy cél, vagy új munkahely, vagy lefogyás, most csak úgy random gondolkodom, inkább az úgynevezett kitartás a tépelődés tárgya. Meddig, meddig kell ezért minden erőt bevetve harcolni, és mikor kell, lehet feladni. Lehet, hogy éppen akkor adom fel, amikor már a majdnem célt értem? Karnyújtásnyira vagyok, csak a fáradságtól már nem is látom a dolgokat? Vagy már tök mindegy, ha ebbe az állapotba kerültem már az elért célnak se tudnék örülni? Milyen támpont van, mire lehet támaszkodni? Miből lehet, tudni, hogy ezt most már nyugodtan feladhatom, felesleges a kitartás, ez egy halott terv, egy elérhetetlen? Illetve, ez az amiért a végtelenségig harcolnom kell, mert a végén elérem a célom. Van nehezebb döntés a feladásnál? Kiöntsem vagy se, az eddigi töméntelen energiát, amit a feladatba ömlesztettem? Illetve feleslegesen rakjak még bele, nem eleget pazaroltam már eddig is? Lehet a küszöbön állok? Lehet mégsem volt felesleges? Miért ilyen rohadt bonyolult minden? Néha már annyira fáj ez a folytonos döntési helyzet, hogy reggelente a bugyit is nehezemre esik kiválasztani. Kezdtem érteni a Zuckerberget, az összes szürke pólójával. Viszont sikerült megdöntenem az egy posztban elhelyezhető kérdések számát, ez a cél mindenképpen megvalósult.

Mentem hazafelé a buszon, két nő beszélgetett a Juliról, aki egy magányos picsa, nincs senkije, és néha ideges, mert hogy baszatlan, mi mástól is lehet ideges egy nő, Juli egyben a főnökük is úgyhogy a téma különösen élvezetes. Azt mondta erre az egyik, bizony, még gyereke sincs, mert egy parazita is a szemétje.. Hát itt tartunk, ki vert a verejték, egyetlen bizonyítéka van már a hasznosságnak - a gyermek.. Úgy tűnik, vannak kérdések, amelyeket mások szeretnének megválaszolni helyettünk Én ezt se szeretném, akkor már inkább tipródnék. De meddig? és itt akkor lehet újraolvasni az egészet...

A világon csupán két tragédia van. Az egyik az, ha valaki nem tudja megszerezni azt, amit akar, a másik az, ha megszerzi.

Oscar Wilde

Készen állsz egy új kapcsolatra?

Van egy hipotézis, mely szerint az apám az oka mindennek! Főleg annak, hogy milyen férfit választok, állítólag annak is, milyen nőnek érzem magam, de ne rakjunk túl sok terhet az öreg vállára. Nem gondolom, hogy ez ilyen egyszerű lenne: Az már világos, hogy én el bírom a szótlan, és érzéketlen férfiakat. Póker arc? Engem nem zavar össze. Ridegség? Hagyjad már, engem ezzel nem lehet meglepni. Véletlen apám is ilyen volt, illetve még most is ilyen. A múltkoriban elgondolkodtam: azt hiszem eddig 17 mondatot beszéltünk, apám és én az élet folyamán, talán, de lehet hogy túlzok. Anyám közvetített, gyakran kezdődtek így a mondatai: apád szerint, meg apád azt mondta... Próbálta kitölteni a hézagot szegény, de szerintem ezek nagy részét ő találta ki. Apám nem üzent ilyen módon sem, főleg nem magvas mondatokat.

Készen állok-e, egy új kapcsolatra? Néha azt gondolom, hogy igen, máskor meg azt, hogy nem. Ilyen egyszerű vagyok. De ez olyan nőies is egyben, olyan cuki bizonytalan, nem? Arra viszont készen vagyok, hogy típust váltsak, most egy mosolygóst kérnék, egy csillogószeműt, aki nem fásultan néz rám, hanem nevetve, vagy ilyesmi. Mondjuk néha örül nekem, akár. Hihetetlen.

9-signs-youre-finally-ready-for-a-new-relationship.jpg

A szokásos turkálás közben, találtam egy igen alapos felkészítő írást arról, hogy hogyan is tudjuk önmagunkat ellenőrizni készek vagyunk-e, egy új szerelem befogadására, istenem ezt most olyan szépen leírtam, hogy meg is állok egy pillanatra.

