Akkor megint gyereket nevelek - elmeséltem nekik a női princípumot legalábbis egy részét

Az elmúlt napok csudaszépek voltak, még verset is próbáltam olvasni, ami nálam a halál előtti állapot biztos jele. Nem segített, legtöbb támaszt az a nagy doboz négercsók jelentette, amit a Lidlben vettem, ilyen világot élünk. Nőként megint vékony jégre szaladtam, akkor már leszek inkább anya, erre gondoltam, előveszem tehát a kölyköket és nevelek rajtuk valamit, az legalább hasznos és megnyugtató.

drink-coke-324839.jpgGyertek csak kislányok, itt az ideje, hogy a női princípiumokról tanuljatok. (hegyibeszéd) Itt van például a család folyadékkal való ellátása. A vízivása, meg egyéb mindenek ivása. Okot az szolgáltatta, hogy hirtelen besokaltam attól az elvárástól, hogy folyamatosan üdítők széles skálája  álljon rendelkezésre a hűtőben. A család alatt én természetesen a saját életegységemet értem, bár tudom, hogy ez a sumér, az ókeresztény valamint a kdnp és fidesz szabálya szerint nem tekinthető családnak, én mégis ragaszkodom ehhez a tézishez, család vagyunk oszt jónapot. Kanyarodjunk csak vissza az eredeti témához, a női princípiumok egyike, (maga a princípium szó is magyarázatra szorul, az én olvasatomban ez a női lét egyedüli, hivatalosan engedélyezett, törvénnyel szabályozható, örömforrásait próbálja kifejezni, melyről leginkább öregedő férfiak szeretnek nyíltan és köntörfalazás nélkül beszélni) ezen örömforrások egyike, hogy enni és innivalóval lássuk el a családot. Most az utóbbit fogom alaposabban feldolgozni. Valamiért ezek a folyamatok, valami okult varázslathoz hasonlóan, melyet csak a kiválasztottak végezhetnek, kizárólag a felnőtt nőkre tartoznak... Igaz nálam nincs is választási lehetőség... A folyadék útja ott kezdődik, hogy fel kell vonszolni a helyi közértből több köbméter ilyen ivós cuccot, majd kisebb üvegegységekben (pohár) felszolgálni a család többi tagjának. Néha lehet unszolni is, hisz ez már egy másik princípiumot is bevon a játékba (a nő gondoskodó attitűdje), ittál már eleget, igyál még, kell az elegendő folyadék. Csodálatos. A következő lépés, hogy mindehhez elegendő mennyiségű tiszta ivóeszköz álljon a család egyéb tagjainak rendelkezésére, melynek felügyelete, karbantartása, logisztikája szintén a női princípiumok örömteli kiteljesülését hozza, (háztartás). A variációk itt még nem érnek véget, tömött sorokban lehet ideilleszteni a mondatokat, miszerint, kérsz egy pálinkát? Igyunk egy kávét? Mit szólsz egy fröccshöz? Van pár söröm a hűtőben, kérsz? Innál valamit? Főzzek egy teát? Limonádé? És így tovább, megannyi édes női mondat. Mivel teljességgel nélkülözöm a férfiakat, nem tudom más helyeken, ez hogy megy lehet, hogy ez férfi princípium is egyben, annál inkább örülök.

A folyamatban vannak egyéb fondorlatok is, melyek máris a következő princípiumra világítanak rá (gyerek a legfőbb örömforrás): csavard vissza a kóla tetejét, tedd vissza a hűtőbe, ez hányadik tiszta pohár ma, mondatokkal lehet megtörni a vasárnap délután álmatag csendjét. Ha valaki arra gondol, hogy erről a témáról már végképp nem lehet semmit mondani, akkor nagyon téved, mert még hátra van a pet palackok és egyéb csomagolási anyagok eltávolítása a bérleményből, melyet csakis a következő princípium érintésével oldható meg (a nő zöld) tehát szelektív szemétszéthordással. Nem tudom mi a tapasztalat vegyes környezetben, nálunk kifejezetten kőbe vésett paragrafusnak számít, hogy a szemetet csak én érinthetem, mint felnőtt ivarérett nő, ez valami ősi magyar táltosátok lehet, vagy avar megmondás? Nem tudom már pontosan.

tumblr_nd00256yg61r4ueyro1_500.jpg

Látjátok gyermekeim, zártam a gondolat sort, azzal, hogy isztok máris egy csomó női princípiumban segítetek engem a kiteljesedésben, illetve magatok is készülhettek erre a magasztos feladatra, holnaptól mosogatás beosztás szerint. A lányok erősen néztek rám, és azt mondták még nem ettem elég csokit és otthagytak. Otthagytak! Na szép.

Hiába a női princípiumok (a nő érzelem által vezérelt) megpiszkálása nem várt zavarokhoz vezet, beszélek marhaságokat, ezért javallott erősen a következő princípium is gondolom (házasság) mert ez megbékélésre készteti a nőt, keretekbe tereli, hát legalábbis egyes felfogások szerint. Inkább mégis iszok valamit, mert ennek semmi értelme.

Give me a drink....

Édes, kevés

Néha van olyan röpke érzésem, hogy az élet elgyalogol mellettem, hogy üres vagyok és szürke, unalmas és semmilyen. Azonban ez a véleményem igazságtalan és álságos, mert leginkább nagyszerű dolgok vesznek körül, és mindenféle történik. Időnként megfárad azonban a lelkem és kis időre elhullámzik valami boldogtalanabb közegbe, gondolom viszonyítási alap végett (csak ott ne ragadjon).

