We're out

Nailyet politizálni fogok!

Már megint történelmi pillanatokat élek meg, pedig nem is vágytam rá, annyi már a történelmi pillanatom, eh. (Személyes okok következményeként én mindig kicsit feszült állapotba kerülök, ha egy politikus történelmi időket, pillanatokat emleget, valahogy ez rosszul hat rám.) A britek történelmileg nagyot szavaztak, legalábbis ez van minden helyi újságban. Nagy véletlenre kiszavazták magukat az Unióból, Ők milyen történelmi pillanatot éltek meg pénteken reggel, nem is számítottak rá. Azt hitték egy átlagos péntek, na jó tegnap szavaztak valamit, arra végképp nem gondoltak, hogy ez befolyással lesz teszem azt az árfolyamra, így aztán már döbbenten néztek. Mások boldogan vigyorogtak, függetlenség napja, aszonták és nem a filmre gondoltak, meg ilyet rikkantottak, hogy a birodalom minden kibír.

13510914_10154493307779305_7902161969528145005_n.jpg

Az eredményen igen csak meglepődött a két nagy ideológiai vezér is, aki mindezt vágyva vágyta, kigondolta. Nigel még a választásokat követő éjszaka is csak arról beszélt, hogy hát ezt elbuktuk, na de majd legközelebb... majd ledőlt egy pár órácskára és reggel arra ébredt, hogy megnyerte a népszavazást. Erre igazándiból nem számított. Egyik riportban el is mondta, hogy a legfőbb ütőkártyájuk, hogy miszerint hetente 350 millió fontot, fognak ezentúl az EU helyett az szigetország egészségügyi ellátására költeni, izé az egy kamu volt, nem kellett volna ilyet mondani, mert ez nem igaz és  ő személy szerint nem is mondta.... Boris a másik, meg egyszerűen prime minister akart lenni, és úgy számolta ehhez érdekes lesz ezt a kavicsot a vízbe dobni... Ja, és ott van  Cameron a harmadik, aki úgy vélte, nagyszerű ötlet lesz népszavazni, mi baj lehet ugyan már belőle. Kíváncsian várom a fejleményeket, csak az idegesít, hogy a walesi nyugalmazott bányászok szavazata az én életemet is befolyásolja némiképpen. Az egyik kommentelő igen sokatmondóan mutatott rá a lényegre: Vajon örülhetünk-e egy olyan eredménynek, mellyel leginkább Donald Trump, Marie la Penn és Vladimir Putin elégedett... Ezek így együtt marha jól hangzanak.

Ha női szemmel nézzük és miért ne mivelhogy egy nő vagyok Donald Trump és Boris Johnson még hasonlítanak is egymásra. Mindketten ugyanazt a férfi szépséget képviselik, jó lesz igazítani az elvárásokon, zilált szalma haj, vizenyős tekintet, kiforratlan, cseppet szétpüffedt arcvonalak, némileg darabos testalkat, úgy látszik ez a modell kezd nyerővé válni, meg a hülyeség hozzá. Azt is tudjuk már a Facebookról, meg tweeter és hasonló helyekről, hogy a hülyeségekkel lehet legtöbb lajkot szerezni, itt az ideje ezt a való életben is kipróbálni.

Szerintem nagyon izmos, öröm rájuk tekinteni. Tovább mennék és egy kellemes ábrát nyomnék ide:

cltl4jfweaebnun.jpg

A népszavazás eredményének közhírré tétele után a britek lázas kutakodásba kezdtek a guglin, szerették volna megtudni, hogy végül is mire is adták a voksaikat. A legkellemesebb meglepetés számomra a második helyezett kérdés. Mi is az Európai Unió? Én tisztelem ezt a kíváncsiságot, hát legalább így utólag derüljenek már ki a dolgok. Nézzük már meg legalább itt a végén kinek is intünk búcsút. Nem tudok mást tenni, mint stílusosan Churchilt idézni, aki azt mondta:

"A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval." - ő ezt persze arisztokratikus felsőbbrendűségéből engedte meg magának, de azt hiszem ez a kijelentés kezd új értelmet nyerni napjainkban

Sok érdekes fejlemény várható még e tekintetben, hogy csak egyet kiragadjak, a spanyolok máris meghirdették a nagy jótékonysági akciót, mely így hangzik British refugees wellcome, állítólag egy rakat angol nyugdíjas él a spanyol partokon vidáman, a kellemes napsütésben a még kellemesebb fontjaiból, tehették, ezt hiszen az unió területén voltak, sajnos ez most megváltozik, letelepedési és tartózkodási engedélyt kell majd kérniük... és még olyan ötletek is elhangzottak, hogy Gibraltár, akár spanyol is lehetne, hát ez van kérem, haladunk tovább.