Első kérdés, amit magunknak szegezhetünk, mivel már sok ilyent olvastam, van is egy helyes tükör a fiókomban, hogy magamnak tudjam szegezni ezeket a bizonyos kérdéseket. Csak a a hatás kedvéért.

1. Elég időt eltöltöttél már egyedül?

Hát hogy a fenébe ne, évek múltak el, de attól tartok, hogy ez elég relatív, van aki egy napot sem tud egyedül lenni, ezért annak az egy hét is igazi szenvedés. Én meg ugye vígan töltöm magányos napjaimat a bérleményben. Ez a fogós ebben, hogy nem tudni kinek mennyi az elég. Négyszemközt azért bevallom, hogy kicsit már elég - mármint nekem - tehát lehet, hogy  ezt kipipálhatom, Vagyis egyhetednyit akkor kész vagyok az új kapcsolatra, mert hogy hét szempont lesz, szólok előre.

2. Érzelmileg nyitott vagy?

Képes vagy már érezni más ember iránt valamit? Az ex iránti gyűlölet nem számít, egyéb érzések? Kezd érdekelni a másik nem? Rácsodálkozol egy helyes példányra? Erősen gondolkodom, de talán már ott billegek, hogy kezdenek a felhők szétoszlani. Lehet, hogy már ezt a feladatot is meg tudom oldani. Csak engedje meg valaki...

3. Tudod, hogy mit akarsz?

Kezdődnek a bajok! Éreztem, hogy nem lesz ez virágkarnevál. Tudom, hogy mit akarok? A francba, hát persze, egy dögös, okos pasit akarok, álomszép testtel, szellemes homlokkal, széles mosollyal, szédítő gondolatokkal, és ugye csillogó szemekkel. Na de, ha ilyen nem fordul be azonnal a sarkon, akkor végül is kit szeretnék, és mit szeretnék vele, tőle. Azt hiszem ezen a ponton még kell dolgozni, férjet már nem akarok, akarok együtt élni? Lehet azt sem, de viszont egy éjszakát sem akarok, nagyon kidolgozatlan ez még, úgy hogy azt hiszem, nincs pipálás.

4. Már feldolgoztad az előző kapcsolatod?

Fel? Dolgoztam? Eléggé feladta a leckét az előző kapcsolatom, nem tudom, hogy maradtak-e tüskék, annyit azért látok, hogy ha ősz hajú férfit látok, akkor sikítva futnék messzire. Lehetséges akkor, hogy még maradtak eldolgozatlan szálak? A telefonomba még képtelen voltam belementeni a volt férjem számát, akkor lehet hogy még küzdök egy, két dologgal? Csak óvatosan kérdem. Gyanítom, hogy ez még nem áll a legjobban. Azért abban is biztos vagyok, hogy szép emlékké nem fog felfejlődni.

o-woman-sad-facebook-700x325.jpg

5. Képes vagy bízni újra?

Ezt kipróbáltam, képes vagyok, tudok bízni, hinni egy férfiban! Hát, nem a legjobban jöttem ki belőle eddig, de ez biztos a véletlen műve. Én azonban rendületlen bízom a férfiakban és ebben nagyon előrehaladott vagyok, lehet az ilyent hívják naivnak, vagy egyenesen hülyének? Gondolkodtam ezen is, de most erre inkább nem válaszolok. Megbíztam újra. Akkor, ez talán pontot ér.

6. 100 százalékosan elfogadtad magad?

Rázós kérdés, lehet, hogy még nincs meg a száz százalékos feltöltöttség, de nagyon közel járok, mert hogy nincs máshogy értelme. Ezt már teljesen megértettem. A jövőben csak olyat akarok, aki el tud fogadni, nincs megalkuvás, azért megjegyezném, hogy nem kell halálra rémülni, nem vagyok egy vészes személyiség. Én nagyon helyesnek találom már magam.

7. Na de és szereted is magad?

Mennyi nehéz kérdés, most hogy? Szeretem-e magam? Ez maradjon titok...

Az összesített pontok alapján magamat félkésznek nyilvánítom. És akkor énekeljünk finnül, ez olyan kedves fordulat, nem?

