A végszó

Én azt tanultam nagyapámtól, aki nagyon bölcs öregember volt (volt fiatal is, csak úgy nem ismertem), hogy a kitartó munka meghozza a gyümölcsét. Ha, nagyon őszinte akarok lenni, ezt a tételt én már láttam meghazudtolva, de alapvetően hiszek az öregnek, mert olyan rendes kis ember volt. Ádáz munkát fektetek én most a férfi keresésbe, nem adom fel, és bizakodom, hogy tényleg lesz itt eredmény. Az ádáz munka abból áll, hogy csevegek csevegek, amennyit az energiám kiad, és megpróbálok randikat összehozni... ismerkedem.

Vasárnap kora este neki készültem hát a következő randinak. Körvonalazódik néhány szabály ezzel kapcsolatban, aki csak sétálni akar, azt nagyon szomorúan, de elhessegetem, már nem akarok sétálni, nem akarok autózni, bolyongani, uszodába menni, és lepkét gyűjteni sem, elég volt a makettes srác, vele megjártam, inkább kávézom és fizetek. A történet főhősébe pénteken futottam bele, amikor már éppen lemondóan becsukni készültem az oldalt. Azonnal felhívtam a figyelmét, hogy extrém ízlésem van, ezt tanultam itt tőletek, mert metál zenét kedvelek, mire közölte, hogy ő is szereti. Ezen aztán elkezdtünk rendesen beszélgetni, küldött képet is, elment, különben sem akarom, hogy az legyen az egyetlen feltétel, így abban maradtunk, hogy még a hétvégén találkozunk, hátha megvan a megoldás. Csak optimistán.

Végig gondoltam az eredményt, közös téma van, nem borzasztó a kinézete, igaz a családi állapota kicsit zavaros, állítása szerint már nem él együtt a feleségével, de minden délután a kisgyerekeivel van. Ezt majd tisztázom még a találka során. Ez teljesen elégséges alap, ahhoz, hogy találkozzak vele.

Az első árnyék akkor merült fel, amikor írt, hogy vasárnap találkozzunk az Ázsia Centerben. Nem akarok akadékoskodni, de ki a fene randizik az Ázsia Centerben, nincs egy rendes kávézó, meg messzire kell begyalogolni? Mondom, akkor már miért nem a Pólus, az mégis csak közelebb van. Mire kiderült, hogy ott addig a felesége shoppingol a gyerekekkel, neki meg elintéznivalója van, amúgy is az Ázsiában, gondolta egy füst alatt megoldja. Na szép, mellékesen meg elintéz engem is, míg feleség shoppingol, akivel állítólag nagy ridegségben élnek. Ez az egész kombináció, már előzetesen nagy izgalomba hozott, valahogy vágyom az ilyeneket. Írtam neki, intézd csak ügyeidet, majd akkor keresünk másik időpontot. Már el is képzeltem, ahogy macskanadrágban kényelmesen elterülve csokit zabálok, és megnézek valami idióta filmet. De ragaszkodott. Találkozni kell. Jó, akkor legyen a McDonald's a Pólus előtt. Tömören megírtam, de ez nem ment ilyen flottul, vagy fél órát gondolkodtunk, egyre árnyékosabb lett.

Vár rám a Meki előtt, mondta vidáman. És valóban, ahogy közeledtem az intézmény felé, látom, hogy valaki rejtőzik a fák közt, viszonylag olyan kisebb fák ezek, olyan épphogy fák és így kilógott mögülük. Ez meg ki lehet kérdem én, csak nem? Előbukkant a zöldből a rocker pasi, az én randi-partnerem 10 Cent pólóban, kedves, eredeti jelent volt. Úgy nézett ki, mint a Bronski Beat énekese, nem túl jól. De én esélyt adok a személyiségnek, végül is nem volt még ezzel akkora baj. Mondjuk, ahogy kilesett a fa szára mögül az felejthető lett volna, de hagyjuk.