Amúgy lázas aláírásgyűjtés folyik a népszavazás megismétlésére, melyet percenként ezren írnak alá, most több mint 2,6 milliónál tartanak, gondolom a kérdés így hangzana: Ki akarunk lépni az Unióból? de tényleg?

Végére J. K. Rowling nyilatkozatát tenném, akivel mélységesen egyetértek,

"még sosem kívántam ennyire, hogy tényleg legyen varázslat..."

 

Egy poszt a normális pasikról, de tényleg

Röpködök ide-oda  a témákban, már ami a társkeresést és párkapcsolatokat illeti és leragadok nyilván a problémásabb eseteknél, ezért joggal ér a kritika, hogy csak "nyafogok" a férfiakkal kapcsolatban. Magamba szálltam és elismertem, hogy ez így tovább nem mehet, kell egy posztot szánni a normális, hétköznapi férfiaknak is. Mert vannak! És sokan vannak, nap mint nap itt mennek el mellettem az utcán. Egyetlen apró picinységet róhatnék fel nekik, hogy nincs zöld karszalag rajtuk a következő felirattal: "szabad, normális pasi vagyok". Így enélkül sajnos elég nehéz helyzetben vagyok...

e9dd3fc296dbd8eef19c9ddfe4c8fd76.jpg

Ettől eltekintve itt vannak közöttünk. Térképezzük fel, hol találhatunk ilyen férfiakat:

1. Szülői értekezlet

Ha egy férfi itt megjelenik, biztos, hogy nagyon helyes és aranyos, sőt a családját a szívén viselő ember, sajnos nagy valószínűséggel foglalt is. Minden esetre a jelenlévő anyukák édes izgalommal figyelik a fehér hollót, az egyetlen férfit az épületben. Miért van ez így? Azért már árnyaltabb a dolog, újabb tapasztalatokkal gazdagodtam, földrajzilag változatosabb a kép, a gazdagabb vidékeken több apa jelenik meg....

2. Óvoda, bölcsi: érkezés a gyerekért

Ha egy gyerekért az apja megy, akkor az nagy valószínűséggel elvált apuka, és hát ha ilyen törődős, akkor normális lehet, ha nem pechünk van, de azért érdemes rárepülni és édesen kacarászni, hogy már milyen ügyesen adja a gyerekre a cipőt, nahát! És az apuka mindig ilyen türelmes? (ajánlott erős pillarebegtetés a kérdés feltevése közben). Azért felmerülhet a lehetősége annak is hogy egy rendes házasemberrel futottunk össze és akkor nincs az szer amivel lemossunk magunkról az undok házasságromboló bitch szerepkört. Te jó ég azok a tekintetek.

3. Virágüzlet, ajándékbolt

A normális férfi éppen virágot vesz a barátnőjének, vagy feleségének, ha szerencsénk van, akkor csak az anyukája születésnapjára, és akkor szabad a pálya, pénztárcát földre ejtve indulhat az akció... Ez annyira szép, leginkább filmekből ismert jelenet, javallott a nőnek elesni, elcsúszni, vagy magára, esetleg a férfire önteni valamit, ezek szoktak működni - állítólag

4. Hajókirándulás

Előzékenyen kíséri nőnemű rokonait a fedélzeti napozóhoz, miután biztonságba helyezte őket, meghívhatjuk egy koktélra - talán. Ez egyébként teljességgel nagyon praktikus ötlet, láthatjuk szombatonként, amint férfiak tömegesen szállnak hajóra várva életük szerelmét. Az életből ragadtam az ötletet.

