Úgy néz ki, hogy meg vagyunk mentve, mármint az emberiség. Kifejlesztették végre az okoskotont. Okostelefon, okosóra, okosotthon. Miegyebek mellett nekem mindig is volt hiányérzetem, csak nem tudtam megfogalmazni mi lehet az. Ráéreztek. Az okoskoton volt az. I.con a termék neve, ami valójában egy gyűrű ha jól értem, amit egy gumival kombinálhat az ember, amely lehet egyszerű mezei, de van hozzá formatervezett is, szintén őrülten futurisztikus. A képi ábrázolás ilyen izgalmas pöttyöket mutat a felszín stratégiailag fontos helyein. Tényleg beindul a képzelet. A gumi meg ilyen újszerű üvegkupolára emlékeztet. Izgatott vagyok nagyon.

14816881_52e36323fe316e765eb908c13484f2af_wm.jpg

Az agyközpont a gyűrűben van. Hihetetlen lehetőségek merülnek fel innentől a férfiak számára. A szex nem puszta egyszerű testi élvezet lesz, hanem szellemi kihívás, kutatási terület. Az eszköz ugyanis valós időben méri az elégetett kalória mennyiséget (mi lehet ennél fontosabb), a sebességet, és a tolóerők számát, (haljak meg, hogy lehetett enélkül eddig élni?) valamit az alkalmazott pozíciók számát. A tolóerőre mindig is kíváncsi voltam, ezt most itt elismerem. Valahogy eddig eszembe sem jutott, hogy így kéne nevezni, de hát legyen. Már látom a párokat, amint az akció végén izgatottan csatlakoztatják a gépet az okos telcsire. Mit csatlakoztatják, hát bluetooth és megtekintik, hogy aznap mennyi newtont toltak, vagy megajoult, szóval valami mértékegységet, és milyen eredménnyel zárták a napot.... A lehetőségeknek itt még nincs vége, elképesztő dolgok jönnek. A szerkezet kis heti, havi, majd idővel éves beszámolókat is készít a gazdatest aktivitásáról. Van tovább is. Most jön a legveszélyesebb része a dolognak, aminek létjogosultságát én megkérdőjelezném, osztályozni fogja a felhasználót! Húha. Én nem találok szavakat. Egyszerűen már ettől a tudattól begerjedtem. Nekem ilyen I.con-os férfi kell, de komolyan. Már látom az appot is, melynek segítségével az eredményeket kis grafikai rásegítéssel közzé lehet tenni a fészbukon, ki lehet twittelni, és akkor a szomszédok, exek rokonok tudják lájkolni majd a teljesítményt... Társkeresőn újszerű ismerkedős szöveg: Én az I.con-om szerint is 10-es pasi vagyok.... Új technológia, mely forradalmasítja a hálószobádat - hirdetik. Én személyesen a hálószobámba forradalom helyett inkább szexet szeretnék, de lehet ezzel olyan régimódi vagyok, elfogadom én.

A férfiért folytatott elszánt küzdelmem egyik kicsi és feledhető epizódjában egy sakkozóval beszélgetek. Nem tűnt rossznak, kellemesen lehetett vele kommunikálni, megtekintettük egymás fotóját és úgy éreztük, vállalható a dolog. Találkozni kellene, ez lenne a következő lépés, de ugye ez már fizikai igénybevételt kíván, ami nem egyszerű. Mozgatni kell a lábakat, meg ezzel együtt az egész testet, mondhatni egész embert kívánó feladat. Pedig az is kalóriát éget mellesleg, de valahogy ez sehogy nem tud összejönni. Aztán fárasztó töprengés annak kapcsán, hogy hol is kéne találkozni, meg mikor... szóval agymenés. Másfelől az egész olyan semmilyen igazság szerint. Beszélgetünk aztán egyszer csak eltűnik, nem válaszol stb., aztán megint keres, ír pár levelet és így tovább. Tudom maradi vagyok sok dologban, és nem fogom fel, hogy én már nem kellek úgy alapból a férfiaknak, csak ha különleges produkciót mutatok fel, meg a férfiaknak már sok egyéb más dolguk is van a nőkön kívül, meg kedvtelésük és nem kockáztatnak csak úgy egy nővel, de akkor is. Én valahol úgy érzem, ha beszélgetek valakivel, legyen az akár cset, vagy telefon, jelzem hogy vége, pl így: most mennem kell szia. Túl sok ez, megértem én. Ettől függetlenül beszélgettem vele továbbra is, mert hogy ilyen toleráns, meg kompromisszumkész vagyok, (vagy hülye, lehet válogatni).