cucw47zwuaalfc2.jpg

Kávé, süti, beszélgessünk, mosolyog, rendbe lesz ez - gondoltam. Már mondja is, beszél, beszél, de csak egy dologról: a feleségéről. Volt öt év boldogság, és akkor szült és vége, és elvittem Rómába és le se feküdt velem a feleségem, a feleségem. Mesélt, mesélt, láttam, hogy igen nagy igénye van erre, hogy nem hallgatta meg már rég óta senki, így hát kedvesen figyeltem. Amikor próbáltam néhány erőtlen mondatot magamról is odatuszkolni, elkezdett rángani a szeme. Feladtam ezt az akciót, hallgattam tovább. Kibontakozott hát házassága története, eleinte napokig csak keféltek, de ez az időszak tovaszállt. A feleségét ma már nem érdekli a szex, ezt közölte is vele és pont. Majd felpattantunk, mert hogy mennie kell. Nem mondhatom, hogy átjárt bármilyen öröm is ezzel a találkozóval kapcsolatban, teljesen egyértelmű, hogy szegény ember nem tudja mit szeretne, vacak a házassága, de mit tehetek én ezzel. Nincs itt nekem semmi keresnivalóm. Ajtón kilépve rám nézett, és annyit mondott, hogy neki bejöttem, mi az én véleményem. Mondom nem is tudom, kicsit zavarosnak látszik a háttér, át kell ezt gondolnom, most el is mennék a Pólusba járni egyet.

Rám nézett és széles mosollyal megkérdezte:

S, akkor folytatjuk? Mert már nagyon unom a maszturbálást!

Én ennél egyetlen egy szebb végszót ismerek a világirodalomban, az Ember tragédiáját, mely ezzel az örökzöld felkiáltással végződik: Ember küzdj, és bízva bízzál. Rögtön ez után a fent említett jön, szerintem.

Fészbuk, a közösségi élet örömei

Vasárnap van, ez a hétvége az unalomé, ez már végleg így van, fel is adtam a harcot. Legyen, akkor most unatkozom, nézek ki magamból, ha véletlen eszembe jut valami, akkor elfintorodom és rávágom magamnak, hogy ne már, azt most nem.

12065956_10153621938496011_8295198987183748178_n.jpg

Volt egy történetem a tavaszon, egy majdnem happyend, vagy mi, már gázoltam bele a szerelembe, amikor dobtak. Merthogy volt másik. Praktikusabb, megfelelőbb, és így tovább, csak egy darabig párhuzamosan futottunk, aztán én lemaradtam. Mindenki megmondta, amit meg kellett mondnia, ahogy az már lenni szokott, az emberek mások történeteiben olyan szeretettel merülnek el, és azonnal látják az összefüggéseket, vagy a közhelyeket. Vagy csak úgy érzik meg vannak szólítva és valamit hozzá kell fűzniük, lehetőleg valami olyat, amit aztán virágokkal és lepkékkel, vagy gömbölyded Buddha szoborral posztolni lehet a fészbukon. Tudom, mindenki maga kovácsolja a sorsát és maga hívta a bajt, meg lehetne okosabb, az éveire való tekintettel, meg még mondhatnék ezer baromságot. Lényegében hagytam magam sodorni az élettel, ez történt, az élet meg elém szállított egy férfit, hogy úgy mondjam tálcán felkínálta, mint tárlatmegnyitón az ingyen pogit, és én levettem, elvettem. Bizonyos perspektívából tekintve persze nem kellett volna, ha elmegyek mellette szegényebb lettem volna? Igen, mérhetetlenül.

Azonban sajnos, valahogy túl jóra sikeredett ez a sztori, túl kompatibilis volt. Szokták tőlem kérdezni különböző virtuális oldalakon, hogy osztán milyen férfit keresel. Ennél hülyébb kérdést nehezen lehetne kitalálni, persze kényszeredett helyzetében az ember azzal él, amit elsőre eléje sodor az agya. Hirtelen azonban megkaptam azt a férfit, melyet próbálgattam körbeírogatni, felvázolgatni. Mégpedig úgy kaptam meg, hogy semmit nem tettem, egyszerűen  mögém állt az élet során egy esemény alkalmával és, ahogy így álltunk valahogy feltűntem neki és késztetést érzett, hogy valamit beszéljen nekem. Ebből aztán nagyon sok minden lett. Nagyon sajnálatos, bizony az, mert az ember egy darabig nem is hisz az érzékszerveinek, arra gondol, valami kibaszott álomban van, vagymi. Főleg az ilyen megviselt emberek mint én, ezer védőruházat, gázálarc és mi egyéb, amit az élet rám erőltetett, hogy valahogy kivédjem a sok sótlan odacsapást, és mindezeken keresztül kell akkor a napsugárnak áttörnie. Nem egyszerű, kurvára nem. Másfelől oda vetődik melléd egy intelligens, szépséges ember, érdeklődik irántad, megölel, erre elő kéne adni a Vesta szűz harcát az örök érintetlenségért?! Nyilván. Egyre próbálsz vergődni, keresni a csavart, hol van elrejtve, engem több fasz nem ver át, nem elmélyedni, nem akarni, de húz magával, mint valami mágneses pólus. És látod, hogy a kurvaéletbe létezik, létezik olyan ember, akit keresel, kerestél, akartál, vágytál. Az élet aztán nagy móka mester, cukimanó, persze hátbabasz egy lapáttal, ne szédülj el te nő. Ebből a megfontolásból ezt a tökéletes palit úgy küldte el, hogy kb. 20 évvel legyen fiatalabb. Csak gratulálni tudok az égi rendezőnek, ilyen finom kibaszások hol vannak? Még a brazil sorozatokban sem.

