Van néhány szösszenet, amely az ínséges billentyűzetmentes szomorúság során keletkezett, azokat próbálom összerázni valami egésszé.

2017, sehogy nem akarok ráhangolódni az évre. Feltételezem számmisztikai magyarázata van, az évszám végösszege 1, ami ugye semmi jót nem jelent. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyerek kólát öntött a laptopba, szóval még írni sem lehet. (közérdekű közlemény) Siralom.

A terveim azonban nem változtak, férfit akarok magam mellé, valamint el akarok utazni Berlinbe. Nincs új a nap alatt. Még azt a felfedezést tettem, hogy -5 fok alatt nem működöm, legalábbis eddig, ebben az évben. Teljesen megállt bennem az élet, nincs gondolatom, szürke vagyok és egy helyben ülök vagy állok. Nem szeretem. Rémesen szomorú progmetált hallgatok, az sem az a feldobós fajta.

Megyek a kávézóba, halkan potyog a hó körülöttem, az ég sötétszürke. Az emberek lehajtott fejjel torlódnak a kásás úton. A fejemen kívülről sapka hatalmas bojttal. A fejemben belülről zavaros gondolatok. A kávézóban egy férfivel fogok találkozni, szereti a metálzenét és egy ír akusztikus zenekarban játszik. Barna hajú 173 cm magas. Mit várhatok ettől a kombinációtól? Ez az, amin egyáltalán nem gondolkodtam. Szimpatikusnak tűnt. Megnézem, ennyi volt az elvárás. Éppen az imént hívott, hogy már ott van, mondtam menjen be, ne álljon már a hidegben. Most fordulok a kávézó elé. Nem ment be, ott áll az ajtóban.

- Szia - mondja.

- Szia - nézem az embert, továbbra sem gondolok semmit, - talán menjünk be mit gondolsz? Igen igen, mondja.

Leültünk egy asztalhoz. A kép amit látok a valóságban, nem az a kép, amit eddig láttam, valami egészen más, de ezt már teljesen megszoktam, volt már ilyen. Nagy gyakorisággal az ember akivel beszélgetek, és akiről fényképet kapok, az egész más. Ezen már annyit nem is kell agyalni. A kulcs a személyiség, az vajon áthidalja-e az előzőből fakadó esetleges csalódást. Ezt fogom most akkor kitapasztalni, hátha.

Kávézunk és mesél mesél. Vidéki fiú, de már pár éve itt él a városban, imádja a gitározást ezért három együttesben is játszik, emiatt nincs ideje egy valódi kapcsolatra (értem csak dugni szeretne). Részletes leírást kapok az egyes zenei formációk programjairól és az ő szerepéről ezekben (zseni, pillanatok alatt összedob egy top listás számot). Majd megtudom, hogy női rokonai, anyukája nagynénije, keresztanya gyakran csomagolnak neki, mert ugye köztudott, hogy a városban nehéz élelmiszerhez jutni. Ha, már így van, akkor ezeket meg is kell ennie, ami, hát meglátszik most rajta. (rövid indoklás a kép és a valóság közötti eltérésre) Ja, és pókjai vannak, ez a házi kedvenc. Itt egy gyenge kísérletet teszek, hogy én is bekapcsolódjak a beszélgetésbe, és megemlítem, mintegy mellékesen, hogy nekem macskám van. Azonban ez az információ, mint érdektelen, elporlad a légtérben, megtudom a hét pók történetét, mikor vette őket és melyik mit eszik, valamint mikor vedlette le a bőrét vagy milyét. Van szelíd pók és dühös pók, de a szelíd pókot sem lehet sokszor kézbe venni, mert bármikor megdühödhet és onnantól a dühös pók kategóriába tartozik. Renget pók elfér egy lakásban - mondom erről én is tudnék mesélni - de csak mosolygott és elmagyarázza, hogy hány köbcentire van szüksége egy póknak és van, hogy napokig meg sem mozdulnak. Egyszer azt hitte meghalt az egyik, de aztán megnézte a gugliban és halott pók összegömbölyödik és furcsa alakzata lesz és a lábai nagy valószínűséggel az égnek merednek. Ebből tudta, hogy mégsem halt meg a pók, csak ül. Továbbá most még munkát is keres, mert összeveszett a főnöke fiával, ebből kifolyólag bizonytalannak érzi helyzetét a cégben, (pedig tudja jól, hogy pótolhatatlan) szabadságra sem nagyon engedik, akkora nagy a szükség rája. További információ, anyukája egy bohókás néni, aki már egy metál koncertre is elkísérte.

Észrevétlen megnézem az órámat, tényleg nem akarom megbántani, de úgy éreztem egy óra idő az méltányos lesz erre. Arra gondoltam ennyi elég egy első randiból. Kérdeztem, hogy érzi kifizessem a kávét, mit szeretne. (voltak itt már bonyodalmak) Alaphelyzetben nem volt baj vele, csak nekem valahogy nem ragadta meg a fantáziámat. Nem éreztem semmit, vagy némi bágyadtságot, egy randival több, végül is nem rossz, de nem is jó. Ez sem jött össze igazán. Megpróbálom új alapokra helyezni ezt a keresgélést. Úgy látom én ezt: megint tettem egy lépést, hiszen előbb utóbb lesz valaki megint. Lépteim alatt rotyog a frissen esett hó, távolodok a kávézótól. A telefon megzizzent, üzenetet kaptam, nagyon tetszem, szeretne velem szeretkezni. Nézem, így okos telefonon leírva, fehér háttér, zöld felhőcske. szeretkezni. Régen használtam ezt a szót, ahogy így nézegetem újabb üzenet érkezik: szombaton 14-17 óra között ráér, tudna fogadni a lakásán. Puff, gondolom ott lehetne "szeretkezni", miközben körülöttem pókok ülnek és gondolkodnak. Szép péntek este van. A hó tovább potyog a szürke égből.

Update: a randi után még tovább leveleztünk, nem akartam csak úgy elvetni, mert végül is nem tett rám igazán rossz benyomást és hát ugye, meg kell ragadni az alkalmakat, harcolni kell minden potenciális férfiért. Némi küzdelem után kiderült, hogy csak szexet szeretne, sajnos nem tud, tényleg nem tud semmilyen energiamorzsát sem erre a területre biztosítani. Inkább ül a számítógép előtt és órákig levelezget nőkkel, az ügyben, hogy nincs erre ideje, csak egyet akar dugni és értsék már meg végre. A minap megint jelentkezett, hogy nem gondoltam-e meg magam.

Sajnos nem.