5. Koncert a Müpában

Ezt figyeld micsoda végtelen szerencse, felér egy lottó találattal: elmész egyedül egy komolyzenei estre és melléd vett jegyet a szintén magányos, nagyon normális férfi. Elképesztő fordulat az életben. Természetesen ő is éppen ki van éhezve egy új kapcsolatra, és teljességgel nyitott és kiegyensúlyozott, semmi aggodalom benne nincsen. Ja, és éppen te vagy az esete kémiailag is. Alig várjátok az amúgy szellemi eufóriát okozó koncert végét, hogy végre egymásnak szentelhessék a figyelmet...

6. Művészettörténeti előadás a XIX. századi porcelánokról

Félő, hogy ebben az esetben megint a sok vadász kevés fóka esete foroghat fenn, de ha itt megjelenik egy férfi, az biztos, hogy nagyon normális és igényes. Próbáljunk meg megbotlani és ráesni, az talán segít, hogy ránk figyeljen. A norvég és brit tudós csapat igazán kikutathatná, hogy mekkora a valószínűsége, hogy ilyen rendezvényen felbukkanó férfinek és az lehetőség szerint milyen állagú. Jó lenne egy szorzó vagy valami állandó, a Schmidt szám ( ez az állandó a terem négyzetméteréből, az előadás várható IQ színvonalától és a levegő nedvességtartalmából megadja az egy férfira jutó nők számát) vagy ilyesmi.

7. Internetes társkereső

Haha, most vicceltem...végül is nem, biztos akad ott is, csak nem írta ki a reglapjára, hogy éppen koncertre készül a Müpába, vagy hajókirándulásra a nagynénikéjével.

8. Javaslatokat kérek....

Mielőtt az a vád érne, hogy megest ironizálok és komolytalan vagyok, bevallom tényleg azt teszem és ezzel csak azt akarom hangsúlyozni, hogy mennyire nehéz és rögös út vezet ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő férfit különösen így 40 felett, és gondolom fordítva is ugyanez igaz. Pedig milyen jó lenne, de most komolyan, ha egy nagyrészt normális pasi csak úgy kicsippentene magának és akkor:

soha többé nem kellene fellépnem a társkereső oldalra,

szabadon lehetnék végre nő a levendula gyűjteményemmel és receptes kiskönyvemmel, a jóga leckéimmel meg egyéb zagyvaságokkal, ja és csacsoghatnék összevissza

az Aida győzelmi kórusát fütyülve vasalnék

piciny tánclépésekkel vacsorát készítenék, de minden este istenbizony

és minden hónapban vadiúj szexi fehérnemű szettet vásárolnék

csak és kizárólag az én normális férfim kedvéért, én a vélhetőleg normális nő!

Rózsi néni nagy pillanata

Előre bocsájtom, hogy ez végtelenül egyszerű írás, semmi fordulat vagy váratlan esemény nem fogja megzavarni az olvasót, tehát ezzel a lendülettel érdemes nekifogni.

Elmentünk nyilvánosan focimeccset nézni, kell az, lássanak a lányok férfi princípiumokat, otthon ebben hiányt szenvedünk, importra szorulunk. Én apámtól tanultam a sport szeretetet, a foci nézést, meg egyéb drukkolást. Ezeket mind a mai napig vidáman művelem, ha úgy adódik. A lányoknak nekem kell ezt tovább adni, révén apjuk inkább  a passzivitás mellett döntött minden tekintetben, így ebben is - bár mondjuk ez a legkevesebb.