Most is mi történt velem? Valami egészen különösen jó dolog! Az elmúlt néhány hónapban valami varázslat részese voltam, melyet nem is tudom ki rendezett meg nekem? A sors talán? Már, ha létezne, de mivel ilyesmi nincsen, csak matematika, meg kémia, meg egyéb száraz tudományok, azt mondanám, hogy a végtelen lehetőségek és kombinációk sokaságából végzetszerűen kirántottam valami csodálatosat, valami nagyszerűt. Ilyen nem sok adódik az életben, ami azért igen ésszerű, mert ezt nem lehetne hosszasan egészséggel bírni.

Nem írtam róla, és szinte nem is beszéltem róla senkinek, annyira váratlan volt ez az egész számomra, leginkább csak magamnak akartam megtartani. Önző voltam, mert jó volt, és a jó ritkán jön és szűkösen. Beszélgettem én már sokat, sokféle emberrel, értek mindenféle benyomások és hatások. Szerettem embereket így, úgy, mélyen, felszínesen, átlagosan. De, ez most valami más volt, valami villanásszerű, érthetetlen, és teljességgel logikátlan, ahogy azt kell. Mindig azt mondtam: ilyenek márpedig nincsenek, nincsen szerelem első látásra és nincsenek azonnali érzelmek. Most is ezt mondom, bár ez egészen közel állt az előbbi definíciókhoz. (Alibanya némi ellentmondásba keveredett)

Szerelem első látásra? Inkább első érintésre, talán, ha szabad egyáltalán szerelemről beszélni, lehet inkább vágy volt az, ami aztán valahogy helyes irányba hömpölygött. Ki tudja?! Vagy beszélhetek inkább dopamin, sterotomin, oxytocin és egyéb vegyületek agyfelületi támadásáról is, kinek mi tetszik. Mindkettőnket váratlanul ért, nem is akartuk, csak úgy megesett, mint egy közúti baleset, vagy telitalálat a lottón. Egymás mellé sodort valami véletlen minket, a következő véletlen meg odahatott, hogy megérintsük egymást. Ebből aztán következett még sok egyéb megérintés és ami a legváratlanabb, hogy nem csak testi, de lelki is. Értekeztem én már arról is, hogy egy embernek mennyi sok másik ember felel meg és, hogy csak mi képzeljük azt, hogy egy különleges személyre kell várni. Igen ezt most is tartom, de ez a találkozás elvitt a tökéletesség közelébe, valami olyant tapasztaltam, amire rá merem mondani: igen ilyen kell nekem. Az eseménynek ez is lett a végzete. Mert ami ennyire jó, az nem lehet játék, viszont csak arra voltunk berendezkedve.

Az egész megismerkedés, egy idióta amerikai vígjáték hangulatát idézte, amikor a bájos szőke hősnő, ügyetlenül rálép a bájos főszereplő férfi lábára, és ott azonmód megszólalnak a fanfárok, A férfi szabad és gondtalan, kétségektől mentes, szintúgy a nő is. Pont egymásba illenek, ruhaméretben és horoszkópilag is, és mindketten kézzel eszik a pizzát, és a liberális gondolatokat preferálják. felhő egy szál se. Nincs más hátra minthogy boldogan egymáséi legyenek, felragyogjon a nap, és megoldódjon a globális felmelegedés problémája. Ja, és a világbéke, no meg Észak-Korea. Pont így volt ez, azzal a megkötéssel, hogy az élet valamivel viszontagságosabb, mindjárt a következő percben.

Volt egy pillanat ebben a forgatókönyvben, amely örökre bevésődött a fejembe, ezt majd látni akarom mégegyszer a zárójelenetnél. Elmondhatatlanul szép volt, bár ez a szó némileg szegényes hozzá. Az első csók közben egy röpke időre eltávolodtunk kicsit egymástól, egymás szemébe néztünk, és nevettünk, egyszerűen és boldogan. Ennyi, én nem emlékszem más olyan pillanatra, amikor ennyire önfeledt voltam, semmi más nem volt a világból, csak ez a nevető tekintet és a keze érintése rajtam. Nem volt még ehhez fogható. Nem tudom mivel érte el, fogalmam sincs mi volt a recept, de nem is érdekel. Nem tudom elmondani, hogy mit éreztem, pedig ez nekem azért szokott sikerülni. A követező percben már el is kezdett olvadni a dolog, beindultak a különböző unalmas szerkezetek, a realitás, meg hasonlók, megmondta például, hogy hány éves... Jaj, Istenem add, hogy idősebb legyen, ezt suttogtam valahol hátul az agyam rejtekében, de nem adta, tényleg annyi volt amennyi. Nálam sok évvel fiatalabb. Nem akartam ezzel foglalkozni, nem akartam bölcs asszony lenni, nem érdekelt, akartam őt, ki akartam venni mindazt, ami benne van ebben a találkozásban az utolsó szemcséig. És meg is tettem. Soha nem fogom megbánni, sőt azt reméltem, hogy nyilvánvaló korlátai ellenére, valamivel több lesz ebben a dologban.