Alibanya a szuperhős, de mennyire?

 

Annyit hallottam már, hogy te milyen erős nő vagy, hogy már unásig. Egy darabig élveztem ezt az állapotot, de elég rövid volt ez. Asszem kedden kezdődött és csütörtök reggelre elkezdett halványulni, aztán szombatra már semmi se volt belőle, egyszer. Utána már nem akartam annyira erős nő lenni, de nem volt ilyen opció. Régebben már írtam erről kevéskét, azóta sem változott ez. Most ott tartok, hogy csak akkor ijedek meg igazán, amikor erős nőnek neveznek, akkor kezd gyanús lenni. Mit akarsz öcsém? Én varjam meg a farsangi jelmezt az egész 6. b-nek, vagy mi egyéb alattomos terved van velem.  Másfelől mi a fene lehetnék, most őszintén, egyedül vagyok két kiskorúval. A világ küzd körülöttem, és a palacsintát sem sikerül mindig megfordítanom a levegőben. Pont az kéne még, hogy gyengéden beomoljak, mindjárt még két ember kétségbeesne.

Kérdés azonban, mennyire valós ez a nagy erősség?! Azért én magamnak gyanús vagyok, ezt itt titkosan elmondom és eztet lehet mostan megtesztelni. Figyelem, ez megint egy nagyon komoly megírás lesz, tudományos alapokra helyezve. Általában zorall vagyok én, állok a kőszikla tetején, a páncélom mellett ott csillog a kardom, vállamon a tegez, és szőke hajamat szilikon mentes fényezővel kezelem, csak úgy. Most tudományosan is bizonyítani szeretném szálkás mivoltomat. Bevezetésképpen elmondom, hogy nagy a különbség a megjátszási, póker arcos zorall és a mentálisan erős, lélekből kemény zorall között. Pici zsákutcaként megjegyzem, hogy a férfiak nem szeretik az ilyen zorall nőket. Ők azt szeretik, ha ők maguk a zorallok és sóhajuk maga a passzátszél és a nő meg odaomlik, gömbölyödik, aláhull a vállukra, mellükre, lábuk elé, hogy esetegesen arrébb gurítsák, ha úgy adódik, vagy már nem kell. Viszont, amikor lazán közlik (figyelem szélsőséges példa következik az életből) a vasárnapi első és második rántott hús között, hogy anyukám figyeljél én ezt nem bírom tovább kezelni, van egy titkos gyerekem, holnap lesz ötéves, megértem ha haragszol. Akkor mi legyen a nő, ha nem zorall, na ugye. (Van másik változat is, amikor a nő mondja, hogy Miki nem a te fiad, nem, hiába olyan a keze formája, de ezt a hasonlatot meghagyom a férfi posztolóknak)

Térjünk rá azonban inkább a megmondásra:

1. A bizonytalanság leplezése

Persze, hogy leplezem, ezzel viszont bizonyságot teszek hogy nem vagyok igazán kőkemény, hanem sőt önbizalom hiányos és ijedtke vagyok inkább, és csak úgy hajtogatom, hogy erős vagyok én. Mert a valódi zorall, kőkeményen erős ember, bevallja a gyengeségeit és fellelhető szabadidejében azon dolgozik, hogy azokat magasabb szintekre emelje. Na. És hát az önbizalma, az is nagyon meg van alapozva és nem mélázik rajta. Így szabadon, lélekerősen tud bizonytalankodni. Alibanya -1 zorall pont

2. Nincs kudarc, vagy tévedés

Bizony, a látszat keménység azt mondja, hogy tévedhetetlen vagyok, erős vár az én lelkem, testem. Vagy jól, vagy sehogy. Bezzeg a mentálisan valóban erős meg azt nyilatkozza, hogy minden kudarc egy lépcsőfok a sikerhez, bár ez elég Coelhósan hangzik, de ez a valóság. Én már annyi kudarcot összegyűjtöttem, hogy ha tényleg lépcsőfokok lennének én az Empire State Building tetején járnék, és ott zorallkodnék mint denevérasszony. Kőkeményen érzem ezt. Sajnos nincs így, sehogy sincs. Inkább azt érzem nemigen van lehetőségem kudarcra. Alibanya, már megint egy mínusz pont.