img_2963_szerkesztve.JPG

Kiballagtunk tehát a Margit szigetre, hogy focilázban égjünk. És égtünk, eleinte csak a napon, de később minden a várakozásnak megfelelően alakult. A meccs izgalmas volt, volt igazságtalanság, bénázás, meg ügyeskedés, erőlködés meg gól is. Ez utóbbinak köszönhetően megérhettük azt is, hogy üvöltő és őrjöngő tömeg részesei vagyunk. Az eredmény döntetlen lett, amely mindenki számára  általános elégedettséget okozott. A lányok pedig láthattak szenvedélyes, dühös, káromkodó és örömködő férfiakat, amint férfias bájjal kiontják az érzelmeiket, megbeszélik a dolgokat, szakértenek, söröznek és petárdáznak. Jó volt na. Összetartozás érzésben is megmártóztunk, mert hogy végig vonultunk akkor már boldogan a körúton. Adott volta program, hiszen nem járt a BKV. Mindenki önfeledten üvöltözött és igyekezett marha boldog lenni. Mondhatom sokaknak ez rendesen sikerült is. Spontán zajlott az élet, minden villamost megmásztak az érdeklődő fiatalok, boldogan álltak a megállók plexi tetején, amelyre egyébként érthetetlen módon máskor senki nem vágyódik. Mások egymást ölelgették, meg a rendőröket, megint mások ad hoc módon megterítettek a körút közepén gondolván, úgysincs erre mód egyéb napokon. Népi rigmust is gyűjtöttünk, mint Kodály amely eképpen szólt: Ne habozzál kebabozzál, döntetlen lett, de fogyasszál. Mire a szólóénekes válasza: csak a gulyás!!!! Igazán remek, vakáció indító nap volt.

Rózsi néni egy pici öregasszony, aki világoskék babos, virágos, előgombolós kis ruhájában álldogált a körút peremén. Ez az a ruha melynek szabása, az elmúlt 100 évben töretlen sikert futott be a 70+ korosztály körében, Végig gombok - meglehetős méretben, kellemes, széthajtott gallér, két zseb, azt hiszem nem kell bővebben leírni a végtelenül praktikus és átgondolt viseletet. Sokszor elgondolkodtam, hogy vajh nekem is lesz majd ilyenem? Mert egyelőre a gondolattól is futva menekülök, de lehet elér majd az öregség azon pillanata, amikor mégis egy ilyen darabon akadnak meg az újaim és ezt fogom választani a teadélutánhoz, ki tudja. Rózsi néni tehát ott feszített az út szélén, mind a 40 kilójával és reszketek hangon kiáltozta, hogy ria ria, nem számított arra, hogy ez a döntetlen mérkőzés hatással lesz az életére, de viszont lett, szerintem. Állt ott mosolyogva és egyszer csak beköszöntött az a pillanat, amely Rózsi néni napjait a következő évtizedre bearanyozza, (mondhatnám haláláig, de nem akarok már ilyen morbid hasonlatot), hirtelen 30-40 fiatalember vette körül és elkezdett neki énekelni és hurrázni. Előadták a teljes repertoárt, melyet ilyen alkalommal előadni lehet, majd hosszasan skandálták hogy RÓZSI NÉNI, RÓZSI NÉNI. Igazán nagyon emberséges volt, szerintem Rózsi néni nem volt ilyen boldog, az elmúlt 30 évben, vagy még régebben és kétlem, hogy valaha is megérte, hogy hirtelen tömeg férfi érdeklődik iránta, de lám az élet amilyen kacifántos, ez még megadatott neki a finisben. A mi szívünket is megmelengette az esemény, jóindulattal megtekintettük tehát Rózsi néni felemelkedését és vidáman poroszkáltunk a körúti síneken és mosolyogva figyelgettük az embereket. Kellemes, barátságos este volt, lehet néha nem ártana lezárni a körutat és hagyni, hogy az emberek ballagjanak rajta.

108-meaning-of-life-650x201.jpg

Amúgy ráfutottam a világ eddigi leghosszabb tudományos kísérletére, mely 75 évet tartott és 267 Harvardra járó, majd ott végző férfi életét követte nyomon, hosszasan és alaposan 1938 - óta. A téma nem más volt, mint a boldogság receptjének a keresése, mitől boldog, sikeres egy ember élete? Teljesen váratlan a kíváncsiság, miért érdekli ez folyton az embereket? Aztán nemigen tudnak boldogok lenni, de gondolom, hogy tudományosan megalapozva már a boldogság is sokkal komolyabb dolognak látszik A nagyon sokrétű és igen mélységes kutatás mindenre kiterjedt interjúk ezrei, a vizsgált emberekkel életük különböző szakaszaiban, a barátaikkal, munkatársaikkal és párjaikkal. Az életkörülmények és események boncolgatása, és mindezek összeolvasztása elemzése és újraértelmezése azt az egyetlen választ adta, hogy a boldog élet kulcsa nem a pénz vagy a siker, hanem bizony a kapcsolatok minősége, legyenek azok szerelmek, barátságok, rokoni kötelékek. Lehet akkor ezt emészteni.