12631347_1037704406301875_2251840728930886774_n_1.jpg

Minap aztán megint írt nekem, és felvetette, hogy szexeljünk már egyet, ő akár aznap délután hajlandó erre időt szakítani. Őszintén mondom, megilletődtem, ettől a hirtelen érdeklődéstől, mi történhetett, mivel hatottam az emberre? Ma hirtelen arra ébredt, hogy engem akar!? Tény, hogy kapcsolatunk már hosszúnak mondható, talán már egy hónapja is írogatunk egymásnak. Kétségtelen a mai világban ennek már jelentősége van, de hát nem találkoztunk egyszer sem!!!

Itt érkeztem el arra a pontra, amikor elkezdtem a kérdéskörön gondolkodni, akár neki is kifejthettem volna a mondanivalóm, de aztán letettem róla, feltételeztem egyáltalán nem érdekelné. Lényege az lenne, tömören: hagyjanak már békén és ne kizárólag a szexualitásom alapján ítéljenek meg a férfiak. És ne is provokáljanak ez ügyben. Mert mi a helyzet? Ha most lelkesen írok neki, hogy persze ugrok rád, pucéran várj, megyek! Igen magas valószínűséggel simán kurvának tekint. Tudom, akár nem kell, hogy érdekeljen a véleménye, nem fontos nekem ezzel egy percet se foglalkozni, és kedvem szerint cselekszem, de néha felfordul bennem valami. Miért legyek én ilyen toleráns? Lehet, hogy kedvem is lenne, mittudomén, én is megtenném, hogy hoppá csak úgy, azzal a szabadsággal, ahogy ő feltette ezt a kérdést, fogom magam és meglátogatom, de egyszerűen a következő pillanatban már el is megy a kedvem. Már láttam ám férfiak megvető pillantását, hát a Marika hö hö, hát az egy kurva. Miért is? Egy nőt miért kategorizálnak folyton ez alapján? Értem én, hogy a kőkorban, meg a feudalizmusban és úgy általában a genetika felfedezése előtt ádáz fontossággal bírt, hogy ki is örökli majd a földbirtokot, hogy az fajilag tiszta legyen, más út nem volt a nyugalomra, na de a mai világban? A helyszínelőkből ismert eljárással már meg is állapítható se perc alatt. Amúgy meg még azt is megértem, hogy egy 20- 30 éves kor közötti ember ezen elgondolkodik, házasság céljából keresgél, kell valami bizonyosság, valami kézzelfogható tény, hogy ő nem lesz megcsalva és ez lesz a bizonyosság a hűségre, (amúgy nagyon nem a szerző megjegyzése).

De amikor már egyik fél sem akar soha többé gyereket, mert ezt már rég kipipálta, illetve csak mondjuk pár évre esetleg idősebb napjaira keres partnert, miért ez elsődleges fontosságú szempont? Miért játszik ez egyáltalán a kiválasztásnál?  Meg kell adni a vadász-izét, akármit, hülyíteni egymást. 40 körül az ember még szende szűz nyilván, akármilyen nemű is. Sokszor hallgattam már a kesergést, hogy mert a nők nem eléggé libidósak és szegény férfiak, mit szenvednek ettől. A válasz részben itt van. Esetleg, ha nem tolták volna évezredek óta a fejünkbe, mely már gyakorlatilag ösztönné vált, hogy a minőségünket elsősorban az elkövetők száma, és a huzakodás ideje adja, talán nem lennénk ennyire legémberedve. Tovább megyek, mert a szüzek dilemmájával nem ér véget a történet, a nő tovább töprenghet, hogyan kerülje ki a kurvaság csapdáit. Hányadik randin fekhet le jogosan és megfelelőn szendén a pasival, mennyire bizonyulhat szakavatottnak a szex terén, mennyire csábos bugyiban jelenhet meg első alkalommal? Más terület: lehet-e jó anya, ha közben a szexen jár az esze? Megannyi izgalmas kérdés... Lehet ha túl jó lesz, majd azt hiszi a másik fél, hogy ezerszer gyakorolta, számtalan partnerrel és így tovább. Addig-addig a lamentáció, hogy a libidó ment a fészkes fenébe. Így, hát én is a sakkozót elküldtem a hagyományok jegyében, messzi távolra, hát minek nézel te engem, he! felkiáltással. Pedig lehet akár meg is tehettem volna, ha nincs ez a feszkó rajtam, körülöttem és így tovább. Igen, a nők is javulhatnak, ez a vagy tudja megölni a mamutot, vagy vegye meg eloszlás sem a legjobb szempont. Egyszerűsíthetnénk már a dolgot....

Minap azt álmodtam, hogy találtam 300 forintot. Ismétlem háromszáz forintot. Most ember az ilyen, hát ennyire csórikámnak lenni! Még álmomban is 300 forint. Folyok szét. Törzskönyvezett lúzer, hát ez vagyok. Miért nem azt álmodtam, hogy találtam 300 milliót, legalább álmomban legyek már menő, a mindenit.