Trump száz napja elnök. Olvasom, hogy kicsit elpilledt szegény, azt hitte egyszerűbb lesz elnöknek lenni, és nem kell majd annyit dolgoznia. (Ezt honnan vehette?) Csalódott azonban ebben, és még autót sem vezethet. Amire végképp nem számítottam, hogy némi párhuzamot fedezek majd fel Trump és közöttem. Én is azt hittem, egyszerűbb lesz majd a férfiakkal és én sem vezethetek autót, mert el kellett adni. Ez van. A hasonlóság itt véget is ér, amit nem bánok, trump színű hajhoz nagyon nehéz felsőket találni.

Még nem lendültem be teljesen, semmi tudományos felfedezés nem csigázott fel, hogy beszámolnák itt róla. A politika megrázó, de azt most hagyom. Olvasmányaimról tudnák még írni, de azt sem fogok. Egy márciusi tikkadt szürke estén, amikor csak a bogarak és az egerek mozogtak, meg a szomszédok, bevackoltam magam egy takaróba, és mellesleg ismerkedtem. Egyedül voltam a lakásban, gyerekek a nagyinál voltak legeltetésen, illetve generációközi egyeztetésen. Szépen pihenősen elterültem, és a szociális helyzet alakulásáról olvastam egy összeállítást, amikor rám kattintott egy kedves ismeretlen.

dbb834dc0611511f00888c92906b4e76.jpg

Történt már ilyen elégszer, egykedvűen vártam az első megnyilvánulásokat, bemutatkozó mondatokat. Valami különleges éghajlati viszonyok lehettek, mert jó volt, kedves, okos, kellemes - végre. Biológia és magyar tanár egy budapesti szakközépben. Jelenleg nincs párkapcsolata, nem csak délelőtt lehet üzenni neki és nem kell titkolózni, sőt hétvégén is lehet vele beszélgetni. Egészen fel voltam dobódva, sőt dobálódva. Továbbá teljesen kész és normális mondatokat írt, nagybetűvel kezdve és ponttal a végén. Egyetlen egyszer sem kérdezte meg, hogy szeretek e állva, esetleg liftben szexelni. Nagyszerűen éreztem magam. Randit akart, és azt is hogyan: egy kávázóban! Nem a hentes bolt előtt, vagy a nyugdíjbiztosító lépcsőjén. Álompasi, de bizisten. Aznap este, könnyű szívvel feküdtem le, vannak még reményt adó esetek még ezen a nyomorult oldalon is. Igaztalan voltam és savanya. Nem szabadott volna. Lám, lám.

A randit mindjárt másnapra beszéltük meg, merthogy minek húzzuk az időt. Ismerjük meg egymást, hiszen úgyis a valóság a lényeg, nem cset, meg a levelezés. Egyetértettem, meg még szabad is voltam, nem kellett az időmet annyira beosztani.

Másnap szakadt az eső. Nincsen siker megpróbáltatások nélkül. A III. kerületben meneteltem a felhőszakadásban, a Fő tér irányában. Ez egy cuki része a kerületnek, valamiért a panelcsomag közelében hagytak egy kis üde foltot a múltból. Itt kellett találni egy kávézót. Ez meg is oldódott könnyen. Én értem előbb a tetthelyre, de ezt meg is beszéltük, mert hogy én végeztem előbb a munkahelyen. Vettem egy kávét magamnak és várakoztam, kicsit izgatott voltam. Szerettem volna, ha tetszik majd, meg ilyenek.

A terem végében író olvasó találkozó volt író bácsi, és sok olvasó néni. Ez a történet szempontjából teljesen érdektelen, csak olyan aranyosak voltak, aztán megemlítem. A tanár úr megérkezett. Végtelen zavarban volt, az esernyőt nem tudta összecsukni, a telefont háromszor kiejtette a kezéből és így tovább. Segítségére siettem, én is gyorsan fellöktem egy két dolgot és leejtettem a táskámat, így már sokkal jobb lett a helyzet. Mondtam neki, hogy vegyen ő is nyugodtan egy kávét és üljön le. Amíg megvette a kávét, addig megnyugodva tisztáztam, hogy rendben van az ember, tetszik nekem.