13882583_526861714164392_1343787572090998213_n.jpg

A képbe beívelt egy úgymond, korban hozzáillő, akivel már kerülgették egymást egy bizonyos ideje, csak valami nem állt össze, valami hiányzott, mit tudom én a forgatókönyvet, ebbe a szünetbe estem én bele, vagy mi a feneség. Pár hónap elteltével aztán meglett a hiányzó láncszem, hogy aztán úgy döntsenek, hogy izé. Megviselt a dolog, mert tükröt tartott elém, mert megalázottnak éreztem magam, mert pont azzal szembesített, amin nem tudok változtatni. Nyolc napon túl gyógyuló sebeket okozott. Aztán úgy utólag persze köpködtem magam, hogy de miért vagy ilyen gyámoltalan, miért másztál bele, mégis mire számítottál. Ez az. A környezettől is megkaptam, hije huja, biológiailag értelmetlen, a fiad lehetne, törpülj el a föld színén, te szexmániás állat. Mit akartál, tede? He? No tényleg...

Most aztán törölt a fészbuk barátai közül is. Elnézést kért, asszonta, hogy tiszta fejjel tudjon nekivágni valaminek, ezért kellett engem törölni az ismerősök közül. Mivan? Zavartam a tiszta fejét? Ezzel megest felidézte a nyomorult repedéseimet, a kétségeimet önön épeszűségem felett. Meg a szépséges, gyönyörű pillanatokat. Persze tudom itt is megaszondták, hogy nekem kellett volna azonnal, és rögön, és habozás nélkül, mert a méltóságom, meg az erős nő imidzsem és így tovább. Leszarom, egyszerűen jó volt látni néha.

Jó volt ez a kis játszma, végig pásztázva érdektelen szerelmi életemet, búval bélelt házasságaimat, akár feltehetném a kérdést, hogy ki a fasznak érdekes még velem szórakozni? Rongybabát rugdalni? Ha, abból a felvetésből indulunk ki, hogy az élet egy hullámvölgyekkel és emelkedőkkel tarkított random görbe, akkor hogy lehet, hogy én mindig padlón futok, nekem mikor jön el az a kurva emelkedő? Múmia koromba? Ejha. Én nyerem meg a Krisztával és Andival lefolytatott járókeretes küzdelmet Geri bácsiért és én készíthetem majd neki az utolsó pépes vacsorát? Minden bizonnyal! Kellemes rántott húst mindenkinek?

Mégegy randi...

Az élet hömpölyög tovább. Már megint oszlásnak indult a lelkem. Vannak ilyen hormonális ingadozásaim is ráadásként, próbálkozik a banyamodul? Sötétnek látom a jövőt, próbálok rettegni ezektől a migránsoktól is, hogy tegyek valamit a hazáért, de valahogy ez sem ösztökél. Időnként lefulladok, bőgnék meg ilyenek. Nem jó, nagyon nem. Eddig még sikerült ezeken túlevickélni, de tudjuk, hogy az élet véges. Ellensúlyozásként voltam Paddy and the Rats koncerten, az legalább életvidám volt.