3. Az önértékelésed attól függ, hogy mások hogyan látnak

Hm, mit tagadjuk volt ilyen időszakom, de most már tudom, hogy az volt a krémestészta korszak. Azonban megszálkásodtam, hú de nem érdekel ki mit gondol rólam, olyannyira így van, hogy ezt nehezen is tudom szavakba önteni. Na jó a szülői értekezletre nem megyek metál szerelésbe, és anyámat nem avattam be az online társkeresős múltamba, de ez minden. Itt begyűjtöm a pluszos pontot.

4. Elfojtott érzelmek

Sokakban az a tévhit kereng, hogy az érzelmek elnyomogatása az az erő maga, a power, és legfeljebb egy érzelmi kitörésnek lehet teret adni, ez pedig a düh, azt valamiért leginkább ki szabad, ki lehet mutatni. Nekem kicsit más az ízlésem, de ki tudja. Állítólag az sokkal zorallosabb, ha az ember meg meri mutatni mikor fél, mikor szorong, meg hasonlók, én ezzel sem vagyok annyira azonos, néha persze, megbízhatóbb környezetben. Egyéb érzelmek megmutogatása meg merő kalandvágy, elfutnak az emberek, már nem akarják, hogy szeressék őket. Ebben a kérdéskörben a nulla pontot szavaznám meg magamnak.

5. A fájdalom tagadása

A népi dicsőségtáblán előkelő helyen áll a fából faragott királyfi, aki rezzenéstelen arccal tűri a fájdalmat legyen az lelki vagy fizikai. Igen, ebből tanulva még most is azt gondoljuk hogy a kemény büszkeség és magas jellem szimbóluma, ha valaki nem vesz tudomást megrepedt szívéről. Negatív, a valódi mentális erővel bíró zorall nem érdekelt ebben a dologban, ő nem így próbálja lenyűgözni az embereket és a fájdalmat is tanulásnak tekinti (Coelho gyanús gondolat) Én például nem mindig mondom el, hogy fáj a fejem, pedig fáj. Szerintem nulla pontos vagyok ebben.

6. Azt gondolni, hogy mindenre képes vagy

Úgy mégis mire gondolhatnék, amire nem vagyok képes, az nem is lesz megoldva megcsinálva, elvégezve, tehát a szemlélet adott. Tudom kell tudni segítséget kérni. Igyekszem. Az egészséges önkép nagyon fontos, bizony, az "én mindenre képes vagyok" felirat jól mutat a falvédőn a konyhában, de a valóság máshol van, odaát. A valódi lélekerő, realistán szembe néz a lehetőségekkel és fejet hajt a hiányosságok előtt. Egye fene azt a 20 ezrest kihívom a vízszerelőt. Alibanya bizonytalan ezen a területen, néha próbálok varázsolni, az hova számít, szerintem itt sincs pont.

7. Hatalom mások felett

Gondolom érezhető már a tendencia, hatalmat mások felett, csak a látszólag kőkemény emberek akarnak, a valódi erősség abban rejlik, hogy hatással legyünk másokra, észrevétlen. No most nekem még ordítva sincs módom hatással lenni a már említett két kiskorúra, akik a másik emberek itt a közelemben. Aztán okulva az itt leírtakból mentálisan próbáltam rájuk hatni, szellemi fölényemmel, de úgy sem sikerült, megvetően végigmértek. Frusztrálva lettem, mínusz egy pont.

Most mondta a kolléganőm, hogy ő biztos volt benne, hogy nekem van tetoválásom, mert olyan vagányos vagyok, ez ér egy fél pontot? Mert ha nem elég gyalázatosan álok a szuperhős, zorall mérőkémben... heh megint lelepleztem magam.