Elkezdtünk beszélgetni. Ide, oda ment a dolog, kérdezett, válaszoltam, majd ő mesélt magáról, megint én. Teljesen normális volt minden, olyan üde, emberi. Egyre inkább elkalandoztunk: történelem, irodalom miegyéb. Már Hitler hatalomra jutásánál tartottunk, amikor hirtelen megkérdezte, hogy akkor velünk mi lesz? És elnézést, de ez nem Hitlerről jutott az eszébe, hanem csak úgy. Mi lenne, mondom, hát alakítjuk a dolgot, találkozunk megint. Ezzel ő is egyetértett. Kiderült, hogy közben el is múlt az idő és már tökre este van, úgyhogy futás hazafele. Egy darabig együtt villamosoztunk, a végén puszi és kedves integetés. Öröm volt ez az eső, de tényleg.

Elalvás előtt még kicsit azon töprengtem, nem voltam e megint túl értelmes, miért kellett nekem minden témáról beszélni, meg véleményt mondani. Nem szeretik ezt a férfiak, de aztán csak mosolyogtam, de hát jót beszélgettünk ő is élvezte, ez egy értelmes ember. Meg különben is, az vagyok, aki vagyok.

A következő randit pár nap múlvára beszéltük meg, hogy egy kicsit lazább helyen egy kocsmában találkozunk és majd borozunk. Nosza tehát vártam a jelentkezését. Nem kellett sokat várni, már másnap írt nekem, mégpedig sms-t. Éppen egy telefonhívásban voltam munka jelleggel, amikor érkezett az üzenet, idézem: "Szia nekem jó a péntek, ha gondolod eljöhetsz hozzám"

Néztem hosszan a betűket és mindenféle játszadozott az agyamban. Nem ezt beszéltük meg, ember, nem ebben maradtunk, sőt ez meg sem lett említve. Most mit reagáljak erre, azzal kapcsolatban is már kioktattak hogy én magam helyezem el magam valamiféle polcokon, meg mifene. Vadászat, és így tovább, nyilván a felesleges körök futása is gagyiság, de.... Most mi a fenét írjak vissza? Tépelődtem vagy három órát, közben munka is volt nem is tudtam figyelni az egészre. Végül ezt válaszoltam: úgy emlékszem egy kocsmát beszéltünk meg...

13590395_10154202635753614_2421405548508383213_n.jpg

Ok, mehetünk oda is, majd keresek valami helyet és jelzem -

írta pár perc múlva. A megfelelő kocsme fellelése elhúzódott, még most is tart. Soha többé nem jelentkezett. Nesze neked Hitler hatalomra jutása, meg a német választások. Már megint sok voltam, a fenébe. Lobotómia, ez kéne már nekem.

A francia választáson, Macron nyert, nagyon szerencsés szerintem ez a fordulat. Én ennek a lehetőségnek szorítottam. Külön érdekes, hogy Macron felesége 24 évvel idősebb nála, valami elképesztő történet. 15 éves korában ismerte meg, az akkor már 39 éves, három gyermekes asszonyt. Majd kijelentette neki, hogy úgyis feleségül veszi, és tényleg. Ha úgy vesszük, be tartja az ígéreteit, mint látható, ez akár még érdekes politikusi tulajdonság is lehet, de mindenképpen eredeti. Izgalmas lenne, ha ezt elmesélnék, ezt a love storyt, hogy ez mi? Hogy volt ez? Reméljük lesz belőle egy amerikai film, vagy online sorozat. Amúgy ám a franciákat ez egyáltalán nem zavarta össze, már ez a történet, megválasztották, mert jónak találták. Ennyi. Lenyűgöző, semmi előítélet, kioktatás, megmondás. A vén tyúkos hozzászólások inkább kelet európai térfélről jöttek.