Az élet azért fejlett dolog, sőt egyes tanítások szerint összetett,. Hirtelen egyszeriben megijedtünk  mind a ketten, én is ő is. Elkezdtünk ésszerűséget keresni, mérlegelni és dönteni. Nem volt ésszerűség, és nem is volt miről dönteni. Szétsodródtunk, ahogyan anno össze is, hirtelen és váratlanul. Magam részéről fáradt vagyok, nagyon fáradt, mire feldolgoztam, hogy ez jó nekem, addigra a másik fél kezdett kételkedni. Bennem maradtak ki nem mondott mondatok, félbeszakadt gondolatok és ölelések, és ez fojtogat.(Alibanya itt sír) Még annyi mindent szerettem volna megtapasztalni ebben a jóságban, de az idő elfogyott hirtelen, ez már csak egy ilyen. Nem való az, hogy túlzásba vigyük a boldogodást és a szerencsét. Jobb a tipródás, a kételkedés, a realitás, és a valósággal való szembenézés (ezt a szembenézés dolgot szeretem a legjobban), valamint a megszokás és a biztonság.

Most itt vagyok megint, állok az út szélén és nézek valamerre, a jóságból visszapattanni a faszságba nem egyszerű feladat. Valahogy ilyen érzés lehet a világkörüli út után egy nappal, ott ülsz a kicsomagolatlan bőröndökkel, az emlékekkel, még benned a lendület, de tudod, hogy vége és nincs tovább. A barátnőm azt mondta, hogy ideje szembenézni a korlátaimmal és feladni bizonyos dolgokat. Hm, az én korlátaim ott vannak, ahol én térdreesem és összerogyom, ez azonban még nem következett be...

A női test legérzékenyebb része

nicewomansbody0702.jpg

Érintésre a nyak, nyomás alatt pedig a csikló és a mellbimbó a legérzékenyebb testrész - derül ki a kanadai Université du Québec á Montréal kutatócsoport friss kutatásából, amelynek során 18 és 35 év közötti, egészséges nők reakcióit vették górcső alá.

A kutatásban részt vevő nőknek egy vizsgálóasztalon kellett feküdniük, miközben a szakemberek - orvosi eszközök segítségével - a különböző testrészeiket ingerelték többféle módon, legalább 1,5 másodpercen keresztül. Az önkéntesek szemeit bekötötték a vizsgálat előtt, így csupán az érzékeikre hagyatkoztak. Később értékelniük kellett, melyik inger milyen reakciót váltott ki belőlük.
Végre az emberiség ezt is megengedheti magának, hogy időt, pénzt, eszközöket nem kímélve tudományosan is eljusson ahhoz a felismeréshez, melyet szerencsés esetben a leghétköznapibb férfi is tud: ha megfogjuk a nő mellét az izgalmas, hogy csak egyet említsek.

A vizsgálat tudományos körülmények között történt, egyeseknek nehogy beinduljon a fantáziája! A cikk írója aláhúzta, hogy a nők ingerlése orvosi eszközök segítségével történt. Ez azért érdekelt volna bővebben. Lehet az írás is valamivel izgalmasabb lett volna, ha legalább néhány kép erejéig, ízelítőt kapunk ezekből ez eszközökből. Csak mihez tartás véget. Mivel piszkálták azokat a szerencsétlen asszonyokat? Ez most komolyan foglalkoztat, olyan vizuális típus vagyok és most valami hidegen csillogó botok lebegnek a szemem előtt, és ez annyira nem kellemes.Nem kaptam kedvet semmiféle piszkálódáshoz. A szövegből még ilyesmi is kiderül: A vibráló mozgás pedig a csiklóra és a mellbimbóra hat a leginkább az összes testrész közül. Lehet, hogy én vagyok kissé elmebeteg, de mégis hogyan? Érdekelnének ezek az orvosi eszközök, vagy elég itt egy vibrátorra gondolni? Amúgy, meg hihetetlen dolgok derülnek ki, alig Is állok már a lábamon.

A szakemberek szerint még több hasonló vizsgálatra volna szükség ahhoz, hogy többet tudjunk meg a női szexualitás – és a különféle szexuális zavarok – hátteréről. Szerintem is, ezzel én is egyetértek, gondolom ezek a szakemberek főleg férfiak. Érdekes lehet, bizonyos szempontokból, ahogy sok-sok önkéntes nő megjelenik, kifekszik a vizsgáló asztalra és várja, hogy ingereljék. Hol itt, hol ott, hol ezzel, hol azzal, miközben vidáman jegyzetel mindenki. Gondolom zömmel a társkeresésben megfáradt hölgyekről lehet itt szó, akik már az sem bánják, ha bottal vagy orvosi eszközökkel, de piszkálja meg már őket valaki. Így hát a végeredmény mindkét felet boldogítja. Múltkoriban olvastam, hogy egy amerikai nő (az ilyen különös dolgok csak ott történnek) kihívta a rendőrséget és megkérdezte, hogy nincs-e kedve valakinek magáévá tenni, mert megőrül, hogy x éve nem járt benne senki. Érdekes helyzet lehetett, végül is a hölgy szemszögéből nézve nyilván vészhelyzet volt...de talán eltértem a tárgytól.
Az emberiség megállíthatatlan tehát, felszámolja az utolsó fehér foltokat is a tudomány térképén, és ezek között ott van végre a női test érzékenysége is! Mint évezredek óta lebegő, ismeretlen talány!? Kíváncsian várom a kutatás további eredményeit.
Sajnos akkor még nem tudták pontosan hol is kell, nem voltak a témához kapcsolódó tudományos felfedezések, így hát érthető a tanácstalanság a hölgy arcán....