 

Breaking News

http://www.mirror.co.uk/tech/sex-gone-within-30-years-7642207?ICID=FB_mirror_main

Nagyon sok rossz hír kering a világban, vannak itt országok atombombával, meg van ahol törvényt hoztak, hogy nem lehet az utcán fészbukozni, na de ez: Rettenetes jövő előtt állunk! A legújabb kutatások szerint a szex 30 éven belül el fog tűnni a világból és legfeljebb extrém sport formájában marad fenn, egyes elvetemült körökben. Bevallom törékeny lelkem teljesen megadta magát a hírre, bebújtam egy pléd alá, a szomorkodásra előlátott fotelemben. (viccelek nincs ilyen) Nagyon megviselt a hír, lehet ennek előjeleit érzem? Hát de mi lesz velünk kérem szépen? Valahogy én lennék előhírnöke ennek a jelenségnek? Tudjátok mint, amikor írnak a globális felmelegedésről, és ilyen képek vannak mellette, hogy a folyó még egyik évben vígan csobog hömpölygött, telis-tele vízzel,  a következő  évben, meg a kiszáradt medert látjuk csontvázakkal és poros halakkal. (ha valaki nem értené én vagyok a poros hal, a rémes előkép) Lehet önkéntesként kellene jelentkeznem kutatási célokra, az emberiség megmentése érdekében. Ki tudja, ezen még majd ábrándozom fehér ruhában, hamvas pírral az arcomon.

A kiadós szomorkodás után kicsit feléledtem és eszembe jutott, hogy 30 év múlva engem már úgysem érdekel a szex, csak a legújabb járókeret modellek, tehát teljesen hülye vagyok, hogy ezen mélázom. Valami elemi igényem lenne, hogy minden baromságon zokogjak? Nekem a következő öt év a fontos - mondjuk oszt passz. Mit gyalulom magam? Egyéb levezetés kell...

Később bele is olvastam már az irományba, vonzott a kesergés mégis? Akartam még egy kicsit savanykodni? Kiderült, hogy a tudós ember egy teljes könyvet írt a témáról The End of Sex and the Future of Human Reproduction címmel. Szegény tudós, bizonyára megsínylődött a szexuális élete valami folytán, vagy nincs is neki, és ezért ír ilyen könnyedén erről, lehet, hogy rokon lelkek vagyunk? Olvasgatva döbbentem meg a felismerésen, hogy szegény a szexet kiegyenlíti a gyerekcsinálással, hát izé. Ezzel azért eltávolodtam tőle azonmód így ismeretlenül is, hogy úgy mondjam elhidegültünk.

A fentiek alapján érthetően megsínylődve, lelkileg kiszáradva, valami felüdülést kerestem. Megnéztem milyen üzenettel örvendeztetett meg a gyerek, azt írja, hogy kell neki egy feliratos póló, vagy megszakítja velem a kommunikációt... Próbáltam valami szívderítőt találni, hátha van már kalóriamentes tejcsoki, vagy hasizom tabletta, illetve más egyéb hasznos dolgok, de csak a Kiss László, meg lengyel abortusz dőlt rám a netről, kiültem hát a teraszra és néztem a naplementét. Az még tán a régi.

blog_image_3.jpg

Nem alszom már megint, úgyhogy elgondolkodtam az élet értelmén, meg hogy miért nem alszom, meg hasonlók

Nem alszom, eleinte büszkén gondoltam magamra: micsoda szervezet! Gyakorlatilag evés, alvás nélkül működik. Aztán olyasmi fordult meg még a fejemben, hogy annyira újszerű 8.0-ás típus vagyok, hogy pár óra alvással ugyanúgy működöm, mint a többiek, hét nyolc órával, meg zseni, mint Napóleon, állítólag ő is alig aludt.

De, egyre fáradtabb lettem, úgyhogy az ünneplés alábbhagyott. Mostanában már ott tartok, hogy délután négy óra körül bármit lehet velem kezdeni, csak értelmet nem szabad elvárni, sem a gondolataimban, sem a tevékenységemben. Így mozgok az még megy, bár igen lassan és megfontoltan, adok reakciókat, visszajelzéseket, de nem biztos, hogy összefüggésében vizsgálva értelmeseket. Veszem a levegőt, és ami a legfontosabb, mindezek ellenére és mindig, a szemem azért nyitva van. Olvastam itt mindenfélét, ami okot ad az aggodalomra, így az álmatlanságra is. Itt van például az a diagram, amely szerint a férfikat nem érdeklik a 24 év feletti nők - ez tényleg roppant lehangoló, ezek szerint teljesen feleslegesen élek. Érthető, hogy nem alszik egy ilyen magam fajta ezek után. Aztán azt is olvastam, hogy a McDonalds be akarja vezetni, az asztalnál ülős, felszolgálós éttermet, és az asztalfoglalásos rendszert, ezen is nagyon felizgattam magam, most mi lesz ha ettől tönkre mennek, uramisten.  Tovább, a minap kiszámoltam, hogy hány napja nem szexeltem és úgy döntöttem, hogy ezentúl inkább évszakokban fejezem ki, az kevésbé lesz feltűnő. Van itt min agyalni bőven, végül is nincs semmi különös abban, hogy nem alszom, ez maga az értelmes reakció.