Újabb, kellemes, megbeszélős találkozáson vettem részt, ezt felületesen randi névvel illetik a kívülállók. Mi motivál még mindig? Valamilyen életet kellene élni a férfiakkal, én legalábbis szeretnék. Azonban leginkább a lelki élet sikerül. Valahogy ez van. Megbékélek én ezzel. Azért időnként elkap egy-egy megérzés, emlék, az élet mazsolái. Ezt a társkeresős dolgot erősen összekeverik az emberek, vagy kuplerájnak, vagy pszichológia magánrendelésnek nézik. Nekem igen gyakran az utóbbi jut, mondjuk az előbbinek sem nem annyira örülnék. Egy egyszerű, randiszerű randit szívesen bevállalnék már, mert fáradok erősen.

Új történet: Egy kávézóban találkoztunk, egész kellemes délután volt. A nap aranylón sütött az aszfaltra, legyek már alig voltak. Az emberek laza cuccokban sétáltak, volt aki mobilozott, mások ásítoztak. Távolban egy villamos csörömpölt. A kétfarkú kutyapárt aktivistái vidáman ragasztgattak egy kétes felületre. A férfi pontosan érkezett. Kellemes, barna színvilágú ember, napszemüvegben. Elfogadható volt teljesen. Elterült a széken, mint a pamlagon, láttam, hogy azonnal a szívébe zárt, és ettől rögtön meg is könnyebbültem. Kicsinyke idő múltán már tudtam, hogy életének van egy nagy buktatója, amitől az megromlott örökre, zsákutcában tanyázik és így tovább. Merthogy összezavarodott teljesen, sőt vakvágányra futott (ilyet kerestem, de istenbizony) Minden további erőfeszítés nélkül hozzájutottam Lajos életének titkához, rejtett mélységéhez.  11 év korkülönbség van/volt a szülei között! Ez mérgezi az ő életét is. Apukája 20 éves volt, amikor a 31 éves anyukája magához ragadta a gyanútlan férfit és magáévá tette. Hamarosan megszületett ő, és ezzel megpecsételődött a család sorsa. Lett még sajnos egy öccse is. Na, most ezt képzeljem el, ott van az apja ötvenkilenc éves, a felesége meg 70 éves. Mit szólok ehhez. Sokat szóltam én ehhez. Úgy pislogtam okosan.

Némi szünet után megkérdeztem: ezért keresel te is idősebb nőt, hogy valahogy átéld apád borzalmait? ... Ja, ja nem és bájosan visszanézett, olyan kérdő tekintettel, fel sem figyelt a párhuzamra. Egy ilyen beszélgetésből lesznek aztán később a nagy szerelmek ugye? úgy értem sokkal később, vagy mi. Lajossal tehát végtelen romantikus hangulatba ringattam magam. A továbbiakban még kiderült, hogy most az anyukája már vele él, mert az apukája veri az anyukáját, és az anyukája meg már kicsit emlékezetkihagyásos. Szomorú történet, meghallgattam. Kifizettem a kávémat és a közeli parkban egy padra lezökkenve metál zenét hallgattam a telefonomról, biztos ami biztos.

Ma reggel az egyik kolléga sétált oda hozzám egy cetlivel, az orrom alá tolta, ez állt rajta: TECCEL. Hurrá, láttad az igazából szerelmet, és most így próbálsz elkápráztatni vagy mi van? Ezt találta az asztalán mondja és kérdi nem én tettem-e oda... Én? így, hogy teccel? Szevasz Serlock, szeretted volna mi....

Most olvastam, hogy Japánban már gyakorlatilag mindenki szűz, asszem bizonyos formában, már japán vagyok.

Kaktusz

A kaktusz tövises húsos szárú növény, mely sok vizet képes eltárolni. Szokatlan alakja és szép virága miatt sok faja közkedvelt szobanövény.

Rájöttem mi a közös bennem és a kaktuszban: a tárolás. Ő vizet tárol, hogy majdan megéljen a nagy szárazságokban és kegyetlen napsütésben, én meg érzelmeket tárolok, ugyanezen célból.

A kaktusz a törzsében és a szárában tárol igen nagy mennyiségű vizet, na ugyanez, a törzsemben és a száramban én meg rengeteg érzelmet tároltam el, férfi öleléseket, érintéseket, csókokat, és most jól tűröm a szárazságot. Másfelől egyetlen érintés is elég, hogy kivirágozzam, szintúgy mint a kaktusz, mert az egy csepp felidézi a tengert.

Érzelemkaktusz vagyok.