Egy hétköznapi hős küzdelmei a közösségi szerelemmel

Kicsit hevenyészetten indul ez a nyár, mintha inkább ősz lenne, esik esik, gomolyog. Nem mondhatom, hogy olyan nagyon zavar, de akkor is már amindenit, nyárnak lennie kell. Ma ezért elszántan megettem egy fagyit is, mondván itt a nyár. Keresem a hangulatot erősen, szeretnék valamiben megkapaszkodni és újra vidám galagonya lenni. Nem kellett nekem ez az utóbbi tapasztalat a fenének sem. Sokféleképpen színeztem már, hogy mennyire el vagyok tájolódva és, hogy mennyire nem találom magam ebben a férfi nő világban, mennyire nincsen ember, aki nőre vágyna - de legalábbis rám. Most megint egy kicsit alábuktam ebbe a kétségbeesésbe, de nem fog ez eltartani tudom én. Ugyan fogalmam sincs, hogy merre lehet ebben a témában tovább lépni, úgyhogy ez ügyben elég tanácstalan vagyok, de hát mindig szokott azért valami történni. De és ekkor eszembe jutott, egy ismerősöm nagyszerű stratégiája.

tumblr_njqut7fzts1tcbp8vo4_1280.jpg

Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos, vagy inkább véletlen, mennyire koholta és csiszolta a tervet azt megelőzően, otthon, az árnyékosban, a fészerben elbújva, esetleg egy romkocsma félhomályában. De egyszer csak kiderült és felcsillant a pálya mégpedig a fészbuk! Bármi meglepő is de, ez az új csatorna, legalábbis itt ebben a történetben. Nem egyszerű, sőt nagyon munkás, legalább mint a kohászat, vagy a rézbányászat, de lehet eredményeket felmutatni. A titok, amit most minden további nélkül közzé teszek: csoportot kell létrehozni és működtetni. Pofon egyszerű, mint a szocializmus.

Köztudottan van mindenféle nagyszerű csoport, amelyet mindenki szíve hangulata, billenése valamint lábmérete alapján, kedve szerint válogathat, pl: Horgolj nejlonzacskóból mamuszt, Fotózz hörcsögöt fagyival, keresztül a Vizes pólóban állok az esőben elnevezésű csoportig úgy hogy ez azért megkíván egy kevés, némi, nem sok agymunkát. Aztán meg folyamatosan működtetni is kell, az megint egy csomó tevékenység, meg energia, kreativitás. Szóval van itt bőven befektetett energia, na de megérte. Az ismerős szája fülig ér, alig fér a bőrébe, amikor találkozunk csak sejtelmesen női neveket sugdos, hogy éppen ki van soron, kivel kavar és borul össze a parkban. Lassan a csoport nő tagjainak felét megkettyintette, úgyhogy ebből a szempontból nézve a tevékenység végtelenül hatékony. Persze nyugdíjas, van ideje bőségesen arra, hogy ravasz képeket és mondatokat keresgéljen a neten és azt aprólékos munkával, megfelelő időadagolással közzé tegye. Majdan szemezgessen az ottan jelentkező, lájkoló, és kommentelő fehérnépekből. Határtalan, az öröm és boldogság.

A legutóbbi találkozásunk után - mely alatt órákon át hallgattam a különböző csavaros és igényes csettelések történetét, hogyan kezeljük a féltékeny lájk számoló hölgyeket és így tovább - tűnődve ballagtam. Tényleg ez kell? Ez a megoldás? Bérletem éppen nem volt, így részben hosszasabb sétákkal és szívességi BKV használattal igyekeztem hazafelé. Mi ebből a tanulság számomra? Egyfelől soha többé nem ismerkedem koncerten, ez egyértelmű, kettő nem gondolkodom marhaságokon, három nem csoportosulok az FB-n.

De miféle csoportot lehetne létrehozni, amibe férfiak tömkelege szeretne belépni?

10 szívszorító tény a magányról

Néha jó, néha rossz, néha nem.