Az érzelmi intelligencia tünetei

Néha elvegyülök a munkatársaim között, mert hogy most már vannak ilyenek, munkatársaim, meg munkahelyem érdekes szavak ezek. Ellenben nem egyszerű velük találkozni, ilyen kis fadobozokban lakunk, open office, ez a tudományos neve, és minden mozdulatunkat méri egy számítógépes program. Az átlag 20 évvel fiatalabb nálam, meg van még néhány velem egykorú nő. Nem tudom, milyen következtetést lehet ebből levonni, én megalkottam a sajátomat: ez nem az a hely, ahol megtalálják magukat, vagy a boldogságukat az emberek. Elhúznak, mint az orosz gépek Szíria felett. Mindegy, én most az első teljes fizetés boldogságát szagolgatom és azon töprengtem, hogy vajon ki tudok-e végre jönni a pénzemből, egy hónapon keresztül - izgi lesz. (update - nem)

A kép azonban a fényt ábrázolja az alagút végén, mely talán megjelent életem fordulatában.

12063727_1071534329524858_8712622173047485597_n.jpg

Bezsuppoltam magam a fiatalok  közé, beszélgettem és figyeltem. Van egy párocska, akik folyton együtt lógnak, a fiú 26 éves a lány 22, ha jól értettem foglalt, bár ennek az égvilágon nincs már semmi jelentősége. Mindegy, a fiatalember teljes erővel nyomul rá, mely jelenség teljes mértékben az ő dolguk, én csak okulok és tanulok. A következő romantikus párbeszédet csíptem el tőlük, nem kell zsebkendő és egyéb felkészülés, rezzenéstelen arccal lehet olvasni. Pasi beszél, a lány félig más irányba néz, félig mosolyog, néha rá pislant, hallgatja, megvan a kémia közöttük, maghasadás. Figyelj - mondja a srác - volt egy barátnőm, nagyon jó volt a teste, jó össze voltunk melegedve, de aztán megcsalt a bátyámmal, úgyhogy szakítottunk. Erre összejött vele, és őt meg megcsalta velem - itt érdekes hangfekvésű nevetés következett. Én nem nagyon értettem a történet melyik részén lehet derülni, a lány mosolygott, - na ezzel aztán bekerültünk a B... showba, mint különös szerelmi háromszög - fejezte be a fiú és várakozóan nézett a lány felé, viszonylag elégedett volt. A lány nevetett, majd valami olyasmit mondott, hogy sosem látta azt a bizonyos műsort.  Én higgadtan a papír-zsebkendőre koncentráltam, közben arra gondoltam, hogy ez a történet így felértékelődött, hogy ezzel lehet csajozni? Mi van? Asszem tényleg megöregedtem, vagy ez lenne az úgynevezett generációs szakadék? Nem is csoda, hogy elhagyott mindenféle érzület, már eszembe se jut, hogy eredetileg férfit szerettem volna találni, hogy valaha azt hittem ismerkedni fogok, és egy-kettő találok egy kellemes férfiembert. Belegondoltam ebbe a történetbe, és  senkivel nem akartam cserélni, de tényleg, hiába jó testű a lány, meg fiatalok. Odajutottam, hogy a szex is már csak akkor jut eszembe, mikor is? Na ez van... szóval semmikor, kigyógyultam. Sikerült addig marcangolni magam, hogy már nem gondolok ilyesmire, úgy érzem a testem csak azért van, hogy legyen, hogy életbe tartsam, mozgassam, felöltöztessem, és gazdasági, valamint háztartási aktivitásra használjam. Én aki, emlékeim szerint, imádtam a szexet, legalábbis úgy rémlik, valamikor ez volt, asszem ...
11146231_822641897791261_362422590625406498_n.jpg

A megfigyelt beszélgetés arra indított, hogy az érzelmi intelligenciáról gondolkodjam, lehet teljesen tévesen közelítem meg a kérdést, vagy helyzeteket, elavult módon. Sőt ebben nagyon is biztos vagyok, mármint hogy, nem jól csinálom. (update - kurvára nem)

Miről ismerszik meg az érzelmileg okos ember? Merthogy ettől függ, hogyan kezeljük a személyiségünket, a kapcsolatainkat, a döntéseinket. Tartok tőle, hogy én személyesen lebutultam ebben, vagy nem is voltam toppon soha, mert ha a döntéseim során végig tekintek, hát az nem egy fényes hadoszlop, inkább valami romhalmaz, kukorica szárak novemberben. Na jön a lista, minél többet felismer magán az ember annál ügyesebb érzelmi téren.

Gazdag érzelmi szókincs

Az emberek 36 százaléka képes arra, hogy érzelmeit pontosan kifejezze szavakkal és ezt ilyen módon kommunikálja a világgal. Ehhez persze az is kell, hogy az ember értse, hogy mi is zajlik a lelkében. Szerintem a probléma pont ezzel kezdődik, mert sokszor talán magunk sem értjük mi történik velünk. Sokan inkább meg sem szólalnak, találják ki más, hogy mi játszódik le bennem éppen. Aztán van csodálkozás, ha ez nem megy, vagy egész más következtetéseket vonnak le emberek. Megint mások néhány kulcs szóval, megoldják ezt a helyzetet: Hogy vagy? Szarul. Mi a helyzet? Szar. Mit gondolsz? Leszarom! Ennyi. Van még, most hallottam a buszon: Mit tesz a párod? Nagy ívben szarik rá. Egy szarfasz. Ilyen esetekben nehéz a nyelvi gazdagságot felfedezni.