Nézzük egy kicsit tudományosabban: van rövid, közepes és hosszú álmatlanság. Ezt a frappáns beosztást nem én találtam ki, erre én alkalmatlan vagyok, ezt a tudósok írták. A rövid az pár napos - ez már megvolt, a közepes, az pár hetes - ez is, most a hosszúra gyúrok, mert az három hónapnál kezdődik. Ha már így belefogtam ki akarom gyűjteni mindet, legyen teljes a gyűjtemény. Van itt még valami ijesztő ebben a dologban, hogy aki keveset alszik, az jobban hízik, szóval ez is odahat, hogy még idegesebb legyek, a zaklatottságtól meg még inkább nem alszom, ki van ez találva. Nézzük mit mond még a tudomány. Mi lehet az oka, hogy küzdünk az alvással, teszi fel a kérdést a szakirodalom, illetve a kis brit tudós, miután jót bóbiskolt a laboratóriumában:

1. Lehet, hogy van tényleges oka a nem alvásnak, új kutyája van a szomszédnak, nyírják a füvet a villamospályán, a lakótárs éjjel próbálgatja az új fúrókészletet, esetleg valami ébrentartó gyógyszert szedünk, vagy csak csupán megittunk hat liter kávét, esetleg problémánk van, a zéletben, jut eszembe?!

2. Kizökkentünk az alvási ritmusból, megjártuk Amerikát és még nem álltunk vissza erre az időszámításra, esetleg bevezettük a délutáni szunyókálást vagy állva alukálást, esetleg alszunk egész nap és akkor meglepetten látjuk, hogy éjszaka meg felébredünk.

3. Vagy netán már azon aggasztjuk magunkat, hogy miért is nem alszunk többet és emiatt nem is alszunk már egyáltalán.

Ezeket elolvasva kicsit meginogtam a tudomány mindenható erejében, mert valahogy olyan marhaságnak tűntek. Úgy éreztem, hogy itt inkább a tehetetlenséggel és a kérdés körrel szembeni teljes bizonytalansággal állok szemben. Lehet, hogy ez gyógyíthatatlan? Rémületemben fel is ébredtem.


Na, most jönnek a jó tanácsok ezeket tudták összehozni a brit, mongol és etióp tudósok, megfeszített agymunkával és sok sok gyros elfogyasztásával:

1, Mindig ugyanakkor feküdj le

2. A kimaradt alvást próbáld meg pótolni

3. Ha felébredsz, akkor is maradj az ágyban és próbálkozz, gondolom az alvással.

4. Szunyókálj napközben

5. Igyál némi alkoholt - végre egy hasznos gondolat

Ha ezek nem segítenek, fordulj háziorvosodhoz és gyógyszerészedhez. Ez utóbbi nagy kihívás számomra, ki is legyen a gyógyszerészem? Gondolom erre több fordulós pályázatot hirdetek most már, lassan abba korba érek, amikor ez aktuális lesz.

Látjátok a megoldást? Nem? Na majd az éjszaka még lehet rajta agyalni.