Néha nem foglalkoztat semmi sem.
Végül minden végső helyére kerül,
maradok - ott, ahol voltam - egyedül.

Vad fruttik

13428488_10154109509451011_6156805090066261136_n.jpg

Itt az ideje, ezt a témát is alaposan feldolgozni. A tényállás az, hogy leginkább erre készülhetek. Ezt azért is élvezettem írom ide, mert tudom, hogy széles közönség várja érdeklődve bukdácsolásomat és sikertelenségemet a férfiakkal kapcsolatban. Igen igazuk van, válogatós vagyok, olyat akarok amilyet, és az úgy tűnik nincs minden bokorban, vagy ki tudja merre jár, még én nem kellek neki - a legőszintébben meg a fene tudja mi van. Amíg a bokrokat túrom, addig is egy kis tudományos felkészülés, úgymond B terv. Megjegyzem igen pontos kimutatások szerint az emberiség több, mint 40 százaléka volt már magányos élete során - ezt tudósok mondják. Felhívnám még a figyelmet a címválasztásra, a szívszorító szó használata szerintem nagyon érzékien árnyalja a témát.

Nagyon fontos, szívszorító tények a magányról

1. A  magány egyáltalán nem függ attól, hogy kapcsolatban élsz-e, vagy hogy hány barátod van...

Már tudományosan is alá van támasztva, amit én mellékesen már többször elmondtam, hogy annyira nem vagyok magányos, azért mert nincs éppen férfi az életemben. Erről most akkor olvashattam sokkal fontosabb emberek tollából. A magányosság érzése inkább függ a kapcsolatok minőségétől - de szép gondolat istenem, mint egy ikon. Bár a tudósok valami olyasmiről is értekeztek, hogy az emberek igen magas hányada benn marad mindenféle kapcsolatban, csak nehogy egyedül legyen. Van valamiféle pánik ezzel kapcsolatban. Lehet, végül is egyedül lenni nem minden pillanatban jó, mondjuk nehéz sakkozni, barkóbázni meg efféle. Ezt a félelmet a magánytól már én is tapasztaltam a környezetemben és jómagam is halogattam a házasságból való kilépést, de annak egyéb okai voltak inkább, akkor én már a kapcsolattól féltem.

2. A magányos emberek 60 százaléka házas

Én akkor voltam ténylegesen, durván magányos, amikor a férjemmel éltem. Hány este ültem egyedül a házunk teraszán egy fröccsel a kezemben, azzal a tudattal, hogy végre elaludtak a gyerekek, és már megint nincs kihez szólnom egyetlen szót sem. A férj éppen Sztálingrádot ostromolta 427. alkalommal a nácik mellett, hogy megfordítsa a II. világháború alakulását. Nagyszerű cél, úgyhogy egyértelmű volt, nem zavarhatom és nincs szüksége a társaságomra. Világmegváltás közben? Úgyhogy ebben a heroikus küzdelemben magára hagytam, had legyen az övé minden dicsőség, én meg tőle néhány méterre, de fallal jól elválasztva, azon gondolkodtam, hogy a f@szba kerültem ebbe a helyzetbe. Válaszolni nem igen tudtam, aztán áttértem a másik témára, hogy kerülhetek ki ebből a helyzetből, melyet aztán meg is oldottam.

3. A magány torzítja a kapcsolatokról alkotott véleményünket

A magányos ember, hajlamos arra, hogy eltorzítsa a véleményét a kapcsolatairól, afféle sünike lesz, hogy ezzel is védekezzen, ugyanakkor mit okoz ezzel? Azt a kevés embert is, aki még a közelében van elbizonytalanítja, elriasztja, így aztán még magányosabb lesz, még nagyobb tüskéket növeszthet és ez így meg tovább ki tudja meddig. Egyéb magyarázatok szerint a magányosságát igazolandó, mindenféle negatív dolgokkal ruházza fel az embereket, hogy legyen ok és magyarázat az állapotra. Bizony ez egy nagyon szomorú történet. És még hajlamosak arra is, hogy magukban beszéljenek, már a magányos emberek.