Érdeklődés az emberek iránt

Teljesen mindegy, hogy egyébként, kifelé vagy befelé forduló típus vagy, lényeg, hogy empátiával kezeld a körülötted lévő embereket, ja és pozitív empátiával. Igen, tapasztaltam már negatív empátiát, azért hangolódsz rá emberre, hogy megtaláld a leggyengébb pontját, hogy aztán ott tudj ütni. Ez is bizonyos fajta érzelmi intelligencia, de nem sorolják az erősségek közé, fene tudja. Aztán, azt is mondják, hogy minél inkább törődsz a környezeteddel, a körülötted élőkkel, annál inkább várhatsz viszonzást, már ha érzelmileg intelligens a környezeted, ugye. Ha nem, akkor szívás.... Sokszor hallja az ember, hogy én megteszek mindent érted, aztán ez a hála, szóval valamelyik oldal itt nem szokott működni. Bár az idézet mondat, mármint a mindent megteszek érted, sem vall túlzott érzelmi intelligenciára. Általában bizonyos szavak és fordulatok bevett alkalmazása nem tartozik ide.

Változtatásra képes

Az érzelmileg intelligens ember, folyamatosan változik, alkalmazkodik és nyitott. Pontosan tudja, hogy a változástól való félelem, a mindenáron való ragaszkodás a megszokott dolgokhoz, a sikeresség és a boldogság megkötője lehet. Ez olyan jól hangzik, hogy én magam ámulatba esek, persze nem olyan egyszerű ez. Éberen figyelni, hogy milyen a környezet, mit kell adaptálni és mit lehet megőrizni. Változtat, alkalmazkodik vagy éppen ellenáll, ahogy már azt kell. Én hajlamos vagyok ezt túlzásba vinni, és ezzel nyilván egyes bizonyítvánnyal zárom ezt a témakört. Én túl alkalmazkodom, meg akarok felelni állandóan, ez reménytelen. Állítólag ez abból fakad, hogy szegény szüleim nem voltak elégedettek velem, ők meg ezt azért tették, mert a nagyiék voltak elégedetlenek velük és így tovább, vissza a középkorig...

o-good-samaritan-570.jpg

Ismeri a gyengeségeit és az erősségeit

Régebben, dolgoztam olyat, hogy tréningeltem embereket állásinterjúra, helyesebben fel készítettem őket, arra a csapásra, amit állásinterjúnak hívnak. Helyi viszonylatokban azért ez egy külön tudomány, de erről majd máskor. Ez az egyik örökzöld kérdés állásinterjú esetében, hogy mondj néhány rossz és jó tulajdonságot magadról. A mi környékünkön az emberek ezt nem szeretik, még rosszat valahogy csak tudnak mondani magukról, hogy mondjuk lusta, vagy túl aprólékos, de hogy ő öndicséretbe kezdjen, hát ilyen nincs, majd ezt megállapítják mások. Ez az általános nézet ezzel kapcsolatban. Tévedés, amúgy igenis mernünk kell kimondani azt is, hogy mi jó bennünk. Mondjuk az egész felvetés állásinterjú esetében elég szánalmas, de önmagunk előtt viszont nagyon is szükséges. Igen ilyen és ilyen vagyok, ezek a rossz tulajdonságaim és ezek a jók, ezekkel kell együtt élni. Nekem például azzal, hogy néha túl sokat képzelek el, túl nagy terveket szövök és aztán fele megy a semmibe, néha meg mind, ez szörnyű, de már ezt el kell fogadnom, ja és amikor kitervelem képtelen vagyok bármi akadályt észrevenni, felhőtlen az ég...jó tulajdonságom, hogy meg tudom hallgatni az embereket.

Jó emberismerő

Ez az, ez az a pont, ahol én meg buktam, olvasni kell az embereket, tudni, hogy mit gondolnak, min mennek keresztül, mi mozgatja őket. Még arra talán képes vagyok, hogy érzékeljem ki min megy keresztül, de megítélni, hogy ki milyen ember?! Nem tudom, én követtem el ezzel kapcsolatban hibákat, úgyhogy nem tudom mit mondjak. Néha szeretnék olyan lenni, mint a mentalista, aha, maga egy kockát rajzolt a lapra, amíg beszélgettünk, tehát gondja van az anyukájával és még nem vásárolt be, reggelente lassan ébred és halogatja a futást, kedvence a tökfőzelék. Á nem, én erre nem vagyok képes. Sőt másra sem, főleg ha valakit megkedvelek, esetleg megszeretek, hát aztán már kész én egy jó darabig mindent megmagyarázok, magamnak és mindent elhiszek.