Az élet értelméről meg csak annyit, hogy állítólag volt egy tudós, aki az egész életét ennek a kérdésnek szentelte, egyesek talán inkább filozófusnak neveznék. Elköltözött egy szigetre, fehér gyolcs ruhát öltött, és csak boncolgatta, elemezte a kérdést,gondolkodott, gondolkodott gyűrte az agyát. Néha eljutott valami megállapításhoz, megörült, de idővel azokat sorra elvetette. Végül is úgy döntött, hogy közzé teszi az eredményt, melyet elért. Meghívta hát a tudós kollégákat, hogy elmondhassa élethosszig tartó kutatásainak eredményét, hogy beszámoljon végre az élet értelméről. Meg is érkeztek a meghívottak, egybegyűltek, eszegettek iszogattak a felszolgált hidegtálakból és igen nagy várakozással tekintettek az aggastyánra, aki választ ad hamarosan az évezredes kérdésre: mi is az élet értelme?. A tudós lassan bevánszorgott a kör közepére és nagy levegőt véve belekezdett mondandójába: "barátaim... az élet értelme... a nyelve elakadt a lélegzete nehézkessé vált, hörögni kezdett, majd holtan rogyott össze.

Már most, azóta is nyitott a kérdés, mivel a jelenlévő kutatók azt az axiómát alkották meg az esetből okulva, hogy aki az élet értelmét keresi, az az életével fizet. Így aztán azóta sem volt vállalkozó, aki megválaszolná a kérdést.

Megyek lefekszem, vagy mi, de előtte iszom egy pálinkát.


Mit kell feltétlen megtenned egyedül!

 

11938086_1036119259732767_3412143037206585758_n.jpg

Van pár dolog, amit át kell élni egyedül, ahhoz, hogy az ember igazán magára találjon és elmondhassa, hogy egy befejezett alkotás. Legalábbis szerintem, nekem ezek sokat segítettek, de hozzá kell tennem, amit tanultam itt a kommentelőktől, hogy ez az én szubjektív világom, fenntartással kezeljék kérem. Az egyedüllétnek számos előnye van, megismerheti magát az ember teljességgel, tisztába kerül korlátaival, vágyaival és akár talán a lehetőségeivel is. Szomorkodhat, örömködhet, a fenét nem érdekli. Tehát vegyük sorba, kezdjük mondjuk egy egyszerűbbel:

1. Menj el egyedül egy vacsorára

Válassz ki egy remek helyet, vagy különlegeset, amit ki szeretnél próbálni és menj el, ne gondolkodj azon, hogy mennyibe kerül. Végül is egy alkalmat mindenki kibír, és csak rólad szól, meghívni sem kell senkit. Próbáld ki magad, hogy érzed a feellinget egy ilyen környezetben, egyedül. Legalább megtanulod élvezni saját társaságod... szavak nélkül is megfogjátok érteni egymást.

2. Utazz el egyedül

Teljesen szuper, oda mész ahová neked tetszik, nem kell alkalmazkodni senkihez, és ami a legjobb, egyedül vagy a gondolataiddal, az élményeiddel és az új hatásokkal, amelyek így érnek. Beszélgess el a helyiekkel, menj el a piacra, ülj ki a parkba a helyi nyugdíjasok közé, ilyesmi. Egész más ez így, és hidd el megvan a varázsa, csak benned érlelődnek, majd később persze elmeséled, izgalmas tapasztalat nagyon. Készíts különleges fotókat, vagy találj valami érdekes tárgyat, kavicsot, falevelet, csavart, esetleg kötéldarabot. És ha csodálkozva kérdik, hogy egyedül nyaraltál, csak vond meg a vállad...

3. Nézz egyedül filmet, menj moziba, sőt metál koncertre

Ez is jópofa, persze elsőre lehet szokatlan, hogy egy jegyet kérsz, meg hasonlók, de megvan a varázs és a filmélmény benned formálódik és alakul, amit később oszthatsz csak meg másokkal. Tök jó. Megnézhetsz olyan filmet is, amit más esetleg nem is akar, valami nagyon művész, vagy kult filmet, vagy mondjuk egy lengyel filmet, amire az égvilágon senki nem volt  kíváncsi, mit tudom én. A magányos metál koncert is állat, csak jó hangos legyen, meg dinamikus. Egy Overkill mondjuk, de az Annihilator és nagyon ott van - szubjektív ötletek.