 

Legvéresebb operák kicsiny gyűjteménye

Elég volt a sok szexes írásból, még valami téves következtetést von itt le valaki, jöhet valami más, például valami gyilkosos dolgok. Meg időre is szükségem van, hogy összegezem az engem ért benyomásokat. Ezért arra gondoltam érdekes lenne olyasmit írogatni, amit eddig még nem, teszem azt hány hulla keletkezett egy-egy klasszikus darabban, mondjuk egy operában. Azért is hogy leszögezzük: ezt a tendenciát, hogy kinyíródik az összes kedves és undok szereplő válogatás nélkül, nem napjainkban fedezték fel. Már Shakespeare és élvezettel végezte ki darabjainak kellemes és kellemetlen mellék- és főszereplőit, szóval úgy általában vérengzett rendesen, különösen a középső időszakában (Mozart meg rengeteg hashtagat használt, de ez most mellékes). Mélyrehatoló gyökerei vannak ezeknek a megoldásoknak, az operákban meg aztán magasröptű áradata van a tetemeknek. Annyi a különbség csak, hogy ott dalolva, lassan pusztulnak a népek.

Az operát napjainkban olyan tömény kultúrának tartják, meg sznobériának, egy igen lapos réteg az, amely igazán opera kedvelőnek nevezhető. (Az opera látogatók is főleg kis csinos öregnénik) Gondolom, azok is, akik olvasásra adták a fejüket némi érdektelenséggel fogtak neki a témának. Pedig, az opera régebben a népeknek hasonló volt, mint mostanság a szappanoperák, meg effélék. Azért jártak oda, hogy kicsapongjanak, ismerkedjenek, bulizzanak. Ezért a műfaj tartalmilag is ehhez az elváráshoz igazodott: meglepő szerelmek különböző társadalmi rétegből származó emberek között, fiatal lányok kétségbeejtő bűnbeesése, villámcsapásszerűen kiderülő rokonságok, váratlanul felbukkanó gyermekek, örökösök... ármánykodás, hamis levelek, mérgek, gyilkosok. Ismerős motívumok.

Kezdjük egy szerényebb, kevesebb vérrel járó történettel:

Gerge Bizet: Carmen

A történet végtelen bonyolult. Alaptémája egy szexi nő, aki ugye munkáslány, ennélfogva végtelen egyszerű, flörtölget és vadít. Szép kis kísérőtábort gyűjtve maga köré. Igen hálás téma, klassz dekoltázzsal lehet szerepeltetni a főhősnőt. Minden legény beléje szerelmes, kivéve az egyet a tisztességest, a legényt a gáton, kinek szíve egy szintén nagyon tisztességes lánykáé. Ez kihívás Carmen részére, hogy ne mondjam vörös posztó, miért ne lenne ez a fiatalember is az övé? Én is ezt mondom, miért ne lehetne?  És lőn, meghódítja a talpig becsületes Josét is, a női szépség nem ismer akadályokat. José mindent eldob ezen szerelemért, illetve a drámaiság kedvéért. Azonban Carmen egy percig sem érzi, hogy ezzel komolyan kellene foglalkoznia, hatalmasat kacag, elégedett, ezt is behúzhatja és vidáman megy tovább a következő kaland felé, José ettől elborul és szerelmi őrültségében (ez egyébként hihetetlen sok mindent megmagyaráz, legalábbis az operák világában) ledöfi a leányt, egy macsó mozdulattal.

Halottak száma:1

Eszköz: kés

Vérfaktor: 20%

Fokozzuk az állapotokat

Gaetano Donizetti: Lammermoori Lucia

A történet kiindulópontja hogy a leánykát egészen váratlan módon érdekből kívánják férjhez adni, egy igen kompatibilis férfihez.  A hiba abban rejlik, hogy ő maga mást szeret. Ez a téma így már kedvező a feldolgozásra, valamint a drámai ábrázolásra. A helyzet ismerős és nem először jelent meg az emberiség fordulatos történetében... A leányka természetesen forró szerelemben van az általa kiválasztottal, aki sajnos semmilyen módon nem felel meg az egyéb elvárásoknak. A helyzet fokozása érdekében a szerető egyben a Lucia testvérbátyjának halálos ellensége is, hogy is lehetne ez másként, csak ahogy az életben. A vőlegény megtudja ezt a szemétséget, hogy ő csak visszafogottan érdekes a leányzó számára és nyilvánosan lemond és lehetetlenné nyilvánítja a nőt. Innentől kicsit zavaros számomra a történet, mert ennek ellenére bekövetkezik a nászéjszaka, ami egyben beindítja a féktelen elhalálozási sorozatot is a történetben. Először is a menyasszony habfehér ruhában kivérezteti az ifjú férjet..., ez igen látványos, majd végez önmagával. A sírjánál pedig a szerelme végez önmagával szenvedélyesen. Na ennyi.