4. A  magányosság stigma

Az emberek gyorsan beazonosítják a magányos farkast és kerülik, nem szeretik. Mi lehet ennek az oka?  Én a volt férjemet kerülöm, magányos is. Á, ezt csak úgy ide szúrtam, már alig jut eszembe. Tudósok, megfigyelték, hogy egy-egy magányos ember, kb. hat hónap alatt a közösség perifériájára kerül, oda ahol a kutya se törődik vele. Onnan már csak pisloghat, hogy hova merre, hova lettek az ismerősök, barátok, de lehet nem is voltak. Szigetépítés, várfalak, hidat fel. Az a helyzet, hogy az emberek valahogy jobban kedvelek azt, aki jó kedvű, meg beszél meg nyitott, mert akkor nekik maguknak egyszerűbb a dolguk.

5. A magánytól lehűlünk

És nem csak úgy, hogy ridegebbek vagyunk, hanem úgy is, hogy ténylegesen hűvösebbek vagyunk és hűvösebbnek érezzük a környezetünket is. Ez megint csak tudományos kísérletek által feltérképezett megállapítás. Nem tudni, hogyan születnek ezek az eredmények, bár ezt végül is leírták:  Megkértek sok-sok ember, hogy tippelje meg a szoba hőmérsékletét, ahol, van, és aztán gondolom megkérdezték, hogy magányos-e. Az eredmény, hogy a magányos emberek hűvösebbnek érzékelték a szobát ahol vannak. Nagyon érdekes, tehát a magányosabb ember fűtés számlája magasabb, ezt nem a tudósok mondták, ezt én következtettem ki most azonnal -néha egészen lehetetlen következtetéseket vonok le dolgokból, amelyek aztán nem vezetnek sehová, mint ahogy ez sem. A lényeg a magányos ember körül a levegő is megfagy, ahogy a szólást is használjuk - nem véletlen.

12794548_465604393630058_1015665173619642853_n.jpg

6. A magányosság miatt a szervezet megtámadva érzi magát.

Ezért aztán magasabb, lesz a vérnyomás, nő a koleszterinszint, egyszóval a szervezet elkezd betegedni, stressz alatt érzi magát. Persze nem tudom, hogy egy-egy jó beszélgetés, van-e azonnali gyógyító hatással az emberre, de mindezekből az következik, hogy:

7. Megnövekedik a kardiovaszkuláris betegségek kockázata

Kardiovaszkuláris betegség nagyon sok van, szerintem a szó maga is ijesztő, ez a vaszkuláris, olyan, mint egy csúnya varázsige, próbáljátok csak kimondani: vaszkuláris! Van erről lista is a neten, és ez az egyik leggyakoribb halál ok ma Magyarországon, vagyis a magányba könnyen belehalhatunk. Erre még gondolni is rossz. És ez még nem minden, a magány még további támadásokat intéz a szervezet ellen:

8. Csökken az immunrendszer hatékonysága!

A magányos embert még az ág is húzza, szóval könnyebben lesz náthás, meg beteg, kap el fertőzéseket. Nehezebben értesül mindenféle dolgokról, így ezekről a veszélyekről is és végezetül, hogy ez egy teljességgel szomorú poszt legyen:

9. A magány ugyanolyan veszélyes, mint a dohányzás

Vagyis, annak kockázata, hogy egy magányos ember előbb hal meg, mint az egyébként a sors tervezte 14 százalékkal magasabb, mint az átlag és ez megegyezik a dohányosok kockázatával is. Ennél már csak az lehet szörnyűbb, ha valaki magában dohányzik, ennek veszélyeiről már jobb, ha nem is teszek említést.

Akkor hát, megszületett, ez az igen szomorú poszt a magányról, fontolja meg mindenki, kit mit utasít el, amikor ismerkednek vele :), kire förmed rá és mennyire törődik a még meglévő barátaival. Az élete múlhat rajta, tök komolyan. De egy jó hobbi is segít, a kettő együtt meg csupa kacagás. Illetve, hogyan éli meg az egyedüllétet, magánynak, vagy csak egy átmeneti állapotnak, melyben többet foglalkozhat egyéb dolgokkal.

Az emberek azt hiszik, hogy ha egyedül vagy, akkor magányos is. Mint minden egyéb feltételezés, ez is hibás.