4. Szexuális kalandozás egyedül

Törődj magaddal én azt mondom, legalább kitapasztalod a jót. Megismered a dolgaidat, aztán ezt is majd megtudod osztani mással... meg jó feszültség levezető, kész.

egyedul-529747eec5aa5bac05027a37_thumb_top-center_624x0-false.jpg

5. Ez csak nőknek: szereltess autót egyedül

De tényleg, ez egy merő tapasztalás az életről, vigyázz becsapnak. Ki kell dolgozni a megfelelő női stratégiát, alaphelyzet, nő vagy tehát semmit nem értesz, szóval átvernek.  Ha nincs autód, akkor valami mást, mondjuk kezeltesd a számítógéped, szerintem az is hasonló. Külön javaslom a szőke nő látogatását a gumiszervizben, legjobb. Olajcsere, gyerekek. Számtalan élményem fűződik ehhez a területhez és nem felhőtlenek, viszont nagyon tanulságosak.

6. Idd le magad

Otthon egyedül, fotózhatod is magad, mégis mit hoz ki belőled a pia, legalább egyszer tudd meg. Érdemes. Ezt a pontot még nekem nem sikerült teljesíteni. Képtelen vagyok leinni magam, mert ugyanis elalszom közben és kijózanodok teljesen. Meg valami érdekes genetikai berendezésem van, egyszerűen egy bizonyos szint után, képtelen vagyok többet kortyolni, és megint csak elalszom. Ki érti ezt? Eddig ez nem sikerült.

00ag055fmre.jpg

7. Hozz meg egy nagy döntést, de egyedül

Válj el, vagy éppen vállalj fel egy kapcsolatot, add el a házad/lakásod, vegyél másikat, iratkozz be egy iskolába, költözz új helyre, szóval tedd próbára magad milyen is vagy egyedül, élesben. Mennyire vagy felelős, mennyire vagy képes felvállalni a döntésed következményeit. Mert, hogy ez csak úgy érdekes, ha végig viszed és a következményeket is megtapasztalod. Nagyon hasznos lesz ez, az ember rengeteget tanulhat saját magáról. Kiderülhet, hogy akár meglepő dolgokra is képes vagy és még önmagadat is megleped.

8. Élj egyedül legalább egy darabig

Az egyedüli lét megtanulása és elfogadása, nagyon fontos lépés az önállósághoz. Legjobb egy idegen városban, de persze ezt nem mindenki tudja megtenni, nekem sikerült kétszer is az életben és örülök ennek a tapasztalásnak. Az egyik Szarajevó volt a másik Budapest, mindkét várost azóta is imádom, illetve Budapestben még teljesen benne is vagyok és remélem itt is maradok már örökre, de legalábbis az utolsó szilvalekváros kiflimig.

9. Keress magadnak egy titkos helyet

Ez is örült jó, néz ki magadnak egy kevéssé ismert utcát vagy teret a városban, esetleg egy eldugott kis kávézót, vagy pékséget mit tudom én a parkban egy zugot, amit "csak te" ismersz. Ide vissza vissza térhetsz. elgondolkodni, meg mélázni és persze ezt nagyon izgalmas lesz megmutatni egyszer majd valakinek.

10. Ja, és kocsmázz egyet egyedül

Ez is jó próbatétel,ha van bátorság hozzá - ezt a nőkre értem - ha nincs, akkor gyere el ma este a blogtalálkozós kocsmázásra, és máris kipipálod ezt a fejezetet.

Az utolsó szilvalekváros kifli

 

walter_schels_andersen.jpg

 

Érthetetlen okból a halál jutott az eszembe, nincs rá magyarázat, az életem szépen ketyeg, süt rám a nap, legyek még nincsenek és éppen mojitot iszom (akciós volt a tescóban). Az élet véges volta kúszott be valahogy a képbe. Beszéltem Boris nénivel, aki egy kecses 86 éves öregasszony volt, és azóta én pontosan tudom, hogy mi a helyzet ezzel. Ő mesélte nekem, hogy végül is nincsen ám semmivel baj, aranyos, az embernek fáj a dereka, meg nem lát, de nem érdekli ez igazán, csak amikor dagasztom a szilvalekváros kiflit, az jut eszembe, hogy lehet ez az utolsó, amit sütök és hogy soha többé nem lesz már lisztes a kezem. Régen ez meg sem fordult a fejembe, tudtam, hogy még rengetegszer fogom ismételni ezt a mozdulatot, de most valahogy már félek.

Élet és halál... nézzétek meg...

http://www.artfido.com/blog/powerful-photo-series-showing-people-shortly-before-and-after-death/