Halottak száma: 3

Eszköz: vágóeszközök

Vérfaktor: 35%

Hector Berlioz: Trójaiak

A történet kicsit hektikus, egyrészt jósnők, Kassandra, misztikum, másrészt egy királynő olthatatlan szerelme egy katona iránt. Igen gyakori jelenségek. A végkifejlet szempontjából mindez mellékes, hiszen halomra halnak a szereplők, ahogy az illik és elvárható. A jósnők tömegesen végeznek magukkal, nehogy meg legyenek becstelenítve a görög katonák által, inkább a halált választják. Másfelől a királynő lehasítja magát szerelme kardjával. Ha valakinek ez nem lenne elég tulképpen egész Trója lemészárlása is része a történetnek

Halottak száma: igen magas

Eszközök kardok, kések

Vérfaktor 70%

 

Richard Strauss: Salome

A történet oly módon zavaros és zsúfolt erotikus, és pszichés utalásokkal, hogy nem egyszerű feladat elmesélni. Van egy hercegnőnk Salome, Heródes udvarában. Jól érzékelhetően a történetben résztvevő férfi szereplők jelentős része szerelmes beléje, többek között egy szerény katona, Narraboth és maga Heródes is. A leányka azonban nem mást szemel ki magának, mint a tömlöcben senyvedő Keresztelő Szent Jánost, kinek gyönyörű teste van, így beléje lett határtalanul és megfékezhetetlenül szerelmes. Szegény Narraboth felismerve ezt a körülményt habozás nélkül a kardjába dőlt, ezzel az elszántsággal sikerült elérnie, hogy ő lett az első hulla a darabban. Heródes is gyanakszik, ezért arra kéri a hercegnőt: táncolna neki. Itt következik a viszonylagos ismertségnek örvendő úgynevezett "hétfátyol tánc", melyet Sodome olyan elragadóan ad elő, hogy Heródes megígéri teljesíti bármit is kíván, nos a Keresztelő János fejét kívánta. A vágya teljesül és végre kiélheti magát a fejen, megcsókolhatja - kiérti ezt? Heródes sem, és elrendeli, hogy a gusztustalanná vált nőt is semmisítsék meg. A vér patakban folyik tovább.

Halottak száma: 3

Eszközök bárd, kardok

Vérfaktor: 78%

 

és végül

Gaetano Donizetti: Lukrécia Borgia

A darab érdekessége, hogy még el sem kezdődött, de már tele vagyunk halottakkal. Lukrécia Borgiának a múltja erősen kétséges, bizonytalan körülmények között elpusztult férjek és egyéb rokonok szegélyezik útját. A nőnek van egy eltitkolt fia is, bizonyos Gennaro, akit bérbe adott egy idős halásznak, hogy az nevelje fel, titokzatos körülmények között. Most, hogy felnőtt férfi lett a fiából, hirtelen megébredtek az anyai ösztönei és találkozót szervez vele, vagy ilyesmi. A férfinek még meg is tetszik a helyes asszony... A tényt, hogy a férfi tulképpen a gyereke, csak Lukrécia tudja, így az aktuális férj, aki folyamatosan figyelteti az asszonyt azonnal féltékeny lesz és börtönbe veti a vélt konkurenciát... A nő dönthet miként pusztuljon a szépséges ember, bitófa avagy méreg által. Lukrécia hű önmagához és a mérget választja, hiszen tudja, hogy zsebében az ellenméreg. Ez így bárhol, bármikor elérhető dolog volt abban az időben. Megmenti tehát az ifjút, ezzel azonban meggyőzi a férjét, hogy itten valami nem tiszta. A végkifejlet, mint oly sokszor itt is zavaros. Lényeg, hogy mindenki mindenkin bosszút akar állni. Lukrécia figyelmezteti a fiát, akiről senki nem tudja, hogy az ő fia, hogy veszélyben van, mert általános mérgezés lesz a következő partin. Ezt onnan tudja biztosan, hogy ő maga szervezi a programot. A férfi nem hisz neki, ugyan miért is tenné, vidáman készül a baráti összejövetelre. Lukrécia mérgezett italokkal várja a megjelenő nemeseket. Motivációja: bosszú az eddigi megaláztatások miatt. A forgatókönyv eszméletlen sikeres, halomra halnak az ifjak, sajnos köztük van Lukrécia saját fia is, akit hiába akar újfent ellenméreggel megmenteni - késő. Őrjöngő jelenettel zár a történet, Lukrécia megölte saját fiát is.