Nehéz megsérteni

Az érzelmileg intelligens ember, jól ismeri önmagát, magabiztos, és hát mint ilyent, nehéz kibillenteni ebből az állapotból. Egy két szurkálódás, poénkodás, édes kevés ahhoz, hogy a saját énképét megrongálja, vagy akár megingassa őt ebben az állapotában. Meg aztán nem is keresi mások viselkedésében ezeket a jeleket, mert humornak fogja fel, tanácsnak, kritikának, szóval elvan vele, lepereg róla, mint impregnált kabátról az eső. Mondjuk ebben ott vagyok, csak néha felmerül bennem a kérdés, hogy mégis ezt meddig kell eltűrni, és hol van azért e tekintetben a határ? Sajnos ezzel kapcsolatosan kevés információ áll rendelkezésre. (update - ezt a határt lejjebb kell eregetnem)

Most jönnek a rázósabbak

o-grumpy-cat-570.jpg

Tud nemet mondani

Ó istenem, ezt mennyire szeretném, de ebben még sok lehetőségem van a fejlődésre Nem akarom, nem kérem, nem szeretném, nem ezt akarom, nem erről volt szó, szóval mindezeket kimondani nagy nehézség, de vajon miért? Pedig remek fordulatokba lehet csomagolni, mint például, attól tartok én ezt nem érteném, vagy szerintem én nem tudnám ezt elég jól csinálni. Szerintem nem ebben állapodtunk meg... Más szempontból nézve sem jön ki jól, nem feltétlenül tisztelik azt az emberben, ha mindenben benne van, ha mindent elvállal és megtesz.

Okul a hibáiból

Ez annyira emberi tulajdonság, az emberek szeretnek okulni mások hibájából, vagy nem? Saját hibákból? Még ez sem biztos, gyakran még nevetve is meséljük, hogy milyen ismétlésekbe esünk például a párkapcsolatainkban, meg hasonlók. Ugyanazokat a téves kommunikációs fordulatokat használjuk, ezerszer megmondtam, hogy tehettél ilyent, soha nem hallgatsz rám, és így tovább.

Úgy tud adni, hogy nem vár érte semmit

Nem is értik ezt sokszor, hogy van ilyen jelenség, az ember segít magért az örömért, hogy segíthet, hogy hasznosnak érezheti magát. Ezen a területen vannak érdekességek, vannak, akik nem is tudják fogadni a segítséget.  Mások meg nem tudják kérni, mert ezt a személyes gyengeség jelének veszik. Egyesek nem tűrik azt a feszültséget, amit a hála érzése okoz náluk, úgy érzik valahogy viszonozni kell, de erre képtelenek és inkább morognak, megharagszanak. A segítést is jól kell ezenfelül időzíteni, ahogy mondják a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ez nem szép idézet, meg közhely de nem jutott jobb eszembe.

Nem haragtartó

Egyesek évekre visszamenőleg pontosan tudják, hogy ki, mikor, és mivel bántotta meg őket, én gyakran egy óra múlva sem emlékszem rá. Ebben ilyen vagyok, a nagyanyám még azt is tudta, milyen színű ingben volt nagyapám, amikor megsértette, az udvaron 1952-ben. Ezek jó esetben felesleges energiaforrás terhelő tevékenységek. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, elsiklani, legalábbis egy idő után a dolog felett, vagy megbocsájtani, vagy valami ilyesmi.

Nem törekszik tökéletességre és tud elégedett lenni

Perfekcionista, igényes, maximalista, sokan ezt akár pozitív tulajdonságnak vélik, azzal, hogy az ilyen ember alapos, és mindent megtesz, hogy valamit sikerre vigyen. Lehet, biztos, hogy ez kell ahhoz, hogy eredményeket érjünk el. ugyanakkor érdemes ezt is rugalmasan kezelni, mert ezekben a dolgokban könnyű túlzásokba esni, és azt hajtogatni én megteszek mindent, útközben pedig elveszik az öröm az érzés, hogy valamit elértünk, hogy vannak részeredmények, biztató jelek. Illetve a teljesen jó, szinte tökéletes eredménnyel sem vagyunk elégedettek, mert lehetett volna még jobb, mert minden lehetne még jobb.

Senki nem befolyásolja a jókedvét

Hm, ez elég nehéz, mert hát könnyen elrontható az ember jó kedve, esetleg, viszont aki ezt tudja szabályozni és azt mondani, hogy saját kedvemért csak én vagyok felelős, az szerencséd ember.

Ezen az útvonalon fogom fejleszeni magam, persze a tökéletesség igénye nélkül.Vannak még jó kérdések ezzel kapcsolatban: ha feszült vagy megtudod-e fogalmazni magadnak, hogy miért? Mennyire vagy jó vezető? Mennyire szeretsz emberekkel ismerkedni?

Szép napot.

Ábrándozni kell

A hétvégén hegyet másztunk családosan, ja, hopp én nem vagyok család a két gyerekemmel a mai definíciók szerint, hanem valami képződmény, ilyen módon hát képződményi kirándulás keretében felmásztunk egy hegyre. Azért hegy, mert egy egész filmet láttam valamikor arról, hogy 500 méter felett minden felület hegynek számít, és mi 537 méterre kúsztunk fel. A lányom mondta is, hogy most már végképp nem érti azokat az embereket, akik fel akarnak mászni a Himalája tetejére, és hogy egy kicsit lejjebb is már ugyanezt a kilátást látta és ezért nagyon kár volt még fél órát felfele baktatni. Mindegy, a nap végül is szerencsésen zárult, boldogan elfáradtunk, vigyorogtunk és alig tudtunk hazamászni.