Dr. Csont

 


Teljességgel hétköznapi

Eljött a nap, amikor bemutatom én is az áldozatot a nap-éj egyenlőségnek, vagy éppenséggel valami más csillagászati álláspontnak. Olyan esemény ez, amelyhez hasonlót a kelta papok műveltek a Stonhenge-nél, csak az valamivel eredetibb volt, bizonyos szögből nézve éppen rájuk sütött a nap, vagy valami egyéb izgalom tört rájuk és bűvöltek. Évente kétszer hajtottak ezt végre, valami elképesztő nagy varázslatot, de legalábbis a kövek méretéből ítélve valami nagyon fontos műveletet, melyet sajnos nem írtak le, így mind a mai napig sok sok emberek próbálják kitalálni mit művelhettek. Mindezidáig sikertelenül, majd az időutazás oldja meg ezt is. Az én ilyen évszaktól függő évi kétszeri alkalommal történő táltos kelta műveletem, nem más, mint a gardrób átfordítása.

Ezen nemes művelet jelzi, hogy csillagövileg és meteorológiailag egy új periódusba lépünk, időpontja nagyon változó befolyásolja a kedvem, valamint az újhold elhelyezkedése, esetleg egyéb misztikus dolgok melyeket nem tárok fel. Alibanya ekkor előszedi hátulról a rövidnadrágokat és a pólókat és elrejti a vastag pulóvereket. Imádom ezt a folyamatot, hosszas előkészítés előzi meg a nagy pillanatot, sokáig fekszem az ágyon, nézem a szekrényt és arról álmodom, hogy lesz egyszer egy gardrób, amiben minden elfér, és nem kell átpakolászni, de nem lesz. Másik álmom, hogy elmegyek Barcelónába szintén gyakran az eszembe jut, főleg ha valami olyat kell csinálnom, amihez nincs kedvem. Miután a szertartás jellegének megfelelően  hetekig meditáltam a kérdésen, ez mellett a hőmérséklet-változás hat rám kényszerítőleg, neki látok. Lassú, kimért mozdulatokkal meggyújtom a varázsmécsest, melyet kizárólag ehhez az eseményhez használok és tétova kézrátevéssel kiborítom a szekrényt. Szépséges pillanat. Ennél a mozzanatnál meg is untam az egészet, és nagy kínszenvedéssel, mintegy mártírként visszarámolom a cuccot fordított sorrendben, miközben azon morfondírozok, hogy nincs egy  normális ruhám sem. Izgalmas órák ezek. Sajnos a rettentő fizikai és szellemi  áldozat, nem szokott semmit előidézni, sorsom nem fordul váratlanul hihetetlen izgalmakba. Semmiféle ezoterikus vagy kultikus csoda nem szokott bekövetkezni. Nem tudom a kelták ott a Stonehenge-nél elértek e bármit? Sajnos erről sem hallotta semmi népi balladát vagy ilyesmit, úgyhogy lehet teljesen egyformák vagyunk.

Tudom a szexről kellene mesélnem, de most nem megy, mert újra vissza kell programozni magam semleges állapotra, amikor már nem érzek, nem kívánok semmit, a 69 villamosnak sincs semmi üzenete számomra és így tovább. A múltkor is kemény munka volt, hát most meg? Igaz van már gyakorlatom. Majd legközelebb, a várható epizód címe: "Egy hétköznapi hős sikerei a közösségi médiában".

Arra gondoltam, hogy ideje kulturális felhangokkal  illetni a blogot, most találtam, hogy Nabukov, milyen egy több oldalú ember volt. Én szeretem az ilyen embereket, ő például írt és rajzolt. Mégpedig tudományosan rajzolt és Lolita regény írt, zseni. Csodálatos bogarakat meg lepkéket ábrázolt igen mindezt Amerikában. Úgyhogy most igen elgondolkodtatólag ide teszek egy idézetet  és egy rajzot tőle, jelezve, hogy más emberek élete mennyivel értelmesebb mint az enyém. Viszontagság mentes hétköznapokat.

" A környezetváltozás olyan hagyományos téveszme, melybe tönkrement szerelmek és tüdők vetik bizalmukat."

Vladimir Nabukov