Halottak száma bizonytalan 10-20 között a rendező által igénybe vett szereplők számának függvényében.

Eszköz: méreg

Vérfaktor 85%

Bízom benne, hogy igen szórakoztató kulturális kitérőt varázsoltam ide, menet közben találkoztam egy kedves fiatalemberrel, aki éppen a családi fészket rakja leendő gyermekei anyjával, de arra gondolt tesz még egy néhány kitérőt, biztos, ami biztos. Az is kiderült, hogy homlokegyenest egészen más, mint amit a róla szóló kép ábrázolt. Semmi baj ezzel, végül is VIII. Henrik és került hasonló helyzetbe Klevei Annával, aki a nevezett negyedik felesége volt. Szegény Holbein picit túltolta a dolgot, és szépséges nőként ábrázolta az ügyfelet, ebből lett aztán némi bonyodalom és egy három napig tartó házasság. Esetemben ez a másik változat, melyet élőben láttam, akár tetszhetett is volna, de nem ez történt. Ráadásul tehno zenében utazott, amely az egyetlen dolog a világon, amitől konkrétan és momentán megfájdul a fejem. Jó, még egy kicsit a kapros tökfőzelék is ilyen.

Recesszió van

Recesszió van, már ami a szexet illeti. A barátnőm is ugyanerre panaszkodott, ő végül is úgy oldotta meg, hogy rövid időre megbékélt a régi pasijával. Eltöltöttek egy forró éjszakát, majd a barátnőm azt mondta "a szex erre az évre megvolt", kivan pókhálózva, kicsit elábrándozott hogy mi lenne ha... de aztán annyi, a pasi el lett távolítva. Ravasz, nagyon ravasz, ahelyett, hogy hálás lenne, meg miegyéb. Ha, így nézem én nem szólhatok semmit, évekre letudtam...

A társkeresőn zajlik az élet, tele vagyok jóindulattal, és nyitottsággal. Írt nekem egy kedves ember, arra kért, hogy nézzem meg a fényképeit. Ez már eleve nagyon rossz indítás, az ilyen képnézegetős dologból még soha nem kerekedett semmi. Nem szabad azonban zabolátlan teret adni a negatív tapasztalatoknak, meg a beteges általánosításnak. Mint annyian megmondták már, én csak ne válogassak, hanem békéljek meg a sorssal! Megbékélten néztem tehát a képeit. Igen, áll a farka, erre fókuszál a kamera, ez helyezkedik el a fekete fehér fotó közepén, reméljük valóban az övé. Képileg nagyszerűen szerkesztve, egyszerű mondanivaló, tömör közlés, monokróm technika. Gyönyörű a teste, a feje nem látszik egyik képen sem. Mondom neki csodálatos vagy, szemedet hol lehet megnézni. Á, azt mondja az nem érdekes, a szeme nem érdekes, viszont ha van skypom, akkor nézhetem ahogy fekszik meztelen. Aznapra már nem akartam semmit: ez a szerda ki lett maxolva. Kész, na jó egy kis tejszínhabos gofrit még.