Ábrándoztam aztán az ágyban hanyatt fekve. Ez nekem marhára könnyen megy, már úszom is dolgokban, mint az aranyhal az akváriumban. Semmi pénzért nem mesélném el azonban még itt a blog magányában sem, hogy konkréten mennyi marha álomképem van, nincs az a cucc, amiért megtenném. De, erről akarok értekezni, ha sikerül, hogy mennyire lehet ábrándozni, de lehet, hogy ezt az időt is inkább ábrándozással töltöm, fene tudja. Ahogy elnézem magam rendesen beletoltam a témába pár órát. Olvastam, hogy ez akár beteges is lehet, hogy van akinél odáig fajul, hogy ki sem mozdul a lakásából, mert hogy sokkal jobban érzi magát a saját álomvilágában, mint odakint a világban, az emberek között, vagy különböző programokon. Én szeretek ábrándozni és tartok tőle, hogy felelőtlenül sok órát elolvasztottam ezzel már eddig is. Ez van. Az élet néha sivár és kegyetlen, aztán az ember magára rántja az ábrándozást. Voltam én már minden, sikeres író és szex bomba, csak pár szerény fordulatot említenék... szerencsére találtam tudományos magyarázatot a tevékenységre:


"a neurobiológusok és kognitív tudósok azt mondják, agyunk akkor működik a leghatékonyabban, ha hagyjuk szabadon kalandozni"

Azért van valami megváltós a tudósok működésében, mindenre előbb-utóbb lesz valami ésszerű és kőszikla alapokon nyugvó magyarázat. Az van, hogy nem is ábrándozom, csak az agyamat fogom hatékonyabb működésre. Úgyis van dolga elég, megoldásokat kell itt találni mindenfélére. Kezelni a szorongásaimat és egyéb agyfoltokat. Most a tudomány is újra mellém állt és azt mondja nyugodtan ábrándozzam mindenféléről, a magassarkúban gyönyörűen feszülő lábamról, vad szerelemről és észveszejtő sikerekről, titokzatos utazásokról és vadregényes irományokról. A cikk maga ugyan igen visszafogottan fogalmaz, annyit mond, hogy a gondolataink több mint fele ábránd, merthogy azon gondolkodunk, hogy mit főzzünk vacsorára - na ez aztán egy elrugaszkodott vágyálom, a lényeg azonban nem is ebben van, hanem magában a tevékenységben. (Engem mindig megdöbbent a tény, hogy aznap is kell vacsorát készíteni és el nem tudom gondolni mi is lehetne az, de akkor meg már jó részt késő - azért eszünk)

Nem véletlen, hogy a legtöbb zseni szórakozott és szétszórt – ebben az állapotban képes az agy igazán eredeti megoldásokat találni különféle problémákra. A mindennapi életben sokszor annyira leköt bennünket egy-egy személyes problémánk megoldásának vágya, hogy nem tudjuk a háttérbe szorítani azt. Ha azonban mégis megtesszük, a tudatalattiból a felszínre tör egy megoldás, méghozzá akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá - ez azért ilyen szép mondat, mert kimásoltam a tudós írásából. Daniel Goleman az úr. Még további jókat is mondanak és én ezzel teljesen meg is nyugodtam ezen a téren, és továbbiakban is jelentős mennyiségben fogok ábrándozni. A fantáziáló emberek bátrabban nekirontanak a dolgoknak, mert könnyebben megfeledkeznek a negatív következményekről. (Ezen a ponton egyből magamra ismertem) Bátrabban és felszabadultabban hoznak meg döntéseket! (Ez necces, szóval még gyakorolnom kell)

A mai napra egy kérdésem maradt szabad-e boldognak lennem?

9a7cb09d83519218bf1a2557b789b1af.jpgtumblr_o729frnz8e1rv33k2o8_1280.jpg

Végül ezt nézzéttek meg a mérnöki szívemnek oly kecses és mértanilag pontos tortákat hozott létre egy nő Oroszországban, és te tükörsima észmegáll. Ilyet én miért nem találtam már ki, na még egy kérdés. Ábrándozzunk!

Boldogságról, okosan...

Odakinn fene hideg van, talán mert, hogy január van? Bizonyára azért, idebenn nálam, meg nagy a melegség, boldog az én kis szívem, és csak egy ok van erre, így akarom. Vidám dolgokat olvasgatok: Ellopták a korrupció elleni harcra kapott pénzt - bizony az erőszak erőszakot szül, aztán New Yorkra fél méter hó esett, el is nevezték Jónásnak, és a középiskolás gyerekek 67 százaléka nyilatkozott úgy, hogy tanulmányai után ő szeretne nyugatra menni, költözni, vándorolni, migrálni, hát már ami adódik majd nekik. Ilyeneken is gondolkodtam, hogy úristen szex, láttam egy filmet, melyben egy bácsi sírva fakadt mert, hogy 15 éve nem kefélt. Én talán nem kerülök ebbe a helyzetbe, még van 13,8 évem addig a pillanatig, bár a helyzet kétségbeejtően kilátástalan. Boldogságom tehát töretlen. A gyerekek Londonban legelnek, ezt is megértem, világot látnak a cukorborsók. Mondjuk nagy részt kedves embereknek köszönhetően, és nem nekem, de hát egye fene.

12140587_386560714874198_6482617176104677871_n.jpg

Mint mondom, boldogságban mászkálok itt, kicsiny lakásomban (az emberiség apró töredéke rendelkezik saját lakással, szóval már ez is ok lehet egy rövid boldogságra) és ennek megfelelően olvasgatom a tudósok és egyéb jámbor lelkek tanácsait, mert ezt a boldogságosságot szeretném hosszasan megőrizni. Különös módon így valahogy jobban érzem magam. Magam sem értem. Furcsa egy lény az ember. Én szeretek boldog lenni, ebből most nem csinálok problémát.