Tényleg összeszedett akarok lenni, szívesen venném, hogy itt milyen kompromisszumot vár el a nagyérdemű tőlem. Nézzem meztelen, hát mi vagyok én? Végül is persze lehetséges, hogy ezen a földrajzi koordinátán, már ez jár egy ilyen típusú nőnek, én meg valami egzotikus vándor vagyok, aki egyre nem érti a dolgokat. Írom neki legmélyebb irodalmi összeszedettségemmel, hogy nálam a következők vannak, és bízom benne, hogy nem talál nagyigényű, extrém némbernek: beszélgetek, írogatok, megnézem a fotót az emberről (nem a farkáról) és, akit szimpatikusnak találok a kép és a beszélgetés alapján, azzal esetleg találkozom. Továbbmegyek, a találkozón megint beszélgetek és beszélgetek, esetleg csókolózom, aztán megint találkozom és megint és a végén esetleg szexelek, már ha kölcsönösen jó irányba mennek a dolgok. Ekként épül fel nálam a dolog. Mi az ő meglátása, esetleg érdekli ez a - bevallom - végtelenül hagyományos felállás? Nem túl bonyolult. Nézegetni nem akarok, nem látom értelmét, nem szokásom, mittudom én. Á, azt mondja a szex az olyan egyszerű, bármikor meg lehet kapni, ő magasabb szintekben gondolkodik... Sóhajtottam, honnan veszi ez, hogy a szexet olyan könnyű megkapni... nem egy bolygón lennénk? Milyen magasabb szintek? Ó, zöld természet. Búcsút vettem tehát ettől a lehetőségtől is, optikai szex nem érdekel, akárhogy is gondolkodom és keresem a megoldást. Kezdem picit feladni ezt a pályát, ezt a társkeresős, netes cuccot, csak idegesítjük egymást.

Nyertem egy VIP randit is, azonnal feldobta a napom - ez már a csütörtök. "Mi lehet ez?" kérdeztem többször is magamtól. A marketinget a férfi találta ki, ő reklámozta így a lehetőséget, ami váratlanul az ölembe hullott. Vasárnap találkozzunk a nyugdíjfolyósító épülete előtt - mondta felhőtlenül a telefonba. Hol? állt meg egy pillanatra a tekintetem, nyugdíjfolyósító előtt? Most nem azért, VIP randi? Várom a hozzászólásokat történelmi pillanatokról, vagy csak egyszerű szerelmekről, melyek a nyugdíjfolyósító előtt szökkentek szárba... Nem tudom, picikét szkeptikus vagyok, persze megyek, mert hajlott koromra való tekintettel nekem már mindenért csápolni kell, meg ki tudja mikor fonnyadok el hirtelen. Egyszer úgy ébredek, hogy leesett a mellem, vagy mit tudom én, egyéb szörnyűség. Van ok a pánikra, mindenképp.

Addig is, míg fordulatos érzelmi életem, valamiféle mederbe kerül, gondolkodjunk el a következetességről. A tudósok foglalkoztak a kérdéssel, és arra jutottak, hogy már nem feltétlenül olyan nagyon heroikus tulajdonság ez. Lehet, hogy nem is kell olyan fenemód következetesnek lenni. Vannak dolgok amiben igen, de vannak olyanok amelyekben meg nem. Itt is van azért bizonytalanság (következetlenség, pff), de azt mondják, a következetlenség nem biztos, hogy negatív tulajdonság, inkább annak a képessége, hogy a döntéseinket képesek vagyunk felülbírálni, képesek vagyunk elfogadni, hogy a döntéseket tulajdonképpen nem is mi magunk hozzuk, hanem a körülmények kényszerítik ki egy adott helyzetben. Azok meg változnak, és minden változik, folyamatos cirkulációban, áramlatban vagyunk. Attól vagyunk emberszerűek, hogy ezeket képesek vagyunk befogadni, feldolgozni és ennek szellemében változni, alakulni. Nem baj, ha nem ugyanaz a véleményünk, gondolatunk mindig a dolgokról és az sem baj ha bizonyos döntéseinket megmásítjuk. Ettől vagyunk emberiek - állítják. Na így, a változás az élet meghajlítója.

Most egyéb frappáns ötletem nincs, valami coelhós gondolat jó lenne ide a végére, de ez most nem jön össze kivételesen egy semmitmondó záróakorddal végzem ezt a kis irományt. Menjetek és mondjátok valakinek, hogy szeretitek, az sokkal vagányabb lesz.

Lassan...

Lassan meghal az, 
aki soha nem megy útra, 
aki nem olvas, 
aki nem hallgat zenét, 
aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát.

Lassan meghal az, 
aki elvesztette önszeretetét, 
aki nem fogadja más segítségét.

Pablo Neruda

Ehhez már csak azt lehet hozzáfűzní, hogy és szintén halódik az a test és lélek, mely nem szexel. Szép napot, mumifikálódok lassan, de biztosan. De, legalább elkezdődött az iskola és belefértünk az egyenruhába.

 

b1e287963509c2d69e5fbe83ed5c5304.jpg