1. A problémát kezeld akkorának amekkora, ne nagyítsd fel!

Elsőnek már itt is egy nagyon aranyos és helyes meglátás, persze ki a franc tudja, hogy ténylegesen mekkora egy probléma, amikor még csak kezd kibontakozni... éppen ezért a boldogság megóvás végett, nem szabad belemélyedni és elmerülni benne, hanem sőt azt kell feltételezni, hogy a probléma picinyke, alig látható, és a rohadék akkora is fog maradni és nem kezd el undok módon terebélyesedni és dagadni. Például meglátogatod a végrehajtót és nem gondolsz ilyenekre, hogy akár több ügyed is lehet nála, nem nem, hanem sőt arra gondolsz, hogy ez valami tévedés lesz, fütyörészve megyel tehát a hivatalba és ... aztán kiderül hogy három ügyed is van nála. Semmi para, lényeg, hogy helyén kezeld az ügyet.

2. Verd ki a problémát a fejedből

Igen ez nagyon hasznos tanács, brazil tudósok kimutatták, hogy egy egységnyi probléma ugyanakkora egység marad, akár egyszer, akár százszor gondolunk rá. Aranyfalat, hát nem? Ha valaki abban reménykedett, hogy sok sok gondolkodással egyszerűen megsemmisíti a problémát, hát vesztett. A probléma egységét kizárólag a cselekedet szokta némileg kisebbíteni. Ezt már, a nagyon hatékony finn tudósok fűzték hozzá. Szóval a rohadt fürdőszoba fal hiányzó darabjára hiába gondolok többszörösen egy nap, egyáltalán nem változik, nem lesz kisebb, sem szebb formájú, viszont ha hívnék egy mestert... akkor az lehet megoldaná, hát erről ennyit. Boldogság, gyere haza.

12143151_386876061509330_1734886124209872244_n.jpg

3. Ne felejtsd, az élet múlandó!

Azta, és tényleg, és akkor sem áll meg ha egy problémán tökölök napokig, hetekig. Úgyanúgy telik, mintha csokit zabálva, boldogan futkároznék, tulipánokat szedegetve. Tanulság, tulipán szedés közben gondolj a problémákra, vicc volt, ne gondoljá a problémákra, az élet halad tovább, és megoldódnak a dolgok, te meg eltoltad idegbajjal, szorongással, marhaságok elemzésével és így tovább. Szóval fékezd magad, boldogan, vagy boldogtalanul élsz, meg fogsz halni, akkor már?

4. Változtass a hozzáállásodon

Coelhós magaságokba török: nem a probléma a probléma, hanem a te hozzáállásod hozzá! Megértve? Egyszerű példa vegyél egy problémát, úgy értem nem kell ezért nagyon kutakodni, jó lesz egy egyszerű probléma: a gyerek megint lehülyézett, változik a helyzet, ha én ezen rágom magam? Nem! Változik a helyzet, ha rá se gondolok? Nem! Az output tehát marhára ugyanaz, de micsoda különbség van a beviteli energiában...

5. A jelentős problémaforrásokat töröld ki az életedből

Itt kicsit elakadtam, nem tudom mit akart a költő mondani, mert például a férfiakat úgy egyben mégsem tehetem ki az életemből, tényleg hiányoznának, a gyerekeimet szintúgy. Most ezzel a ponttal itt állok tanácstalanul és úristen kezdek belőle problémát csinálni. Már azt hittem a küszöbén állok a felhőtlen és végtelen boldogságnak, erre itt ez az ötös pont... amellyel úgy a kettes pontot is elrontom...

12122555_386382608225342_2740609998491776044_n.jpg

 

6. Egyszerűsítsd az életed

Hurrá, ezen túl vagyok, az anyagi források radikális hiánya totál leegyszerűsítette ezt a problémát, csak legyen mit enni, szóval ez elég egyszerű volt. Most persze, hogy lett némi fizetésem, lehet lesz megint valami csavarodás e tekintetben az életemben, megkívánok valami földi javakat és az máris bonyolítja a helyzetet, de még ellenállok. Meg különben is megtalált az összes szolgáltató és nyálcsorgatva nézi a bankszámlámat, nem lesz ezzel még probléma egy darabig.

7. Beszélgess valakivel a problémádról

Ez annyira aranyos, itt van most is ezt teszem és azért itt, mert már szegény élő és mozgékony és valóságos barátaimat nem akarom ezzel terhelni, mert esetleg azt a problémát gyártom le magamnak, hogy eltűnnek a barátaim. És akkor beleesek az itt már okosan megtárgyalt problémakörbe, hogy kicsiből nagyot csinál az ember és így tovább. ide írom, aztán lesz ami lesz.

8. Segíts valakinek, akinek még nagyobb gondja van, mint neked

Ez tetszik a legjobban, úgyhogy meg is hirdetem a nagy probléma versenyt és a nyertesnek segítek, de tényleg, ez nem vicc. Jelentkezzetek bátran a problémákkal, bemérjük és fajsúlyozzuk őket, mindenkinek jobb lesz a végén, ígérem.

Remélem itt áll a boldogság az ajtóban, de legalábbis rendben hazaérnek a gyerekek.

Szép estét. De előtte egy elcsépelt dal, az elcsépelt témához illően.